Zeneszerelem a komáromi GAUDIUMMAL és baráti kórusaival – KÉPEKKEL
A komáromi GAUDIUM Polgári Társulás az Egressy Béni Városi Művelődési Központtal közösen, a Csemadok megalakulásának 75. évfordulója alkalmából, június 8-án este a Tiszti pavilon dísztermében tartotta meg az V. Nemzetközi Baráti Kórustalálkozót. A Zeneszerelem címmel megrendezett örömzenélés és - dalolás során a Jókai Mór Alapiskola GAUDIUM vegyes karán és hangszeres kamaraegyüttesén kívül a zsérei Zoboralja női kar és a váchartyáni Canzonetta női kar szívderítő műsorát is élvezhettük.
A baráti kórustalálkozó fő szervezője, Stirber Lajos, a Magyar Kultúra Lovagja (a GAUDIUM karnagya) üdvözölte a jelenlevőket. Majd elmondta: a 75 évvel ezelőtt megalakult Csemadoknak köszönhetően Komárom a múlt század derekán a dalestek és operettek közkedvelt helyszínévé vált. Szívesen emlékezett vissza a saját gyermekkorára, amikor a családok apraja-nagyja nagy örömmel vett részt a különféle zenés-dalos eseményeken.
– hangsúlyozta. Nos, a foghíjas nézőtér láttán visszasírtam a hajdani népes közönséget. Az sem bizonyult a komáromi vendégszeretet ékes példájának, hogy a városvezetést és az önkormányzatot mindössze egyetlen városatya képviselte. Viszont jelen volt Szalay Szilvia, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnöke, valamint Mihacs Szilvia, a Felvidéki Értékőrzők egyik „motorja” és nem utolsó sorban Zsákovics László, akinek két új szerzeményét is bemutatták a nívós műsor során.
Az elsőként fellépő GAUDIUM vegyes kar tagjai a jeles felvidéki népzenekutató, karnagy, zeneszerző és zenepedagógus, Ág Tibor (Pozsony, 1928 - Nagymegyer, 2013) gyűjtéséből származó zoboraljai népdallal teremtették meg a jó hangulatot. Majd a világviszonylatban talán legismertebb magyar nótának számító Csak egy kislány van a világon című Szentirmay - Gaál - szerzemény hangzott fel. Egyébként e műfaj 2014 óta hungarikumnak számít. Az azt követő János vitéz című, Kacsóh - Heltai - daljáték részletben pedig két helyi tehetség, Pfeiferlik Tamás és Grassl Ferdinánd szólót is énekelt. A hosszasan zúgó tapssal meghálált, színes összeállítás során Stirber Lajos karnagy vezényelt.
Majd a zsérei Zoboralja női kar az immár hat évtizede karnagyként tevékenykedő dr. Simek Viktor, a Magyar Kultúra Lovagja vezényletével lépett színre. Annak egyik tagja azt is elmondta: a kórusuk 2021-ben ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját, s már több ízben részesült aranykoszorús minősítésben. A gazdag repertoárjukban népdalfeldolgozások, egyházi és világi művek, illetve régi nagy mesterek alkotásai is helyet kaptak.
Ez alkalommal a kodályi örökség hiteles folytatójának tartott Szíjjártó Jenő zeneszerző - karmester gyűjtéséből származó három zoborvidéki népdallal, az Édesanyám, kimondom a titkomat című Simek - feldolgozással, Paul Anka - Simek Viktor Az én utam című örökzöld magyar változatával, Arvid Platpors Pari laukem (Ave Maria), Robert Southwell Bár csöppnyi még… és Karai József Áradj zene című dalával örvendeztették meg a hallgatóságot. A tíz hölgy remek karnagyával együtt megérdemelten részesült vastapsban. Ráadásként pedig a váchartyáni vendégkórussal együtt előadták Bartók Béla Bolyongás című kórusművét.
A már Árpád-korban lakott helyként számon tartott kisközség, Váchartyán 1984-ben alakult Canzonetta női karában 19 hölgy szívhez szólóan énekelt, a tájainkra több formációval vissza-visszatérő Farkas Pál karnagy vezényletével. Ők is színes repertoárral érkeztek, melybe a nótától az egyházi éneken át, a madrigálig többféle mű belefért, melyek a következők voltak: Farkas Pál Hajnali nótája, Marenziótól a Tavasz, Iberttől A rét virágai és a vidám hangvételű Táncnóta Balázs Árpádtól. A zúgó taps után a házigazdákat megkérték, hogy októberben lépjenek fel náluk.
Az egykor a Komáromból indult, majd 2007-ben váratlanul elhunyt Kaszás Attila színművészre szabott A padlás című Presser - Sztevanovity - musical Szilvásgombóc dalának hallatán a nézőtéren is dúdolgattuk: „…embernek lenni jó!”. Majd Zsákovics László derűt árasztó Kacsacsa (szöveg: Tóth Elemér) és Zeneszerelem (szöveg: Borcsik Kornélia) című, vadonatúj szerzeményét mutatták be Grassl Ferdinánd és Stirber Lajos vezényletével.
„A muzsikatűz ha fellobban, én is felizzom a lángokban…”– hangzott el ez utóbbi dalban, mintegy a baráti kórustalálkozó mottójaként. A hangszeres kamaraegyüttesben jeles helyi zenepedagógusok és tanítványaik: Fekete Éva, Fekete Vince, Búzás Eszter, Uhrin Andrea és Sipos Jenő működtek közre.
A jubileumhoz méltó záróakkordként az egyesített három kar a Pacsirta című operett Akkor vagyok boldog című részletével vett búcsút (szerzők: Lehár, Martos, Bernáth). Azután a vendégek megajándékozták Stirber Lajosékat, s mindnyájan részt vettek az ünnepi vacsorán, kötetlen eszmecsere során erősítve a baráti szálakat. Minden résztvevőnek köszönet a szép élményért, várva a hasonló lélekemelő és gondűző folytatást!