Világszerte négy húrral, tokkal és vonóval
Veszprém, Budapest, Brüsszel, Luzern, Kassa. A tehetség és az ösztönző családi környezet mellett az ezekben a városokban átélt sok-sok élmény is hozzájárult ahhoz, hogy a zselízi fiatalember mára egy rendkívül sikeres hegedűművésszé váljon. Mézes Mátyás az életútjával kapcsolatos kérdéseink megválaszolására egy nagy sikerű kínai turné közben talált időt.
Mik voltak azok az első impulzusok, amik a zene irányába terelték?
Az első impulzusok egyértelműen a családtól érkeztek. Mivel a szüleim népzenélnek, otthon már gyerekkoromtól hallgattam a próbákat és a koncerteket, így a hangszer is könnyen a kezembe akadhatott. Kezdetben inkább a képzőművészet vonzott, már csak azért is, mert az édesapám szobrász-restaurátor, ennélfogva kiskoromban gyakran fordultam meg képzőművészeti táborokban is. Szinte természetes volt, hogy általános iskolás koromtól a helyi zeneiskolát fogom látogatni; ekkor már biztos voltam benne, hogy hegedülni szeretnék.
A hegedűvel komolyabban a zselízi Franz Schubert Művészeti Alapiskola tanáraként tevékenykedő Danis Alica közbenjárására kezdtem el foglalkozni. Ő készített fel az első versenyre, ahol ugyan nem értem el helyezést, de először hallhattam nagyon jó hegedűsöket. Ebből inspirálódva döntöttem el, hogy mindenképpen egy konzervatóriumban folytatom a tanulmányaimat.
Az a tény, hogy az Esterházy-kastély és a korábban Schubert által is lakott Baglyos-ház szomszédságában nőtt fel, mennyire befolyásolta zenei pályájának kibontakozását?
Direkt módon nem befolyásolta a zenei pályámat, viszont egyértelműen a kedvenc zeneszerzőim egyike lett. Mivel Schubert hegedűre írott darabjai (a hegedű-zongoradarabjai, a triók, a kvartettek vagy az oktett) kifejezetten nehezek, ezért sokáig nem is foglalkoztam velük, hiszen még nem voltam azon a szinten, hogy jól el tudjam játszani őket. Itt említeném meg, hogy zenei körökben mindig felfigyelnek, amikor elmondom, hogy Zselízen nőttem fel, ugyanis mindenki tudja, hogy járt itt Schubert.
A Liszt Ferenc Zeneakadémiára történő bejutása után, az ottani tanulmányai alatt változott valamiben a klasszikus zenéhez fűződő kapcsolata?
Számomra nagyon nagy dolognak számított, hogy bekerülhettem a Zeneakadémiára, ráadásul az akkori tanszékvezető, Perényi Eszter osztályába, akinek többek között Kelemen Barnabás és Kokas Katalin is a növendéke volt. Sokat köszönhetek Kováts Péternek, aki a tanárom volt a veszprémi középiskolai évek alatt, de szeretném kiemelni Gábor József tanár urat, aki sajnos azóta már nincs köztünk. Zongorakísérőként ő közreműködött a zeneakadémiai felvételimen, majd a budapesti diplomakoncertemen is. Zeneisége és egyénisége óriási mértékben ösztönzött.
A budapesti évek számomra nagyon kedvesek. A zenéről és a világról alkotott véleményemet a gazdag kulturális élettel rendelkező nagyváros, a fantasztikus tanárok, az izgalmas zeneirodalom-, zeneelmélet- és filozófiaórák egyaránt formálták, ahogy a kamarazenetanárom, Csalog Gábor zongoraművész is, aki új zenei megközelítésekkel ismertetett meg. Megtiszteltetés volt számomra, hogy később a brüsszeli diplomakoncertemen is közreműködött.
Mi vonzotta Brüsszelbe? Mi volt az oka annak, hogy éppen ott folytatta tanulmányait?
