A legendák örökké élnek
Huszonkilenc évvel ezelőtt november 17-én diákbálon voltam, amit a bársonyos forradalom követett, eufórikus, kulcscsörgetéses pillanataival. Az idén, az évfordulón egy moziteremben Queen dalokat hallgattam. Miközben szólt a Bohém rapszódia, egy valódi bohémmel ismerkedhettem meg.
Freddie Mercury rövid élete nagy részében két végéről égette a gyertyát, de kétség nem férhet hozzá, hogy a könnyűzene világában jelenség volt. Egyszeri és megismételhetetlen. Hiába vitte el 45 évesen az AIDS, ő nem tűnik el soha. Beírta magát a zene nagykönyvébe.
Hogy ki volt ez különleges orgánumú, nem mindennapi színpadi jelenség? A film arra vállalkozik, hogy az 1970-85 közötti időszakban – a kezdetektől a csúcsig – próbálja őt bemutatni nekünk. Freddie szinte élete végéig tagadta indiai párszi származását. Magának is nehezen vallotta be, hogy saját neméhez (is) vonzódik. Hét évig élt együtt első szerelmével, Maryvel, sőt már a kezét is megkérte, de végül Mary rájött, valami nincs köztük rendben, s szembesítette őt másságával…. Kapcsolatuk azonban baráti maradt, olyannyira, hogy vagyona nagy részét is a nő örökölte meg.
A Bohém rapszódia a Queent és legendás frontemberét úgy mutatja be, mint egy családot, ahol nemcsak jókedv uralkodott, de olykor heves veszekedések, haragszomrádok is előfordultak. Sőt, olyan is, hogy Freddie elfordult zenésztársaitól, a szólókarrier lehetősége és a rengeteg pénz reménye elcsábította… Talán itt kezdett félresiklani az élete is, amibe a tivornyázás, a felelőtlen nemi kapcsolatok, a sok ital és drog egyaránt beletartozott. Ezekre a filmben jobbára csak finom utalások vannak.
Az egyik legmegrendítőbb jelenet az, amikor Mary, az örök barát a szakadó esőben arra kéri egykori szerelmét, hagyja el rossz barátait és azt az életmódot, amit eddig folytatott, mert a vesztébe rohan. És az ünnepelt sztár, a különc, de ugyanakkor végtelenül magányos lélek visszatalál, visszakönyörgi magát a Queen-hez, zenésztársaihoz. Elmondja nekik azt is, hogy elkapta az AIDS-et, s megkéri őket, egyelőre ezt még tartsák meg maguknak. A legendás 1985-ös Live Aid koncerten, legalábbis a film szerint, már betegen nyújt ezerszázalékos teljesítmény, s lyukat ütnek az égre.
Hogy mi volt a Queen? A világ egyik legnagyobb zenekara, ami számos slágert adott a világnak. Minőségi dalokat, egy olyan énekes hangján, akit nemigen lehet utánozni. S Freddie Mercury, vajon ki? Személyét – a filmet is látva – egyre több titok övezi. Úgy tűnik, egy sebezhető, sérülékeny művész, aki imádta a reflektorfényt. Mindig megadta nézőnek – hangban és látványban is –, amire vágyott. A boldogságot azonban nem tudta megtalálni, hiába kereste. Talán élete utolsó éveiben, Jim Hutton és számos macskája társaságában, megízlelhette. Igaz, addigra eluralkodott rajta betegsége. November 24-én lesz 27 éve, hogy az égi színpadra költözött…
A film a Live Aid koncert frenetikus Queen-fellépésének megidézésével zárul. A főszereplő, Rami Malek kitett magáért, még ha néha – az az ember érzése – túl is játszotta szerepét. A Bohém rapszódiát mindenkinek ajánljuk, aki szereti a Queen-muzsikát, hisz abból van belőle bőven, némi humorral is fűszerezve.
A végkicsengése azonban megható, bizonyára ez volt a rendező célja is. Ezért aztán az sem véletlen, hogy a 134 perces alkotás végén a moziteremben sokan még ülve maradtak, s többen a szemüket törölgették. S az talán már nem is meglepő, hogy hazafele a legtöbben Queen dalokat dudorásztak.
