Visszatérés, könnyek és sztárparádé - Először adott koncertet a Foo Fighters a dobosuk halála óta
Taylor Hawkins március 26-i tragikus halála után a múlt hétvégén újra színpadra állt a Foo Fighters, egy sztárokkal és megható pillanatokkal tarkított emlékkoncerten, amelyre a londoni Wembley Stadionban került sor.
Március végén túlzás nélkül az egész zenei világot megrázta a hír, hogy a Foo Fighters mindig mosolygós, szenvedélyesen és utánozhatatlan stílussal játszó dobosa, Taylor Hawkins 50 éves korában elhunyt.
A zenekar egy dél-amerikai koncertsorozat kellős közepén volt, ám Hawkins halála után az egész turnét lemondták és a Foo Fighters egészen szeptember 3-ig visszavonult a nyilvánosság elől.
Keringtek persze képek a közösségi médiában, hogy Dave Grohlt újra látták mosolyogni egy koncerten. Mégis, valahol árulkodó volt az, ahogyan a zenekar a történtek után kommunikált. Röviden, tömören, együttérzésre és a hozzátartozók gyászának tiszteletben tartására kértek mindenkit. Érezhető volt, hogy nagyon megrendítette a zenekart Hawkins elvesztése, és szinte biztosra lehetett venni, hogy a Foo Fightersnek bizonyos értelemben vége. Június 8-án aztán megtört a csend: a zenekar bejelentett két emlékkoncertet, egyet Londonba, egyet pedig Los Angelesbe.
Amikor 1994-ben Kurt Cobain, a Nirvana frontembere öngyilkosságot követett el, Dave Grohl, a zenekar dobosa hónapokig nem nyúlt hangszereihez, és úgy látta, nincs értelme folytatni a zenélést. Végül mégis stúdióba vonult, rögzített 14 dalt, amelyek új együttesének, a Foo Fighters alapjait jelentették.
2022-ben Grohl hasonló helyzetben találta magát: ismét elveszített egy közeli barátot és zenésztársat, s az emlékkoncert első felvonása után is kérdés: hogyan tovább?
Azt, hogy mennyire fontos szerepet töltött be Taylor Hawkins a zenekar életében, mi sem bizonyítja jobban, mint a Foo Fighters eredeti dobosának egyik nyilatkozata. William Goldsmith 1995 és 1997 volt tagja a Foo Fightersnek, ám Dave Grohl nem volt elégedett a játékával, így a dobos távozott a zenekarból. Akkori helyzetéről később úgy fogalmazott: dobosnak lenni a Nirvana egykori dobosának zenekarában nem a leghálásabb feladat.
A történtek után Dave Grohl felhívta az egyik barátját, hogy nem ismer-e valakit, akinek lenne kedve a Foo Fightersben dobolni. A barát, akit Taylor Hawkinsnak hívtak, rögtön rávágta, hogy de, ismer. Mint kiderült, Hawkins saját magára gondolt, így aztán csatlakozott is a zenekarhoz. Onnantól kezdve pedig egy ritka és őszinte baráti-testvéri kötelék alakult ki kettejük között, amelyet a rajongók és a közönség több mint 20 éven keresztül, számos pillanatban láthatott.
- mondta a szombati, közel 6 órás emlékkoncert elején Dave Grohl, aki a Foo Fighters tagjaival együtt köszöntötte a nézőket. A megnyitót követően aztán egy masszív, 50 (!) dalból álló megaprodukciót láthatott a közönség. Az MTV YouTube csatornájának hála pedig a világ bármely pontjáról bárki becsatlakozhatott.
A Foo Fighters először Liam Gallagherrel adott elő néhány Oasis klasszikust, majd a koncert hátralévő részében különböző, Hawkins zenész barátaiból és példaképeiből álló formációk adták át egymásnak a stafétát.
Leírni és eligazodni is nehéz lenne a között a sok performansz között, amelyek elhangzottak. Így aztán a teljesség igénye nélkül: a már említett Oasis dalok mellett Van Halen, Jeff Buckley, Elton John, Pretenders, AC/DC, The Police, Rush és Queen klasszikusok hangzottak el; olyan előadók tolmácsolásában, mint Brian May és Roger Taylor (Queen), Stewart Copeland (The Police), Geddy Lee (Rush), Paul McCartney, Wolfgang Van Halen, Brian Johnson (AC/DC) és Lars Ulrich (Metallica).
Az est végén aztán visszatért a Foo Fighters, és a koncert kétségkívül két legmeghatóbb pillanata is ide köthető.
Dave Grohl a Times Like These című dal közben többször is elérzékenyült, s kénytelen volt abbahagyni az éneklést. Az este talán legmegindítóbb pillanata mégis Shane Hawkinshoz, Taylor 16 éves fiához köthető.
Shane az utolsó előtti, My Hero című dalnál ült be a dobok mögé, s az egész világ láthatta, hogy az alma bizony nem esett messze a fájától. Kísérteties volt a hasonlóság, mind játékban, mind hangzásban, mind pedig mimikában. Valóságos érzelmi csúcspontja volt ez a koncertnek, sajátos feldolgozása a gyásznak – a fiú és a zenekar részéről is. Megható volt látni, ahogyan Grohl a fiatal Shane-el kommunikált, s úgy tekintett rá, mint a saját fiára.
Ezek után biztosra vehető, hogy a továbbiakban Grohl egyfajta apaszerepet betöltve fogja mentorálni egykori barátja fiát. Sőt, akár még az is elképzelhető, hogy ő veszi át apja helyét a zenekarban. Nem ez lenne az első ilyen eset a zene történetében: gondoljunk csak az emlékkoncerten szintén fellépő Rufus Taylorra (Roger Taylor Queen-dobos fia), vagy Jason Bonhamre (John Bonham Led Zeppelin-dobos fia).
