A szabadságnak a szívünkben kell fészkelnie

A háromezer lakosú csallóközi településen, Nyárasdon immár sokéves hagyomány, hogy az év végén megemlékeznek a nagy magyar költőről, Petőfi Sándorról, születésének évfordulója alkalmából. A falu önkormányzata, a helyi magyar iskola, az egyes szervezetek elhelyezik koszorúikat a főtéren emelt Petőfi emlékműnél.

Petőfi Sándor emlékműve Nyárasd főterén

Fotó: Lacza Tihamér

Az idén megtisztelte a rendezvényt Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, a Magyar Közösségi Összefogás listavezetője és Őry Péter, a Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsának elnöke, Csallóközcsütörtök polgármestere is, aki az ünnepség szónoka volt.

Őry Péter, az ünnepség szónoka, mellette Bacsó László, Nyárasd polgármestere és Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, a Magyar Közösségi Összefogás listavezetője

Fotó: Lacza Tihamér

Beszéd elején felidézte az 1989-es rendszerváltás idejét:

Harminc éve ilyentájt reményekkel, bizakodással telve néztünk magunkra, elkövetkező éveinkre. Jobb sorsot, szabadságot, jobbat vártunk. Gyakran idéztük Petőfi Sándort, szinte mindenütt, ahol magyar él e kicsinyke, fiatal országban, felhangzott, hogy »rabok tovább nem leszünk«…
Magyar sors lenne, hogy minden nemzedéknek meg kell vívnia a maga külön szabadságharcát? Hogy harcaink megharcolása nélkül, megváltozott körülmények közt is csak rabláncaink minősége változhat meg?”

A politikus válaszol is a drámai kérdésre:

Ahogy Petőfinek és sorstársainak a fegyvert is meg kellett fognia, hogy a magyar nemzet megmaradjon, nekünk is vállalnunk kell a küzdelmet, nekünk sem szabad feladnunk a reményt, hogy száz év különlét után sem kell megszűnnünk magyarként ezeréves szülőföldünkön.”

Őry szerint a feladat:

Koszorúinkon kívül magyarságunkat, magyar létünk megőrzésének fogadalmát is el kell helyeznünk Petőfi emléktáblájánál, egyenként és közösségként is tartozunk neki ezzel (…) A szabadságnak a szíveinkben kell fészkelnie. Háborúk, harcoló szövetségek és alkalmi győztesek rajzolhatnak új térképeket, átírhatnak – hamisíthatnak – történelmeket, meggyötörhetnek bennünket, de a szabadságunkat el nem vehetik, azt csak mi magunk adhatjuk fel, veszíthetjük el. A mi szabadságunk a mi létezésünk (…) Egy fogyatkozó nemzetrész vagyunk, az elfogyástól csak a szabadság, az igazi, megélt szabadság védhet meg bennünket, ezért azt ki kell vívnunk.”

A nyárasdi női kar Petőfi megzenésített verseit énekelte

Fotó: Lacza Tihamér

A megemlékezés meghitt hangulatát emelte a helyi női kar kis hangversenye, amelyben megzenésített Petőfi versek csendültek fel, majd ezt követően megkoszorúzták a költő domborművét.

A megemlékezők egy csoportja

Fotó: Lacza Tihamér

A közeledő szilveszteri vidámság egyfajta előjátékaként a nyárasdi Teátrum Színtársulat bemutatója zárta a szombat délutáni eseményeket. A felszabadító nevetésre sarkalló jelenetekből összeállított műsoruk megtöltötte a háromszáz férőhelyes művelődési ház színháztermét, még a több tucatnyi pótszék sem bizonyult elegendőnek.

Megosztás

A szabadságnak a szívünkben kell fészkelnie

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre