Tudatosan újratervezve – KÉPEKKEL
Azt bizonyára sokan tudják, hogy a Phoenix RT zenekar Csallóközcsütörtökből indult, de az talán csak a régi rajongók és a helyiek emlékezetében él, hogy a srácok már nagyon fiatalon hangszereket fogtak a kezükbe és mielőtt újjászervezték volna az együttest, egy demót és két CD-t is megjelentettek még Phoenix néven. Már az is nagyon látványos, ahogy hangyaszorgalommal 20 év alatt mekkora utat tettek meg a csallóközcsütörtöki kultúrház színpadáról az X-Faktor és A dal televíziós adásaiba. Az utóbbiba ráadásul háromszor jutottak el, ami azért nem lehet a véletlen műve. Puss Tamás szinte a kezdetek óta a zenekar frontembere és szövegírója, de még rangidősen is mindössze 17 éves volt, amikor beszállt a zenekarba. Vele beszélgettem nemcsak A dalról, előtte azonban röviden felvázolnám a zenekar eddigi mérföldköveit és sikereit.
Tomin kívül a másik sokat látott muzsikus a zenekarban a dobos Lépes Ferenc, aki az indulásnál csupán tízesztendős volt. Rokoni kapcsolatok is vannak az egykori tagok között, ugyanis Lépes Gábor gitáros Feri unokatestvére, Puss Krisztián basszusgitáros pedig Tomi öccse. A Barátok a sírig című demót és egy koncertdemót még az eredeti ötös fogat rögzítette 2015-ben, melynek tagja volt még Csivre Roman második gitáros is, aki aztán egy évre rá kivált a csapatból, így négytagúvá zsugorodott a banda. Nem mintha ez minőségi hanyatlást eredményezett volna, hanem épp ellenkezőleg, ugyanis a zenekar folyamatosan fejlődött. Ebben az évben vettek részt a SZMAZE első tehetségkutatóján is.
2007-ben a Puss Tamás (ének) – Lépes Gábor (gitár) – Lépes Ferenc (dob) – Puss Krisztián négyes rögzítette a Tisztán láss című első CD-t, ami még magánkiadásban jelent meg (a bemutatkozó anyagot egy promo CD is követte), de a 2010-ben napvilágot látott Zárva–Szabadon című második korongot már a magyarországi Edge Records gondozta.
Ekkortájt tájainkon a zenekar már nagy népszerűségnek örvend és kezdenek betörni a magyarországi „piacra” is. Már az első album egyik dalához is forgattak videót, és esetükben azóta is tudatos a vizuális megjelenés, amelyre külön most nem térek ki, hiszen mindenki megnézheti a zenekar klipjeit. 2011-ben, 10 évnyi közös munka után aztán váratlanul kiszáll a zenekarból a csapat egyik motorja, Lépes Gábor, aki a biztos kereset reményében vendéglátózásra adja a fejét.
Itt jegyzem meg, hogy a Lépes és a Puss testvérek, unokatesók szülei annak idején, a 70-es, 80-as években a helyi Pegazus zenekarban muzsikáltak, így természetesen mindenben támogatták a „csemeték” törekvéseit.
Ennek pozitív hozadéka volt, hogy a zenekaralapításkor általában kialakuló kamasz-szülő konfliktustól nemhogy megkímélték a zenekar tagjait, hanem sok esetben a hangszervásárlás, a menedzseri munka és a fuvarozás során is segítettek. Gábor helyére Kósa Árpád került, de 2012-ben „Bufi”, azaz Krisztián is bejelentette távozását, így Tomi átvette a basszusgitárosi posztot is.
2013-ban egy új gitáros, Kálmán Ákos érkezik, de a hónap végén Árpi elköszön, így a két alapító Ákossal újradefiniálja a bandát.
Nevüket az RT betűkkel toldják meg, és egy részvénytársasághoz illően még professzionálisabb felfogással muzsikálnak tovább. Már az új név alatt, de még abban az évben jelenik meg a Nincs ellenszer című album (szintén az Edge Recordsnál), és 2014-ben pedig az X-Faktor tévés fordulóiban is megmérettetik a csapat.
