A mi városunk, Dunaszerdahely
Május utolsó napján a Családi Könyvklub dunaszerdahelyi könyvesboltjában tartották meg azt sajtótájékoztatót, amely során Az én városom, Dunaszerdahely című filmsorozat első részéről beszélt a film ötletgazdája és rendezője, Bertók Mátyás, továbbá riportere, Bíró Éva. A sajtótájékoztatót követően a MAX bevásárlóközpont CINEMAX mozijának vetítőtermében került sor a film első, zártkörű vetítésére.
Az alkotók célja a film segítségével életképek felvillantása Dunaszerdahely mindennapi életéből, melynek során bemutatják a város közösségét egymástól függetlenül alkotó, ám lelkiekben mégis együvé tartozó és Dunaszerdahely arculatát kialakító, lakóhelyükért tenni akaró, közismert személyiségek egy részét, akiknek vágya az, hogy a város a jövőben egy még jobb és élhetőbb település lehessen, és akik példaként szolgálhatnak a jövő generációinak.
Bertók Mátyás 36 éves szakmai tapasztalattal bír a film- és reklámfilm készítés terén. Vállalatok felkérésére készített reklám- és oktató-, továbbá bemutatófilmeket. Ezenkívül a régióba érkező mindenkori szlovák kormány képviselőiről is forgatott hivatalos eseményeken. Mivel több évtizede maga is a városban él és fontos számára Dunaszerdahely, már régóta dédelgetett vágya volt egy városról forgatott film elkészítése.
Az alkotás elsődleges célja nem az építészeti és a természeti szépségek bemutatása, hanem az itt élő közösség ragaszkodása városukhoz, ugyanis a filmben megszólaló minden fontos szereplőnek a szívügye Dunaszerdahely. Ők nemcsak hangzatos mondatokkal, hanem tettekkel is hozzájárulnak a város arculatának fomálásához, jobbá és szebbé tételéhez. Bertók Mátyás a segítségükkel kíván példát állítani a fiataloknak, hogy a következő generációk ne csak itt lakjanak, de lelkiekben is kötődjenek Csallóköz szívéhez és természetesnek vegyék annak a munkának a folytatását, amelyet mind a filmben megszólaltatottak, mind a régebbi időszakok kiemelkedő egyéniségei már korábban elkezdtek. Az alkotás fontos üzenete a lokálpatriotizmus erősítése a helyiekben, hogy érezzék, Dunaszerdahely egy olyan hely, ahova mindig jó visszatérni, amelyhez az ott élőknek van kötődése.
Bertók Mátyás szerint
Ezért a város történelme „csupán” archív fényképeken, egy rövid összefoglalóban és egy tősgyökeres dunaszerdahelyi polgár és dinasztia bemutatásán keresztül kerül érintőlegesen fókuszba, a sport a DAC-stadion megépítése okán, az oktatás pedig a Vámbéry Ármin Gimnázium és a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium jóvoltából. A kultúra a Csallóközi néptáncegyüttes és az Opera Trió vonatkozásában jelenítődik meg, a civil szervezeteket pedig a Sikabony Polgári Társulás képviseli. A filmben természetesen megszólal dr. Hájos Zoltán polgármester, de a sorozat első része főleg a legnagyobb dunaszerdahelyi vállalatokra, cégekre, s azok vezetőire, azaz a csúcsvállalkozókra épít (pl. Metrans, Schindler, Andrea Shop, de megszólal Világi Oszkár vagy Kulcsár Lajos is). Az egészségügy, a hitélet és a többi, a film első részében csupán villanásnyira megjelenő, de a város szerves részét képező egyéb közéleti „szektorok”, intézmények majd a sorozat későbbi részeiben kapnak nagyobb teret.
összegzett Bertók, és köszönetet mondott mindenkinek, aki a forgatás során a stábban dolgozott és természetesen azoknak is, akik vállalták a szereplést és pozitívan álltak hozzá ehhez a projekthez. Külön kiemelte a sajtótájékoztatón is résztvevő riporter, Bíró Éva munkáját, aki önzetlenül, sok munkaórát vállalva segített abban, hogy minél színesebb lehessen a film első része. A városnak és a Dunaszerdahelyi Televíziónak (DSTV) is köszönetet mondott. Az előbbinek leginkább a drónfelvételek zökkenőmentes lebonyolításában volt nagy szerepe, az utóbbi pedig archív anyagokkal segítette a csapat munkáját.
Kérdésemre, hogy milyen a film stílusa, műfaja, a rendező úgy reagált, hogy minden zsánerből akad benne, de nem lehet kifejezetten imázs-, vagy riportfilmnek, esetleg dokumentumfilmnek nevezni (bár a tervek szerint egy rövid imázsfilm is készülne az első rész anyagából). A lényeg ugyanis nem a stíluson van, hanem azon, hogy a film érzelmileg hasson a közönségre, az itt élő közösség érezze magáénak ezt a várost, emelte ki Bertók Mátyás, aki több mint egy évtizedig a városi televízió munkatársa is volt, ahol elmondása szerint a kollégák egymástól is tanultak és már jelekből, rezdülésekből megértették egymást. Talán ezért is működhetett olyan jól a csapatmunka, s ezt az érzelmi faktort próbálta a filmbe is belecsempészni, mondta.
említette a rendező.
mondta Bertók, aki szerint sokan a film szereplői közül annyira a magukénak érzeték az alkotást, hogy kérés nélkül, önkéntesen hozzájárultak a forgatási költségek finanszírozásához. Sokan pedig jelentkeztek, hogy szívesen szerepelnének benne.
A zártkörű premiervetítésen – ahogy mondani szokták – még a csilláron a is lógtak, mert a szereplőkön kívül többek között a város prominens képviselői, a két iskola tanulói és a sajtó képviselői is jelen voltak.
Kívülállóként talán a 80 perc soknak tűnik, és lehet, hogy rövidebbre, szorosabbra vágva még „ütősebb”, hatásosabb lett volna a végső változat, azonban a közönség egy pillanatig sem unatkozott, a mondanivaló maradéktalanul átjött, és valóban, nemcsak a látványos drónfelvételek vagy a fontos mondatok szintjén, hanem – ami a lényeg – érzelmileg is. Ezt bizonyítja az a taps és ováció, ami a stáblista és az utolsó képkockák megjelenése után harsant fel a közönség soraiból (miközben záróakkordként Tilajčík Imi szerzeménye is felcsendült); és ami fontos, a fiatalok is azonosulni tudtak az alkotással.
A vetítés után Hájos Zoltán polgármester köszönte meg Bertók Mátyásnak és stábjának, hogy belefogott ebbe a 14 hónapot felölelő nagy projektbe, és reményét fejezte ki a folytatást illetően.
szögezte le a polgármester.
Ami a film utóéletét illeti, terveznek nyilvános vetítéseket is, és valószínű, hogy előbb vagy utóbb az internetes videómegosztó platformokon is megjelenik majd az alkotás.