Brüsszelbe Sebestyén Katalin tanárnő miatt mentem, aki a Brüsszeli Királyi Konzervatórium tanszékvezető professzora volt. A tatai mesterkurzuson ismerkedtem meg vele. Erasmus-ösztöndíjjal lehetőségem volt zeneakadémiai tanulmányaim utolsó évét Brüsszelben töltenem. Ekkor döntöttem el, hogy mesterképzésemet ott folytatom. Kati néni (mi, magyar növendékek így hívtuk őt) Gertler Endre növendéke, majd asszisztense volt a Brüsszeli Konzervatóriumban. Mivel Gertler Endre Hubay Jenő tanítványa volt, így a híres magyar hegedűiskola „egyenes ágú leszármazottjánál” tanulhattam. Brüsszeli tanulmányaim utolsó évében, ami már egybeesett a luzerni első évvel is, hivatalosan Philippe Graffin növendéke voltam, akitől szintén nagyon sok mindent tanultam, és több mesterkurzusán is részt vettem. Philippe egyébként Jozef Gingold növendéke volt Amerikában, akinek tanítványai között találjuk a mai koncertélet legmeghatározóbb alakjait, Joshua Bellt vagy Gil Shahamet.
A következő állomás tehát Svájc volt. Hogyan hasonlítaná össze a budapesti, a brüsszeli, a luzerni (és a jelenlegi kassai) időszakot?
Svájcba azért utaztam, mert a brüsszeli diplomakoncertem után úgy éreztem, hogy mindenképpen tovább szeretnék tanulni. Olyan szerencsém volt, hogy megismerkedhettem Igor Karško hegedűművésszel, a luzerni konzervatórium professzorával, aki Yehudi Menuhin és Alberto Lizy növendéke volt a svájci Gstaadban. Budapest után Brüsszel a teljesen nemzetközi környezetbe való kerüléssel, a nagy távolsággal, az itthontól való függetlenedéssel és az önállósodással egy nagy lépés volt. A luzerni váltás ebből a szempontból már nem volt olyan nehéz. Svájc nagyon más Belgiumhoz képest; sokkal nagyobb a rend és a tisztaság, viszont jóval több a betartandó szabály. Budapesthez képest a nyitott és elfogadó Brüsszelben több lehetőségem volt a zenei kibontakozásra, Svájcban viszont még ennél is több az alternatíva. Különböző zenekarokban játszottam ott, ami természetesen óriási tapasztalatot és rutinszerzést jelentett, de egyben pénzkeresési lehetőség is volt.
A luzerni időszak – Kassával párhuzamosan – jelenleg is tart. Tavaly szeptembertől elkezdhettem a szóló mesterszakot, ahol előreláthatólag jövőre fogom megkapni a diplomámat. A diplomakoncertemen a Luzerni Fesztiválnak otthont adó híres KKL koncertteremben szólistaként játszom majd a luzerni szimfonikus zenekarral.
Európa számos színpadán, többféle formációban hallhatta Önt a nagyérdemű. Ki tudna emelni néhány – a szívének legkedvesebb – fellépést?
A legkülönlegesebb talán a tavaly nyári londoni fellépés volt a világ egyik legrangosabb komolyzenei fesztiváljának számító BBC Proms fesztiválon, ahol az Estonian Festival Orchestra tagjaként Paavo Järvi vezénylete alatt zenéltünk. Rendkívüli volt a Royal Albert Hall teltházas koncertjén, több mint hatezer ember előtt játszani.
Szintén emlékezetes volt egy 2017-es berlini koncert is, amiben az volt a legkülönlegesebb, hogy az itt fellépő vonósnégyes tagjaiként előtte még soha nem játszottunk együtt. A Szicíliából érkező első hegedűs lánnyal, az egyiptomi csellistával és a thaiföldi brácsással mindössze két napot próbálhattunk, mégis nagyon könnyen megtaláltuk a közös hangot. Azóta is tartom velük a kapcsolatot. Az elmúlt hetekben egy bécsi szervezésű nemzetközi zenekar felkérésére egy nagy sikerű kínai turnén vettem részt koncertmesterként; cselló szólamvezetőnek pedig éppen az egyiptomi csellistát hívtam el.
Jelenleg a Kassai Állami Filharmóniában tevékenykedik. Milyen a kassai közeg?