A lemezzel és a televíziós szerepléssel újabb közönségréteg ismeri meg őket, egy év múlva pedig jön az új anyag, a Piros karikás részletek.
2017 végén viharos körülmények között Kálmán Ákos a Rómeó Vérzik csapatába távozik, de 2018 elején már meg is érkezik utódja Győrög Márton személyében, s kisvártatva jön az új lemez is, a Mi kell több!?
Az új album Marcival stílusváltást is hoz, a zenekar fokozatosan távolodik el a Tankcsapda/Rómeó Vérzik-vonaltól, s kezdi teljesen megtalálni a saját hangját.
Nem is véletlen, hogy ekkor újabb szintugrás és újabb lemez következik Jelzőfény címmel 2020-ban, majd egy év múlva a Covid alatt megjelenik a 21–Jelzőfény Extra is, egy afféle best of album 21 dallal, melyek közül jó párat újra felvettek vagy mastereltek, de a lemezen akadnak feldolgozások, továbbá áthagszerelt és teljesen új nóták is.
Közben a zenekart az a megtiszteltetés éri, hogy szereplhetnek a Kalapács József és Nagy Feró jubileumai tiszteletére kiadott válogatás lemezeken egy-egy dallal. Tavaly a szerdahelyi vásárban ünnepelték meg a tízéves jubileumukat. Közben háromszor bejutottak A dal tévés megmérettetésébe, s ma este a harmadik alkalom bemutatkozását tekinthetjük meg a Dunán. Ezzel eljutottunk a jelenbe, de egy kicsit a múltról és a jövőről is szó lesz, hiszen az MTVA könnyűzenei versenye kapcsán Puss Tomi már lényegében mindent elmesélt Tóth Tündének.
Az ős Phoenixnek két lemeze is megjelent, a zenekari időszámítás nálatok mégsem akkor kezdődik, hanem a Phoenix RT megalakulásától számítjátok. Miért?
Épp a minap fogalmaztam meg egy posztot, amelybe beleírtam, hogy milyen érdekes az élet, mert bedob olyan dátumot újra, ami egyszer már meghatározó volt az életünkben.
Február 17-én leszünk adásban A dalban, és pont 2003. február 17-én sétáltam le először Phoenix próbára, azaz 21 évvel ezelőtt.
Akkoriban még nem volt énekesük, így megkérdezték, hogy beugrok-e pár számra. Edda-, Bikini-dalokat játszottak akkoriban. Azóta eltelt jó tíz év, s annyira megváltozott minden (hiszen kilépett Gábor és Bufi, majd Árpi is, tehát egy jövés-menés indult meg a zenekarban), hogy akkor azt mondtuk, oké, ezt most zárjuk le. Egy teljesen új zenekart szerettünk volna csinálni, de valamiért ezt a Phoenix nevet nem tudtuk elengedni, talán a 10 év múlt már túl hosszú idő volt. Oké, de ha már trióvá „zsugorodtunk”, akkor legyen valamilyen változtatás, mondtuk, és így lettünk Phoenix RT. Érdekes, például Lépes Gábor is fölvetette, hogy hozzunk össze egy Phoenix bulit a régi tagokkal, de mindenki annyira szanaszét van, és a Phoenix RT körül is sok dolog történik, hogy pillanatnyilag ez nehezen realizálható. Ennek ellenére természetesen nem zárom ki annak lehetőségét, hogy ez majd valamikor összejön.
A régi Phoenix egy jól kitaposott zenei nyomvonal mentén haladt, ami az újratervezés alkalmával, azaz a névváltással és Ákos belépésével még több profizmussal és lendülettel társult. Azonban a saját hangotokat Marci belépésével találtátok meg, ami először a Mi kell több!? című albumon mutatkozott meg. Bevallom, először nem tudtam mit kezdeni a ténnyel, hogy Marci váltotta Ákost, hiszen Marcit ugyan egy ambiciózus gitárosnak ismertem, de eddig punk és alternatív vonalon tette le a névjegyét. El sem tudtam képzelni, milyenek lesznek a vele készült dalok, és láss csodát, az egész elkezdett működni, sőt, a szövegeid is sokkal érettebbek lettek. Ez végül is egy természetes fejlődés eredménye?
