Világítótoronnyal és bárkával is szolgál híveinek José - Videóval
Ropog „José” József, a szókimondó felvidéki előadó, dalszerző szövegközpontú szerzeményeit – főleg a Lesz még nyár című dala berobbanása óta – több nemzedék képviselői szívesen hallgatják. Az ünnepek után arról is faggattuk, hogy a Világítótornyával kiknek kíván utat mutatni, bárkit felenged-e a bárkájára, készül-e már a honlapja, s az új évben is dübörög-e a José LIVE banda.
Helyi összefogás eredménye, hogy a Világítótorony című új dal klipjének forgatására beengedték a stábot az év közben bezárt komáromi Víztoronyba.
Szenteste óta ontja a fényt az általad emelt Világítótorony. De valakik azért bizonyára segítettek neked az építésében, s a világjárvány idején milyen irányt mutat háborgó tengerünkön?
A tulajdonos, azaz a nyitrai vízművek engedélyéhez városatyai és KOMVaK cégigazgatói közbenjárásra volt szükségünk, s aláírattak velünk egy nyilatkozatot is, hogy a rozoga faszerkezettel és lépcsőkkel „bíró” toronyban csak a saját felelősségünkre dolgozhatunk. Én is csak idén ősszel juthattam be először a város egyik jelképének számító toronyba, s az ott készített fotóim alapján kikértem videoklipjeim szolnoki rendezője, operatőre és egyben vágója véleményét, hogy a helyszín megfelel-e. Miután Sipos Géza nagyon jónak találta, októberben forgattunk, amihez a jelmezeket a Komáromi Jókai Színháztól kaptuk kölcsön. Az alkotótársam tehát magyarországi, szerzeményeim gyártásvezetője pedig mindig én vagyok. Azt találtam ki, hogy ez három országon átívelő dal legyen: a Víztornyon kívül a lakhelyemen, a hangulatos Duna-parti Karván és a Fertő-tó ausztriai oldalán fekvő Podersdorf (Pátfalu) világítótornyában is forgassunk. Így is történt, a hangfelvételek pedig a közel tizennégy éves alkotói munkásságom alatt folyamatosan alakítgatott házi stúdiómban készültek. A saját dallamú és szövegű dalt realista hangvételűnek szántam, hiszen a karanténba kényszerülők életérzését is leírom benne, hogy sokakat megőrjít a magány, pszichikai gondokkal küszködnek, sőt, a bezártságból kikerülve is gyanúsan méregetik őket, hátha még fertőznek. A refrénben azonban már optimistább sorokra váltok: „világítótoronynak szánom ezt a dalom...”, vagyis nekik fényt, kiutat akarok mutatni, hiszen az ilyen tornyok valójában irányjelzők a ködben, a sötétben, a veszélyek között hajózóknak.
Hivatástudattal felvértezett „toronyőrként” a saját alkotói pályád kapcsán mit tartanál legfontosabbnak lejegyezni a 2021-es évről?
Két éve működik a José LIVE nevű zenekarom, majd a némileg módosult felállásban (további tagjai: Gál Sándor dobos, Kerekes Levente gitáros, Kosztolányi Péter billentyűs és Szabó Andor basszusgitáros), a járvány miatt 2021-ben csak három koncerten mutathattuk be a dalaimat. Közülük legjobban a búcsi szüreti ünnepély alkalmával tartott fellépésünk sikerült, amelynek vége felé a gyerekek és a tinik feljöttek a színpadra és együtt énekeltünk. A már említett klipforgatáson kívül ezt a jó hangulatú koncertünket emelném ki. Remélem, a fesztiválszervezők majd egyre nagyobb teret adnak a felvidéki bandáknak, s köztük a formációnknak is. Szívesen tennénk eleget minél több koncertmeghívásnak.
A szlovákiai magyarság napjainkban is sok megoldatlan kérdéssel küszködik. Tudom, közösségünk sorsának alakulása, jövője gondolatban téged is foglalkoztat... Miképpen rezonál mindez egy dalban?
Köztudott rólam, hogy fontosnak tartom a magyarságtudat erősítését, és ennek dalaimban is hangot adok, hogy aki bárhol magyarnak született, az magyar is akarjon maradni. Ezért a magyar gyermekeket a honi asszimiláció közepette is magyar óvodába, iskolába kell beíratni, ekképp fékezve további fogyásunkat. Nem akarok „pártpolitizálni”, de örömmel tölt el a Szövetség tavalyi megalakulása, mert nem szabad széthúzni, inkább össze kell fogni megmaradásunkért. Remélem, hogy ez a tömörülés majd eredményesen száll síkra a felvidéki magyarságért.
A sorsfordító választások évében szerzel-e a Lesz még nyárhoz hasonló, apátiából felrázó dalt, hogy a szívekben ismét kigyulladjon a remény fénye?
Dalaim szövegközpontúak, üzeneteket hordoznak, s az előadásukkal köz- és magyarságszolgálatot is felvállalok. Bő két évvel ezelőtt a Lesz még nyárt is azért írtam meg, hogy Szlovákiában élve is büszkén merjük vállalni magyarságunkat, anyanyelvünket, kulturális értékeinket. Továbbra sem szabad közönyösnek maradnunk, s félvállról venni ezt a fontos kérdést. Ehhez hasonló jó dal(ok) megírásához azonban olyan indíttatásra, szikrára van szükségem, mint amilyen a dühítő himnusztörvény elfogadása volt, és mindig spontán kell jönnie az ihletnek. Amúgy nem „egyhúros gitárként” működöm, vagyis bár a megmaradásunkról, lemorzsolódásunkról és nemzeti értékeinkről további dalokat (például: Gyere haza) is szereztem, de a közel három tucat szerzeményemben másféle témákkal is foglalkoztam, amelyek szintén hozzátartoznak az életemhez.
Készül az új honlapod, és egyre aktívabb a José Bárkája Polgári Társulás is.
Az ígéretek szerint a honlap januárban beindul, s azon az olvasókkal majd a dalokkal, koncertekkel kapcsolatos háttér-információkat, érdekes sztorikat, média által is felhasználható fotókat, esetleg azokat a kisebb videókat osztjuk meg, amelyek a You Tube-ra nem kerülnek fel. Mi tagadás, a híveink számát ilyen módon is szeretnénk gyarapítani. A José Bárkája Polgári Társulás és a nyitott facebookos csoport pedig egy közösségi kohó, célja a José-projekt köré szerveződő közösség összekovácsolása. Bárki velünk tarthat, aki szimpatizál az általam képviselt eszmeiséggel, dalaim mondanivalójával. Egy bárkában evezve talán gyorsabban és könnyebben révbe érünk, megtaláljuk a megfelelő kikötőt.
„Nem az a magyar, kinek az volt nagyapja, hanem az, akinek unokája is az maradna...” – hangsúlyozod az egyik dalodban. Krisztusi korba léptél, tervezel-e már családalapítást?
Nem titok, hogy a menyasszonyommal, Zsuzsikával nyakig benne vagyunk egy régebbi karvai ház felújításában, amelybe nyáron szeretnénk beköltözni. Most a nagyszüleimnél lakunk, de a saját fészkünk kialakítása után akár következhet a családalapítás, ha a párom is úgy akarja...
Megjelent a Magyar7 2022/1.számában.