Kassán fantasztikus a közeg, kedvesek a kollégák. Megtiszteltetésnek tartom, hogy első munkahelyemen azt a fontos feladatot kaptam, hogy koncertmesterként vegyek részt a zenekar munkájában. Különleges volt ennyi év után újra hazajönni, és a hazai zenei élet részesévé válni.
Mi a feladata koncertmesterként?
Koncertmesterként az a feladatom van, hogy egyfajta közvetítő legyek a karmester és a zenekar között. Meg kell értenem, hogy zeneileg mit szeretne a karmester, aztán úgy játszani, hogy az egész zenekar követhessen. Ez egy nagyon kreatív tevékenység, hiszen – a darabról egy határozott elképzelést kialakítva – nekem is szinte úgy kell ismernem a művet, mint a karmesternek, másrészt rugalmasnak kell maradnom, hogy gyorsan tudjak reagálni a karmester elképzeléseire.
A felvidéki Beliczay Kamarazenekar tagjaként hogyan fogalmazná meg a formáció misszióját?
Szintén nagy megtiszteltetés, hogy az új Beliczay Kamarazenekar alapító tagja lehetek, ráadásul Bach kettősversenyében szólistaként is bemutatkozhattam a Pozsonyi Filharmónia koncertmesterének, Jozef Horváthnak a partnereként, aki egyben a kamarazenekar művészeti vezetője is. A zenekar missziója – a fiatal szlovákiai művészek bemutatása mellett – a komolyzene népszerűsítése és legmagasabb szintű interpretálása Szlovákia egész területén.
Próbálkozott már zeneszerzéssel? Milyen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban?
Zeneszerzéssel még nem próbálkoztam, hacsak nem számítjuk azt, amikor tízéves korom körül egy Omega-dalokat játszó zenekar tagjaként megtanultam gitáron három akkordot, és írtam egy számot…
Jelenleg milyen hegedűn játszik? Hegedűválasztáskor milyen szempontokat tart szem előtt?
Már tíz éve egy felvidéki magyar mester, Molnár Péter által készített hegedűn játszom. Ez a hangszer mostanáig sikeresen kísért az utamon, elégedett is vagyok vele. Természetesen, ha volna lehetőségem egy nagyon értékes, régi hangszeren játszani, az egy óriási dolog lenne, de saját magam részére ilyen hangszert valószínűleg nem lesz lehetőségem a közeljövőben vásárolni. Bízom benne, hogy sikerül szponzort találnom, aki lehetővé teszi, hogy hozzájuthassak egy ilyen hangszerhez.
Nemrég igazán különleges helyszínen, a zselízi Esterházy-kastélyban zenélhetett. Hogyan értékeli ezt a fellépést?
Számomra ez egy rendkívül különleges és nagyon fontos koncert volt több szempontból is. Egyrészt maga az alkalom is kivételes volt, mert 2018-ban ünnepeltük Schubert első zselízi látogatásának 200. évfordulóját, másrészt olyan művek is elhangzottak a koncerten, amiket a zeneszerző Zselízen komponált; és talán kétszáz év után először szólaltak meg újra Zselízen. Óriási megtiszteltetés volt, hogy Ivo Haag és Soós Adrienne zongoraművészek elfogadták a meghívást. Ők egy Európa-szerte koncertező, Svájcban élő zongoraduót alkotnak, többek között Schubert összes négykezes és kétzongorás darabját eljátszották és lemezre is vették. A koncerten szerepelt még a luzerni konzervatórium végzős hallgatója, Delia Haag szopránénekesnő, valamint a zselízi Franz Schubert Vegyeskar, amelynek szintén sokat köszönhetek.
Milyen gyakran áll módjában meglátogatni Zselízt és az ott élő szeretteit?
Amióta Kassán dolgozom, szerencsére többet tudok hazajönni, ha csak rövidebb időre is. Sokszor a rokonság látogat el a kassai koncertekre. Mivel a külföldi tanulmányaim alatt csak nagyon ritkán volt lehetőségem a család előtt koncertezni, ezért ez számomra nagyon különleges élmény.
