Dr. Chudík a város széléről

A legintelligensebb szlovák színész volt (ahogy magyar színpadon Gábor Miklós), aki sokoldalas címszerepek mellett egymondatos szerepeket is szívesen eljátszott. Ahogy a pozitív figurák mellett jól szabta magára a negatív figurákat is. Nyugdíjas évei előtt itt-ott a politikába is belekeverte magát, még kultuszminiszter is volt nem egész három hónapig. 100 éve született Ladislav Chudík.

Nem nagyon van magyar, aki e nevet nem ismeri. Az 1982-ben bemutatott Kórház a város szélén sorozat a szocialista tábor legnagyobb sikerű szappanoperája volt, amelynek sikerére jellemző, hogy időről időre kénytelenek voltak felújítani, pedig közben már az eredeti szerző (Jaroslav Dietl), rendező (Jaroslav Dudek) és sok-sok szereplő is kihalt belőle. De a kórház, benne Sova doktorral maradt. Először öt évvel később készült belőle folytatás, majd már bőven a rendszerváltás után, 2001-ben és 2007-ben is. S Chudík mindegyikben szerepet vállalt.

Az a Chudík, aki eredetileg teljesen véletlenül került a sorozatba, ugyanis a Sova doktornak kiszemelt Karel Höger közvetlenül a forgatás előtt elhunyt.

Ladislav Chudík Breznóbánya mellett, a Garam partján, egy Kisgaram nevű faluban született, s mint egyke, édesanyja nagy kedvence volt. Apja szigorúan fogta, s így Körmöcbányára küldte tanulni csemetéjét, innen kerül Pozsonyba, ahol szlovák-orosz szakon tanul, de egy amatőr előadásban meglátja/meghallja őt Jozef Budský, a kor egyik legismertebb rendezője, s ezzel el is dől a sorsa. 1944-ben már a Szlovák Nemzeti Színház tagja, s ott is marad 60 évig. De ott van az Új Színpad, a Hviezdoslav Színház és a Kis Színpad nyitó előadásainál is. Igaz, mindhárom a Szlovák Nemzeti Színház fiókszínháza akkoriban.

Főszerepek és egymondatos pozitív és negatív szerepek váltják egymást, első kiemelkedő szerepe és sikere Shakespeare A makrancos hölgyének Petruchiója, de később eljátssza a Macbeth címszerepét, Mercutio a Rómeó és Júliában, IV. Henrik Pirandello darabjában. 1950-ben egy magyar szerző, Gergely Sándor akkor népszerű Vitézek és hősök című színdarabjában is szerepel.

Évtizedekkel később találja meg egy újabb magyar szerző, George Tabori, vagyis Tábori György Mein kampf című groteszkje, amelynek pozsonyi előadása megelőzi a budapesti bemutatót.

Igaz, az előadást jómagam Budapesten láttam, a Várszínházban, ahol a pozsonyi társulat az Üvegre festve című legendás musicallel együtt vendégeskedett. Dusza István kritikus barátommal néztük az előadást. Hitlert Stano Dančiak, Lobkowitzot Chudík alakította. Ekkor láttam őt először élőben.

A negyvenes-ötvenes években többek között Martin Gregor, Drahoš Zelenskýy, Rakovszky Tibor (az ő rendezésében mutatja be a színház Az ember tragédiáját is) és Magda Husáková rendezi. Igen, ő volt akkoriban a börtönben ülő Gustáv Husák felesége.

Országos népszerűségre az 1959-ben forgatott háborús Bielik-filmmel, a Dabač kapitánnyal tesz szert, amelyben magát a címszereplőt alakítja. Egyre emelkedik az (álló)csillaga, művészeti vezető lesz a Nemzetiben, tanít a színművészetin, s európai ősbemutatóként eljátssza Quentin, vagyis a szerző, Arthur Miller alakját A bűnbeesés után című darabjában, amely Miller Marilyn Monroe-val (Zdena Gruberová/Mária Kráľovičová) való végzetes kapcsolatát meséli el.

A pozsonyi bemutatót majd a budapesti követi, ahol Kálmán György és Váradi Hédi játsszák a két főszerepet. A pozsonyi bemutatót a kritikusok ledorongolják, a prágai vendégelőadás őrületes siker. Ekkoriban találja meg Jakubec kapitány szerepe is egy bűnügyi tévésorozatban, amely Jozef A. Tallo történetei alapján készül.

