Új terveket sző a Csipkerózsika-álmából felébredt és teljesen átalakult História zenekar
Nemcsak egy régi história folytatódik, hanem a történetnek új fejezeteit viszi „színre” a két alapító és az újonnan csatlakozott muzsikusok. Újra aktív tehát a „naszvadi nagyvad”, de a legénység új tervekkel, csipetnyi stílusváltással, túlcsorduló ambícióval és nyílt sisakkal vág neki a jövőnek. Ennek kapcsán a zenekarvezető Lábszky Olivér és a többi muzsikus osztotta meg velünk gondolatait.
Újra próbál a História zenekar. Hosszú és mély álmából ébredezik, és az ébredés sem volt zökkenőmentes. A csapat 2018-ban elnyerte az év könnyűzenei formációjának járó Harmónia-díjat, de ezt követően már nem igazán volt aktív, s kisvártatva elhallgatott. Miért?
Lábszky Olivér: A lehetőség a folytatásra természetesen adott volt, csak addigra már történtek bizonyos nézeteltérések a zenekarban és a folytatással kapcsolatban is. Ezt megelőzően ugyanis jó pár tagunk önálló projektekbe vagy haknizásba fogott, illetve lakodalmas zenélésekben vett részt, emiatt nagyon sok koncertet és akciót kellett lemondanunk, ami oda vezetett, hogy előbb kisebb fricskák, beszólások hangzottak el, majd személyi összetűzések alakultak ki egyes tagok között.
A zenekar tagjai közül többen az azonnali financiális „jóváírás” reményében a könnyebb utat választották és mellette munkával pénzt is tudtak keresni, ezért úgy döntöttek, hogy picit „lefektetik” a zenekart. Ennek tudatában jómagam is szólóprojektbe kezdtem, így teljesen mozgásképtelen lett a banda. Tavaly azonban Pásztó Tibor „Teve”, a História régi dobosa hazatért Németországból és egyre gyakrabban kezdtük emlegetni a zenekar felélesztését. Hosszasan beszélgettünk, tervezgettünk, bele-belevonva a beszélgetésbe a régebbi tagokat is. Ők nem zárkóztak el ugyan a folytatástól és a további közös munkától, viszont ahogy meghallották, hogy komolyabb tervek is vannak, megijedtek. Látták, hogy ez kemény munkával jár, és inkább meghátráltak és jobbnak látták, ha kiszállnak az egészből. Ugyanis itt már fölszólítás is volt: ha valaki nem akarja folytatni és nem akar új zenét írni, nem akar dolgozni az együttesben, az inkább köszönjön el és ne akadályozza a banda további fejlődését és az új dalok írását. Ezeket mérlegelve, és hogy a beszélgetések végére pont kerülhessen, összehívtam a régi legénységet és döntés elé kényszerítettem őket: tehát vagy a zenekar és az új projektek (ezekre később kitérek) és az új lemez, továbbá minden más, ami ehhez tartozik (sok próba, sok előkészületi munka), vagy nem. Mindenkit egyenként felszólítottam, hogy mondja ki az igent vagy a nemet, és a zenekar négy tagja nem tudta vállalni a folytatást: Holop Szilveszter, Nagy Csaba, Ágh Attila és Haris Csaba kiszállt a zenekarból.
Az előbb már említettem a szólóprojektemet, abba én előzőleg felkértem Tibit, hogy doboljon velünk. További tag volt Käfer Bálint gitáros és Vojczek Károly gitáros-basszeros. Akár az egész zenekart át tudtuk volna állítani erre az oldalra, de Karcsi olyan távol lakik tőlünk, hogy ő ezt nem tudta vállalni, de a többiek abban a pillanatban elvállalták. Antal Ottó Nagymegyerről szintén elvállalta a felkérést a basszusgitáros posztjára és ezek után egy másik gitárost kerestünk, ugyanis úgy döntöttünk, hogy a folytatásban egy pici stílusváltás is következik majd, de erről már csak a zenében fogunk tudni mesélni. Mivel most a billentyűs helyett is gitáros került a csapatba, emiatt a régebbi dalok szikárabban, rockosabban dörrennek majd meg. Az új gitáros pedig nem más, mint Rózsás Attila, akinek szintén van naszvadi kötődése, de már Ógyallán született és Komáromban él. Azóta már közösen próbálunk és elkezdtük kialakítani az új arculatunkat.
