Végre hazai tájakon – Kristóf Réka Virtuózzal

Miután Magyarországon kiérdemelte a 2017-es év Virtuóza címet, a nyugat-németországi Theater Trierhez szerződött. Jó hír, hogy mivel már szabadúszóként közelebbi helyszíneken lép fel, gyakrabban élvezhetjük csodálatos énekhangját és egyre érettebb színészi játékát. 

Miután Budapesten elnyerted a 2017-es év Virtuóza megtisztelő címet, s befejezted a müncheni zeneakadémiai tanulmányaidat, három évadon át a trieri színházban énekeltél.

Valójában két munkával teli évet töltöttem a Theater Trierben, mert a koronavírus-járvány alatt alig játszhattunk. Ez a színház a lehető legjobb helynek bizonyult a továbblépéshez.

Alig egy héttel a diplomám megszerzése után már Don Giovannit próbáltam Jean-Claude Berutti operaigazgató irányításával, aki úgy bízott meg minket az egymásra épülő szerepekkel, hogy közben a hangi adottságaink, a színészi képességeink és a jellemünk, szellemünk is fejlődhessen. Sajnos, a Covid tönkretette ezt az idilli állapotot.

Miután tavaly novemberben lepróbáltuk A víg özvegy című Lehár-operettet, és nem tudtuk bemutatni, idén júniusig semmiféle új feladatot nem kaptam. Csak egy szimfonikus koncerten szerepeltem, s egy áriát énekeltem. Ezenkívül lelkileg az is megviselt, hogy a határzár miatt sokáig nem tudtam hazajönni. Egyre inkább úgy tűnt, hogy folyamatos munka nélkül már nincs értelme a távoli Trierben maradnom, ezért hazaköltöztem Komáromba, s ebben az évadban már szabadúszóként dolgozom. Közben az ottani szoprán megbetegedése miatt még visszahívtak énekelni a korábban elmaradt premier pótlásakor. Jó érzés volt ismét találkozni a volt kollégáimmal, s velük együtt átélni az újabb sikert. 

Milyen folytatást tervezel hazai tájakon, Budapest, Bécs és Pozsony háromszögében?

Miután voltam meghallgatáson a Magyar Állami Operaházban, ebben az évadban két szerepet is énekelhetek a budapesti társulatnál. Januártól az első magyar vígoperában, Poldini Ede Farsangi lakodalmában Zsuzsika szerepét próbálom majd. Júniusban pedig négy előadásban a folyamatosan színen levő Susanne szobalány szerepébe bújok a Figaro házasságában, az Operaházban.

Mivel ez a társulat egyik felújított darabja lesz, kevés idő marad a próbákra. Közben pedig április 7-én Gluck Orfeusz és Euridiké című operájának koncertszerű előadásában, Anthony Roth  Costanzo kontra tenor személyében világhírű partner mellett bizonyíthatok Budapesten, a Művészetek Palotájában. Továbbá vannak még előadásaim a németországi Karlsruhéban, a Badisches Staatstheaterben, ahol Mozart Az álruhás kertészlány és a La finta giardiniera című operájában is játszom. Az utóbbiban enyém az egyik főszerep – a gonoszkodó, kétségbeesett Armindáé. A szintén német Koblenz csodaszép barokk színházából pedig már a következő évad első premierjére kaptam felkérést. Carl Maria von Weber A bűvös vadász című operájában leszek Agáta, a hercegi főerdész leánya, ha időközben másként nem alakul. Koncertezem is, például novemberben a Pesti Vigadóban a Tyúk és Medve című Haydn-koncerten, majd Keszthelyen is Berenice áriáját énekelhetem a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, Farkas Róbert vezényletével. 

A komáromi Tiszti Pavilon dísztermében szeptember 1-én emlékezetes koncertet adtál a Németh Zsombor által vezetett Simplicissimus Kamaraegyüttessel.

Számomra az jelenti a legnagyobb örömöt, ha a szülővárosomban énekelhetek, ahová a korábbi években több olyan zenekart hívtam meg, amelyek a karakteremhez legközelebb álló régizene jeles előadói.

Idén a budapesti Simplicissimus Kamaraegyüttes kísért a koncerten, amelyen két Bach-kantáta mellett az általam eddig bemutatott zenék közül a legkevésbé hivalkodóban, Bocherini csodálatos Stabat Materében is énekeltem. Hála ezért Németh Zsombor művészeti vezetőnek, akivel további közös terveket is szövögetünk.

Bízom az újabb felvidéki felkérésekben is, ha az időm engedi, mindig szívesen énekelek idehaza.

Így karácsony tájékán adódik a kérdés: számodra mit jelent a szeretet ünnepe, s az ideit majd kikkel, hogyan töltöd? 

Nekem a karácsony elsősorban családi ünnepnek számít, amire a külföldi tanulmányaim és munkavégzésem idején is mindig hazasiettem. Nagyon aggódtam, amikor a színházvezetés karácsonyi előadást tervezett, de végül akkor is hazautazhattam. Most azt fontolgatjuk, hogy a gyakran változó járványügyi rendelkezések betartása mellett majd hogyan találkozhatunk egymással: a Szentendrén élő bátyámmal, esetleg a Budapesten élő unokatesóimmal. A nagymamám is mindig velünk szokott lenni karácsonykor. Sajnos, közel egy évvel ezelőtt elhunyt, s azóta nagyon hiányzik nekem...

Vallásosak vagyunk, az anyukámmal rendszeresen templomba járunk, ezért a karácsonyi programunkból sosem maradhat ki az istentisztelet a református templomban. Számomra az együttlét a legfontosabb, az mellékes, hogy mit vacsorázom karácsony estéjén.

Az anyukám ugyan ragaszkodik a hagyományos fogásokhoz, így a rántott pontyhoz és a halászléhez, de én nem fogyasztok húst, halat is egyre ritkábban. Egymás megajándékozására pedig idén is sort kerítünk.   

Miközben egyre több embert kerít hatalmába a pesszimizmus, te mennyire vagy derűlátó a 2022-es évet illetően?

Optimista vagyok, hiszen nekem megadatik a lehetőség, hogy több országban vállalhatok munkát. Mivel mindenütt mások a járványügyi rendelkezések, remélem, hogy valamelyik színházban mindig tudok majd játszani, s a streamelés az egyes produkciók internetes megtekintését is lehetővé teszi.

Hinni akarom, hogy ez a járvány sem igázhatja le teljesen a kultúrát. Főleg akkor nem, ha a szabályok betartásával, egészségünk óvásával megfelelően berendezkedünk a koronavírus jelenlétére.

Ha mindannyian felelősségteljesen viselkedünk, akkor mielőbb visszatér a régi rend, s újra teljesen szabadon élhetünk. Ebben bízva kívánok minden olvasónak szeretetteljes ünnepeket, jó egészséget és békés, boldog új esztendőt!

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/51-52. számában.