Igen, ez egy folyamat. Az idősödés, az évek tapasztalata ezt hozza magával. A kezdeteknél még gyerekek voltunk, teljesen másképp gondolkoztunk. Van is pár sztori ezzel kapcsolatban, többször úgy konferálták be a csapatot, hogy gyerekzenekar, vagy Phoenix gyermek rockegyüttes.
Amikor egy alkalommal a kezdetek kezdetén a bősi motoros fesztiválon zenéltünk, odajött hozzánk az egyik szervező, hogy srácok, most már ne játsszatok itt a színpad körül, mert mindjárt jön a zenekar. S mondtuk, de hát mi vagyunk a zenekar!
Ő meg teljesen ki volt készülve, hogy miért hívnak ide gyerekeket. Aztán belecsaptunk a húrokba, játszottuk az Ossian meg a Tankcsapda dalait és a koncert végén odaszólt hozzánk a tag, hogy jól van gyerekek, akkor jövőre is jöttök! Aztán éveken keresztül jártunk Bősre. Gyerekzenekarként, gyerekfejjel, tapasztalatlanul mentünk egy ösvényen, láttuk például a Rómeót, mit csinálnak, és hogy az működik. Nem is igazán gondolkodtunk még akkor valami nagyon egyedi dolgon.
A kezdeteknél a falu és a szülők is támogatták a zenekart, így sok más zenekarral ellentétben nektek nem kellett kilincselni próbateremért, hangszerekért... Egy megértő, támogató szülői közegnél mi lehet nagyobb ajándék?
Ez valóban így volt és nagyon hálásak is vagyunk ezért. A szülők nyilván örültek neki, hogy zenélünk, hiszen ők is muzsikáltak. Például Feri apukája hordott bennünket, ő szerzett buszt. Akkoriban még nem mi intéztük ezeket a dolgokat, tehát az elején ebben tényleg könnyebb volt nekünk. Másrészt az akkori polgármester asszony, Kolláth Kornélia is sokat segített nekünk.
Ugorjunk egy nagyot. Ákos érkezésével tehát új időszámítás kezdődött, életre kelt a Phoenix RT, stabilizálódott a zenekar felállása és felpörögtek az események...
Már Ákossal közösen kezdtünk hozzá a Nincs ellenszer című lemezhez, de még maradt pár olyan felhasználatlan dalunk, amelyek még az öcsémmel illetve Árpival készültek, tehát azon az albumon még az ő témáik is helyet kaptak, így egyszerűbb volt azt az anyagot olyan gyorsan kihozni. A lemezről videó készült a Hangfalakból, a Laza nyári dal, majd a Bújj hozzám című dalokhoz is, amelyek a zenekarnak is adtak egy lökést, melynek köszönhetően bekerültünk a Kowalsky/Road turnéra, ami 17 állomásból állt. Ez szintén sokat segített nekünk, majd következett Kowalskyék tavaszi turnéja, ahol szintén jelen voltunk, ami után
Tehát hozzátett a népszerűségünkhöz még akkor is, ha talán nem voltunk mindennel megelégedve. Megmutattuk magunkat s ez a lényeg. Ha visszagondolkok ezekre az évekre, az X-Fakltor, a turnék, A dalban való szereplések is segítettek bennünket abban, hogy minél több emberhez eljuthassunk. Meg aztán mindig kitaláltunk valamit, folyamatosan írtuk a dalokat, foglalkoztunk a zenekarral. Az nagyon fontos, hogy valaki tényleg csinálja ezt a munkát.
Nálatok ugye te végzed ezt a munkát, azaz a „frontemberkedés” és a szövegírás mellett a zenekar ügyeit is te intézed. Ez a tevékenység vajon mennyit vesz el az életedből?
Sokat. Nagyon sokat áldoztam rá, de mellette mindig dolgoztam is.