Beszéltél új projektről, lemezről...
L. O.: Amíg a História „aludt”, és ugye itt volt közben a Covid időszaka is, én írtam a dalokat és foglalkoztam a jövővel. Elmondtam a História tagjainak, hogyan is gondolom a zenekar jövőképét. Először is egy best of-lemez összeállításával és létrehozásával, amelyre rákerülne egy-két új dal is. Másodsorban pedig már nagyon régen megszületett bennem az ötlet, aminek most jött el az ideje, hogy ezt előhozzam és elmondjam.
Ennek is egy hosszabb története volt, ugyanis nem tudtam hol elhelyezni teljes terjedelmében ezt az írott anyagot. A dalok összeillesztésével az alatt a 15-16 év alatt, amíg írtam őket, szépen történetté fejlődött egy-egy dal. A címadó dallam a Mit ír az újság?, amely előtt már megírtam a Rikkancs című dalszöveget is, de az soha nem adtuk elő, mivel csak a szöveg volt meg. Ezt a szöveget mindig be szerettem volna illeszteni egy lemezre vagy koncertre a Mit ír az újság? című dal elé mintegy bevezetésképpen, és ahogy múltak az évek, közben megíródott a Mit ír az újság? második része is, s akkor már tudtam, hogy a három szöveget össze kell illeszteni. A koncepciót elmeséltem a tagoknak, kértem őket, hogy hallgassák meg és ötleteljünk, hogy mit tudnánk kihozni belőle. Ők persze csak a kemény munkát látták ebben és máris kihátráltak belőle. Megjegyzem, hogy nem vártam senkitől vállveregetést meg dicséretet, de jóformán meg sem hallgatták az ötletet, csak azt látták, hogy munka van mögötte. Csupán a Szili (Szilveszter) volt az, aki elkérte volna a zenei alapanyagot, de végül nem adtam oda neki, mert ő sem állt hozzá úgy, ahogy én ezt elvártam. Úgy voltam vele, hogy az már nem is lehet a zenésztársam, aki meg sem hallgat, mert azzal már mit tudok közösen alkotni?
Gondolom, 2018 óta sokan megkérdezték már, hogy mennyire fáj neked a zenekar szétesése.
L. O.: Egyrészt nagyon örülök, hogy egy egészen más jellegű új gárda jött össze, másrészt elhagyni a régi társakat persze nekem sem esett jól és nem volt könnyű. Viszont sokkal jobban bántott volna az, ha az ötletemet és az anyagomat nem tudom megzenésíteni és előadni, s repült volna a „kukába”. Örömmel jelentem tehát, hogy megíródott az anyag és most már elkezdtük a megzenésítését is. Már a szereplők is megvannak (az énekesek meg mindenki más), sőt, már a rendező is megvan, aki ezt az egészet majd „gatyába” rázza. Ha ez az egész anyag nem válik be, akkor kidobjuk, ha meg jó lesz, akkor örülünk neki, hogy végre valami jót és szokatlant is tudtunk csinálni, hiszen nem sok zenekar lép ilyen irányba. Természetesen vannak együttesek, amelyekre odafigyeltem és azt is mondhatják, hogy őket utánozom ezzel, de majd ha valaki hasonlóságot talál a kettő között, annak még jobban fogok örülni. Például ott van a Hobo Blues Band Vadászat című lemeze, a The Who Tommy-ja vagy a Pink Floyd Fala. Nos, ezekből mind merítettem, de az LGT Képzelt riportját is említhetném, amelynek épp most van az 50. évfordulója.
Teve, te mint alapító, hogy érzed magad a régi-új zenekarban?
Pásztó Tibor: Nagyon örülök annak, hogy végül is sikerrel jártunk és most jól érzem magam a bőrömben újra a zenekar dobosaként. Annak idején családi okok miatt ki kellett utaznom Németországba, így fájó szívvel ott kellett hagynom a Históriát. Nagyon szerettem volna visszalépni, de sajnos nem adatott meg a lehetőség. Olival már nagyjából három éve beszélgettünk erről, amikor a zenekar elhallgatott, és arról is, hogy akkor már hat és fél év után készültem végleg hazatérni Németországból. Ez végül tavaly, június 30-án valósult meg. Akkor kaptam Olivértől egy lehetőséget, hogy legyek tagja a szólózenekarának, így lettem az OLIVÉRSKY dobosa.