1968-ban Harold Goringe szerepe várja a Black comedy című, töksötétben játszódó angol vígjátékban, s egy igazi „fekete komédia” az életben. A prágai tavasz eltiprása után úgy dönt, családjával együtt emigrál. Bécsben kötnek ki, de utánuk látogató tanítványai (Andy Hryc, Juraj Kukura és mások) ráveszik, térjen haza. Támadások kereszttüzébe kerül, de Miroslav Válek, a politikus-költő megmenti. Ahogy majd 1984-ben is, amikor egy tévéműsorban elszavalja a friss Nobel-díjas Jaroslav Seifert egy versét.

A hetvenes-nyolcvanas években új rendezők, új főszerepek várják. Peter Mikulík, Miloš Pietor, Martin Huba és olyan szerepek, mint Trigorin a Sirályban (ezt vendégként az Új Színpadon játssza el Eva Rysová partnereként), Al Lewis  Napsugár fiúkban, Náci a Glembay családban, s kétszer is találkozik Gajev szerepével a Cseresznyéskertben. Előbb egy tévéváltozatban, majd a színpadon Martin Huba rendezésében. A képernyőn Mária Kráľovičová a testvére, Ranyevszkaja, a színpadon pedig Emilia Vášáryiová. Igen, ez az a levegőben úszó zongorájáról elhíresült Aleš Votava-díszlet.

A rendszerváltás idején már egész Közép-Európa kedvence. Pár hónapra a „nemzeti egyetértés” kormányában elvállalja a kultuszminiszteri feladatot is, de megromlott egészségére hivatkozva gyorsan félreáll.

Ekkor már megfogyatkoznak a szerepek is, 1990-ben Ibsen Vadkacsájában ő az öreg Ekdal, Jack a Pogánytáncban, s a már említett Cseresznyéskert után találkozik Eszenyi Enikővel, aki első pozsonyi rendezéseként (lesz még több is) Shakespeare keserédes vígjátékát, az Ahogy tetsziket viszi színre Milan Mikulčk és Diana Mórová főszereplésével.

A revelatív erejű, ötletparádéban fürdő előadás egyik legtisztább alakítása Ladislav Chudíké az öreg hűséges szolga, Ádám szerepében.

2001-ben mutatja be a Hviezdoslav Színház az Ettore Scola A bál című 1983-as filmje alapján készült Össztánc című előadást csehszlovákiai történeti viszonyokra lebontva. Ekkor a Vígszínház már évek óta hatalmas sikerrel játssza Össztánc címmel Marton László rendezésében. Ez Ladislav Chudík utolsó szerepe a Nemzetiben (egy alkalommal még fellép az Arénában, ahol egy 120 éves öregembert alakít).

A Hviezdoslav Színházban elkezdett sikerszéria folytatódik 2007-ben a Nemzeti új épületében is. Chudík ekkor betegsége miatt már ritkán lép színpadra, többnyire az előadás rendezője, Martin Huba ugrik be helyette. Mi, szerencsések, akik láthattuk, ma is lúdbőrző háttal gondolunk vissza a sallangmentes, mégis annyira megrázó színpadi jelenlétére. Ő tényleg egy egész századot vitt (el) a hátán. 

A legszebb hangú szlovák színészek egyike volt, amit kamatoztatott is, hisz számos irodalmi estben lépett fel. Kortársai közül csak Kvietik és Machata, a maiak közül Dušan Jamrich bír hasonló kivételes hangi képességekkel. S ahogy már írtam, kitűnően beszélt magyarul, akár saját magát is szinkronizálhatta volna (Sova doktor hangját sokáig Szabó Ottó kölcsönözte, aki ahogy a Derrick, úgy a Kórház a város szélén végét sem érte meg, így az utolsó sorozat már Kristóf Tiborra maradt).

Egyetlen magyar filmben, az 1975-ben készült Az idők kezdetén című Rényi Tamás-filmben szerepelt, amelyben Winkler bárót játszotta Cserhalmi György, Horváth Sándor, Bordán Irén  és Madaras József mellett. Ja, és volt Darvas Iván szlovák hangja is A vágy neve, Anada című Kádár János-filmben, amely Zilahy Lajos Valamit visz a víz című regénye alapján készült még a prágai tavasz utózöngéjeként 1969-ben. Élete végén két könyv is készült róla, Jozef Štrasser beszélgetőkönyve (A ráadás perceit élem) és Ľubica Krénová vaskos életrajzi munkája, amely színpadi, filmes és tévés szerepeit, sőt költészeti összeállításait is felsorolja. 

85 éves korában arra volt a legbüszkébb, hogy még mindig saját öltözője van a Nemzetiben a saját névtáblájával. Mi, nézői pedig arra, hogy láthattuk őt. Akár a tévében az elnyűhetetlen, nagyon szerethető Sova doktorként, akár a színpadon, mondjuk, az Össztánc öreg bácsijaként, aki közel egy egész századot cipelt a hátán. Nagy idők nagy alakja volt.