Felvidéki sorsok 3 versenyfilmben
A Kulturális Filmek Fesztiválja igazán szerényen lopja be magát a köztudatba. Létezését nem veri nagy dobra, hiába hírdette már meg az idén hetedik alkalommal versenykiírását „Helyi magyar kultúra, portré“ témában, kevesen tudtak róla.
A versenyfilmek helyszíne Magyarország vagy a Kárpát-medence más magyar vidéke lehet. A pályázók olyan alkotásokkal nevezhetnek, amelyek segítenek megérteni a helyi magyar kultúra - azon belül is a hagyományok és a tájegységek értékeinek - szerepét s egyben felhívják a figyelmet ezek megőrzésének fontosságára. Bárcsak határon innen és túl minél többen megnéznénk és barátainknak, ismerőseinknek is ajánlanánk ezeket az alkotásokat!
A pólyányi Tomojka Vojtko Béla és felesége, Tomojka Tünde riportfilmes munkássága sokunk számára ismerős, nem csak a Bodrogközben és Ung-vidéken.
A fesztiválra a tavalyi évben egy kisfilmmel neveztek be. A kisgéresi születésű Nagy Enzoe Zoltán portréjuk felkérésre, erre a versenyre készült.
A fesztivál szellemiségével azonos témában az idén az MTVA megrendelésére - különböző terjedelmű részekkel - már forgattak egy filmsorozatot. A versenykritériumok megengedték, hogy ilyen alkotások is pályázhatnak, feltéve, ha nem lépik túl a megszabott, 5 és fél perces időkeretet.
A szerzőpáros az idén három olyan kisfilmmel indult a versenyen, amelyek a 20. század első felében megtörtént kegyetlenségeket mutatják be egy-egy felvidéki családi történeten keresztül.
A Fohász a pokol kapujánál a Szirénfalván élő, 87éves Jakab Sanyi bácsi és családja megpróbáltatásait meséli el a Trianonban aláírt békediktátumot követő évtizedekben. A kettévágott faluban, a máig meglévő családi házban a családtagoktól való hirtelen elszakítottság érzését idézi fel, elmesélve, mennyire is befolyásolták a világháborúk következményei életének alakulását.
A végRENDELET a nagybalogi Tóth család története. A Beneši dekrétumok áldozataiként saját bőrükön tapasztalták meg a lakosságcsere, a kényszermunka és a reszlovakizáció megpróbáltatásait. Kálváriájuk megtartó erőforrás a jövőjük építéséhez szülőföldjükön, dacára a 20.század kegyetlenségeinek.
A gondVISELÉS – akikért a harangok szólnak c. kisfilm a II. világháborúban elesett magyar katonák Szlovákiában ma még fellelhető sírjait kutató és gondozó lelkes önkéntesek - Bréda Tivadar és Zsákovics László – munkájáról mesél.
Arra a kérdésemre, vajon melyik áll legközelebb hozzá az idei KultFilm-jeiből, Béci azt válaszolta,
Ha tényleg csak egyet lehetne kiemelnie, akkor a Fohász a pokol kapujánál lenne az. Talán azért is, mert a szülőfalujához közeli településen forgatta. Magában a történetben az döbbentette meg, hogy Sanyi bácsi - bár életében ki sem mozdult szülőfalujából - három állam polgára volt. A hontalanság két évében pedig állampolgárságától is megfosztották.
A történelem néha kegyetlen játékot űz ártatlan emberi sorsokkal.
A képi világot illetően az alkotó megemlíti, hogy a film egy pontján tudatosan próbált fókuszálni a határ mentén máig álló magaslesre, amelyen valaha az ukrán határőrök őrködtek. Azzal, hogy a búzába lehasalva vette górcső alá, próbálta a monstrum valóságban is félelmetes látványát sugallni.
Béci az alkotások képi – operatőri világáért felelős. Ismeri ugyan a magazinműsorok klasszikus, egyszerű szerkezetű filmes megoldásait, annak írott- és íratlan szabályait. A tévés műfajban is igyekszik a megszokott, számára sokszor sablonszerű logikát felrúgva hangsúlyozni önmagát. Nem arról szól számára egy felkérés, hogy leforgatja, megvágja az anyagot és késznek ítéli. Ha már nézi azt, amit éppen forgat, próbálja a saját szemével látni, hogy ettől lehessen egyedi a végeredmény. Tudatosan próbál nem tenni különbséget híradós munkái és más, akár mindennapi filmes produkciói között. Azonos megközelítéssel, szellemiséggel nyúl minden feladathoz.
A közös munkájukat illetően elárulta, hogy Tünde az, aki megtalálja a témákat, a történeten belüli hangsúlyozandó mondanivalót, megszerkeszti az egyes részek egymásra épülését majd mindezt felvázolja neki. Ő beáll a kamerái mögé és mindent kicsit másképp, saját optikáján keresztül képez le.
Tavaly a zsűri elnöke, Koltay Gábor ( Balázs Béla díjas) filmrendező a fesztivál különdíjával jutalmazta operatőri munkáját.
Az alkotó méltán lehet büszke arra, hogy a szakma is észreveszi és elismeri sajátos látásmódját.
Az idén a beérkezett alkotásokból a zsűri 25-öt juttatott tovább a döntőbe, közöttük Tomojka Vojtko Béla mindhárom benevezett kisfilmjét. Az eredményhirdetés még várat magára.
Természetesen, mint minden saját kézjeggyel bíró alkotónak, neki is jólesik a munkáját illető visszajelzés, elismerés – a fesztivál youtube csatornáján a videó alatti tetszik gomb megnyomásával bátoríthatjuk az alkotót. Reméljük, töretlen lelkesedéssel folytatja munkáját és még sok értékes alkotással lep meg bennünket.
