Chuck Norris filmjei, alámondással
A rendszerváltás előtti években a rendszer már eresztékeiben recsegett, aminek egyik, félreérthetetlen jele volt, hogy a hanyatló Nyugat filmjei VHS kazettán, elegyes minőségben, de elérhetővé váltak.
Osztályunkból elsőként Bartalos Pityuéknak volt videomagnójuk; ő ráadásul közel is lakott az iskolához, így tanítás után gyakran mentünk hozzájuk, és akciófilmeket néztünk. A Rambót, a Rockyt, Bruce Lee filmjeit és persze Chuck Norrist egy lakótelepi lakásban ismertük meg, szigorúan hangalámondással, abban az időben ez volt elérhető.
Egy szenvtelen, semleges hang, minden érzelem nélkül olvasta a fordítást. Mindez Chuck Norris halála kapcsán jutott újra eszembe.
Ha lenne még miben lejátszani, lehet, hogy megpróbálnám megkeresni valamelyik doboz alján egykori videókazetta-gyűjteményemet, hogy újranézzem az egész generációm számára kedves, 86 éves korában elhunyt legenda filmjeit, aki minden érzelmet képes volt kifejezni ugyanazzal az arccal és tekintettel. Természetesen, szigorúan hangalámondással...
Megjelent a MAGYAR7 13. számában.