Azt viszont látom, hogy az osztálytársaim java része a 20-as éveik vége felé megnősült illetve férjhez ment, meg gyerekeik születtek. Sőt, már építkeztek, nekem meg se kutyám, se macskám nem volt, mert még mindig „phoenixeztem”.
Egy kapcsolatban is nehéz tolerálni, ha valaki ennyire folyamatosan koncertezik, megy, csinálja a zenekar körüli dolgokat.
Hát igen, erre keményen rá kell rakni egy életet...
Amiről ugye az előbb beszéltem: 21 év telt ez azóta, amikor először próbáltam a zenekarral. Már akkor is elhatároztuk, hogy „nyomjuk”, ahogy bírjuk, de jó, hogy megtaláltuk egymást a Lépes Ferivel, aki unokatestvér is, és már rögtön az elején működött vele minden. Azóta megvan a közös hang, ő is élvezi a zenélést, és Feri is olyan fanatikus ezen a téren, mint én. Igaz, ő nem szervező típus, hanem inkább zenész.
Térjünk vissza a zenekar történetéhez: a Nincs ellenszer albumot a Piros karikás részletek című lemez követte.
Igen, ez 2015-ben történt, amikor már részt vettünk a Road zenekar turnéján, és a segítségükkel kerültünk el Varga Zolihoz, aki a SuperSize stúdió alapítója és mindenese. Leültünk Zolival, aki meghallgatta a Nincs ellenszer című lemezünket, és dalonként szétírta, hogy mit kellene változtatni, mi a jó és mi a rossz benne. Ez a hozzáállás nagyon tetszett, és a következő albumot már nála vettük fel. Teljesen más szemszögből nézte a nótákat, mint mi, és nagy gondot fordított nemcsak a zenére, hanem a szövegekre is. Ahol problémásnak érzett valamit, ott javaslatot tett az átírásra, rímeket cseréltünk, tehát nemcsak a mondanivalót vizsgálta, hanem a prozódiára is figyelt. A zenénél épp úgy. Ahol soknak érzett valamit, azt kiszedette, azoknál a részeknél, ahol hiányérzete volt, oda még valamit javasolt, tehát nagyon sokat hozzátett a munkánkhoz, együtt élt, együtt lélegzett az egésszel, igazi produceri feladatot végzett. Olyan is előfordult, hogy egy dalt vele raktunk össze. Ekkor mi is még tudatosabban álltunk hozzá a dolgokhoz. Megvitattuk, hogy milyen legyen a lemezborító, a színpadkép, a molinók.
Sok magyarországi banda elő- illetve társszenekara voltatok már egy-egy turnén. Hogyan ismerkedtetek meg az ottani rockzenei szcéna képviselőivel, zenészekkel, hangmérnökökkel, háttéremberekkel stb.? Gondolom, nem az egyik napról a másikra, hanem ez is egy hosszú, tudatos munka következménye.
A dobosunk, Feri, mai napig nagy tankcsapdás, a zenekar dobosának, Fejes Tominak a rajongója. Feri dobokat akart venni, és mivel Tominak van hangszerüzlete, Feri kitalálta, hogy nála fogja a dobokat megvenni. Maga az aktus le lett levelezve, „fixálva”, Feri ki is választotta a dobokat, s mikor mentünk érte, Fejes Tominak vittünk egy Phoenix CD-t. Amikor átnyújtottuk neki, mondtuk, hogy ha van lehetőség, akkor szívesen mennénk játszani. Pár napra rá érkezett is tőle a telefonhívás, amely során Tomi közölte, hogy meghallgatta az anyagot Lacival (Lukács László, a Tankcsapda frontembere – L.G. megj.), mehetünk velünk játszani.
Mindenféle történetek keringenek, hogy több ezer vagy tízezer eurókat kell befizetni, hogy X vagy Y neves zenekar elvigyen turnézni feltörekvő csapatokat. Ennek mennyi a valóságalapja?