Attila, neked milyen volt eddig a viszonyod a csapattal?
Rózsás Attila: A Históriát már gyerekkorom óta ismerem, volt hogy közös fesztiválon is találkoztunk. Sokáig hajón zenéltem, de ezt 2020-ban a koronavírus miatt be kellet fejeznem, és úgy döntöttem, hogy az ott szerzett tapasztalataimat itthon kamatoztatom a felvidéki magyar kultúra megerősítésére és építésére. Így történt, hogy a Komáromi KerecseN zenekar tagja lettem még abban az évben, és később az ógyallai Csemadok tagjaként is a magyar kultúra szolgálatába szegődtem. Amikor jött a felkérés, hogy legyek az egyik gitáros, azt megtisztelőnek éreztem és nagyon megörültem neki.
Nagy örömömre szolgál, hogy ismét egy jó felvidéki bandát tudok erősíteni és segíteni a megszerzett tapasztalataimmal és egyéniségemmel.
Bálint, te mikor hallottad először muzsikálni Oliékat és később hogyan kerültél a zenekarába?
Käfer Bálint: A História zenekart először 2008-ban hallottam egy közös koncert során, amikor is az előzenekaruk voltunk a komáromi RÉV klubban. Már akkor nagyon megtetszett a produkció, és Olivérrel akkortól vagyunk kapcsolatban. Többször léptünk fel közös koncerteken, amelyek mindig jól sikerültek. Néhány év szünet után, 2016–2017 környékén egyszer csak fölhívott Olivér, hogy a szólóprojektjéhez keres gitárost. Nagyon megörültem, hogy rám gondolt és egyből összeültünk megbeszélni a részleteket. Töretlen lelkesedéssel és örömmel zajlottak ezek az együttműködések. A História-dalokból a szóló produkcióban is sok előkerült, nagy örömmel nyúltunk hozzájuk és egy kicsit a saját képünkre formálva át is hangszereltük ezeket a dalokat.
Nagyon tetszik a koncepcióban az, hogy nem száz százalékos „másolómunka” az, amit elvárnak a fiúk, hanem egy kicsit saját szemlélettel, egy kicsit rockosabban állunk hozzá a dalokhoz, ami nekem is jobban fekszik és tetszik. Ezzel én teljes egészében azonosulni tudok és magamat tudom adni. Nagy a lendület, nagyon jó a társaság, és talán azt is mondhatom, hogy a közös zenélés mellett ez egy baráti kapcsolat is. Már nagyon várom az első koncerteket, az első, közösen írt új dalokat és a lemezfelvételt.
Otti, téged hogyan érintett Olivér „behívója”?
Antal Ottó: Nagyon örültem, amikor Olivér megszólított és felkért arra, hogy a História zenekar tagja legyek. Természetesen hallottam, ismertem a csapatot, ismertem a stílust, amit játszottak.
Össze is hoztuk a próbát, ahol nagyon jó arcokkal találkoztam és nagyon hangulatos időt töltöttünk együtt. Tetszik a zene, és mindig is vágytam egy olyan zenekarba, ahol tervek vannak, munka van és igazi csapatjáték. Ez fontos, hogy a zenekar előre tudjon lépni. Itt mindenki szereti, amit csinál, s így az embernek van motivációja, hogy ezzel foglalkozzon. Lelkesek vagyunk és tényleg nagy reményekkel indulunk el a jövőnek. Örülök, hogy itt lehetek, és személy szerint mindent meg fogok azért tenni, hogy a História zenekar a legjobb tudását a legjobb szinten hozza ki magából és jó dalok szülessenek. Tudjuk, hogy sok munka vár ránk, de élvezzük, azért csináljuk.
Az újjászületett História felállása tehát a következő:
- Lábszky Olivér „Joli”: ének, dalszövegek
- Pásztó Tibor „Teve”: dobok
- Käfer Bálint: gitár
- Rózsás Attila: gitár
- Antal Ottó „Otti”: basszusgitár
Az egész legénységnek sok sikert az új úton!