Leginkább azt szokták kiforgatni – és ezt is tudatosítania kell egy zenekarnak –, hogy ha egy ilyen csapat elmegy játszani egy sztárbandával mondjuk egy 15-20 állomásos turnéra, az neki egy brutálisan jó reklám. Ha a „nagy” zenekar azt a koncertet megcsinálja, és nem lesz ott semmilyen előzenekaruk, akkor is ugyanannyi pénzt fognak rajta keresni, mert a közönség rájuk kíváncsi. Olyankor be kell vállalni azt, hogy elmész és ingyen lejátszod a bulikat, hiszen ez így is egy hatalmas reklám a számodra.
Egy minimális összeget kell ilyenkor fizetni?
Nekünk hála istennek nagyon sok turnénk volt, ahol semmit se fizettünk, csak a saját költségeinket. Közben megkapod a nagy színpadod, a fényeket, a hangot, a teljes kiszolgálást, amiért mások horribilis összegeket fizetnek. Természetesen volt olyan turné is, ahol fizettünk, de már az elején tisztában voltunk vele, hogy mi mennyibe kerül, így nem ért bennünket meglepetés. De abban az esetben is még mindig sokkal jobban jöttünk ki, mint ha önerőből csináltunk volna valamit, hatalmas rizikót vállalva. Az ilyen esetekben megpróbáltunk támogatást szerezni valakitől. Ha például el szeretnél menni Kaposvárra, azt a bulit reklámoznod kell, termet, hangtechnikát kell bérelned... Így tanultuk meg például azt, hogy minden állomásra vinni kell a „boltot”, azaz a merchandise termékeinket: Phoenix RT CD-ket, pólókat és egyéb, a zenekarhoz köthető relikviákat. Ha tetszik az embereknek a zenekar, akkor az útiköltség simán megtérül ilyen esetekben, mert bizony vásárolnak a termékekből. Ezekre tudatosan is odafigyeltünk, s pár év múlva a fesztiválokon nem kevés olyan emberkét láttam, akik a mi cuccainkban feszítettek, tehát mindenképpen elmondható, hogy jól sikerültek ez a „befektetések”. Ahogy a videóban elmondtam, ez lehetne egy gyorsabb vagy egy lassabb folyamat is. Van olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy nézd meg, hány éve nyomjátok már és még CSAK hol tartotok. Erre mondom neki, lehet hogy az neked CSAK, de számomra ez már egy hatalmas eredmény.
Én azt érzem, hogy a kezdetek óta mindig feljebb és feljebb haladtok. Igaz, ez a tempó nem annyira látványos, de mondjuk ha ötévenként vizsgáljuk, akkor azért kézzelfogható az eredmény.
Ha ez a folyamat stagnálna, akkor lehet, hogy az én kedvemet is elvenné az egésztől, de érzed, hogy mindig van valami fejlődés és még mindig van hová fejlődni. Mindig jön egy olyan dolog, ami előreviszi ezt az egészet.
Az utóbbi időkben zeneileg és szövegileg még inkább eltávolodtatok Felvidék vezető rockbandájától a Rómeó Vérziktől, ami által sikerült kimozdulnotok az árnyékukból. A zúzós alap megmaradt, de egy modernebb, dallamközpontúbb, szövegeiben pedig egy szuggesztívebb stílusú irányvonal felé indultatok el, ami szerintem jobban is áll nektek, most érzem először igazán azt, hogy önazonos a zenekar és nem egy kitaposott ösvényen lépked, még akkor is, ha annak idején azt sem csinálta rosszul. Véleményem szerint nektek ez jobban áll, mint ha a Rómeó csinálna ilyet, mert hozzájuk meg ez a fajta irány nem illene.
Stílusban valóban nagyon elmentünk egymástól, viszont a Rómeót azért sem lehet egy az egyben a Phoenix RT-hez hasonlítani, mert egy közel 30 éves zenekar. Ők már a 90-es években, a Facebook előtti időkben népszerűek voltak a Felvidéken. Ők már akkor, vagy kicsit később, elérték azt, hogy Budapesten önállóan megtöltötték a WigWamot, aranylemezük lett. Akkoriban teljesen másképpen lehetett följebb lépni. Ma a zenei piac annyira telített, folyamatosan új és új bandák jönnek, csak kapkodod a fejed. A Piros karikás részletek megjelenése után arra jöttünk rá, hogy kell valami extrát nyújtanunk. Akkor találtuk ki azt, hogy csináljunk akusztikus koncerteket. Gasparik Fecóval (Arizona), és Sill Attila Dokival (ez Eye Beyond Sight) megcsináltuk az első „akusztikot”, a következő évben meg összeszedtünk egy 10-11 tagú zenekart, és a somorjai Moziban csináltunk egy telt házas koncertet. Közben jöttek a MAHASZ-listás helyezések, akkor annak örültünk. A Jelzőfény például 3. lett a listán. Amikor megjelent, a kiadóból hívott Hartmann Kristóf, hogy gratulál, mert ez a lemez most nagyon erős lesz.
2017-ben aztán megint változások történtek a zenekar berkeiben.
Szeptemberben Ákos mondta, hogy kilép a zenekarból, és a Rómeó Vérzik tagja lesz, ami eléggé váratlanul ért bennünket. Nem igazán volt ennek előzménye, leszámítva azt, hogy augusztusban a rómeósokkal játszott egy színpadon, de akkor ennek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Persze voltak félreértések, kisebb-nagyobb veszekedések, de egyik sem volt olyan mértékű, amit ne lehetett volna megbeszélni, és ilyesmik egy zenekar életében mindig előfordulnak.
Akkoriban nem igazán volt jó viszonyban a két zenekar... Sikerült tisztázni a nézeteltéréseket?
Persze, de ez már a múlt, én erről már nem is szeretek beszélni. Nyilván mindenkinek van egy saját verziója, de ezt Koppánnyal megbeszéltem, ittunk is rá, és már nincs ezzel semmi gond. Ők is tudnak valamit, mi is tudunk valamit (közben Tomi nevet – L.G. megj.), de a lényeg az, hogy a feszültségeket sikerült csillapítani.
Számomra nagy meglepetés volt, hogy Kálmán Ákost Győrög Marci váltotta, hiszen ő eddig inkább punk/alter vonalon jeleskedett...
A dunaszerdahelyi Soul Hunterben megtartottuk Ákos búcsúbuliját, aztán mondtam Ferinek, hogy figyelj, betervezzük a tavaszi turnét, aztán lesz gitáros... Közben ideiglenes megoldásként Doki begyakorolta a dalainkat, de már keresgettük a potenciális gitárosokat. Csomóan voltak is nálunk, de éreztük, hogy nincs meg a „kémia”, és közülük sokan nem is tudták volna megoldani velünk a folyamatos játszást. Aztán december végén felhívtam Szabó Ádám Gila stúdiótulajdonost, hogy javasoljon nekem egy gitárost, mert nem bírunk találni megfelelőt. Mondom neki, hogy január 27-én koncertezünk és nincs gitárosunk... Azt mondta, hogy hívd fel a ThorTát... Kicsodát? – kérdezek vissza. Hát a Győrög Marcit, biztosan emlékszel rá, mondta. Megadta a számát, és megmondom őszintén, először nem volt meg, hogy pontosan kit is hívok, de fölhívtam. Aztán persze beugrottak a régi zenekarai, a MiNapunk, a Nasty Fox...
És a többi már történelem, ahogy mondani szokták...
Hát igen. Azon szoktunk röhögni, hogy Marci is arról az oldalról jött, akik nem szerették a Phoenixet. A SZMAZE oldalán a kétezres években komoly viták és nézeteltérések voltak, vélt vagy valós okok miatt egyik a másikra mutogatott. De ez ilyen volt, gyerekek voltunk...
Emlékszem, Marciék, fejlődésüket segítendő a SZMAZE akkori csapatától is kaptak komoly kritikákat. Ezeken az észrevételeken sokan megsértődtek, és tényleg voltak akkor kemény beszólások, de meg kell hagyni, ők azon kevesek közé tartoztak, akik ezt sohasem vették magukra, és azokat a tanácsokat, kritikákat, amelyeket úgy gondoltak, jogosak, meg is fogadták és folyamatosan fejlődtek. Később is azt éreztem, hogy Marci mindig is ambiciózus, új dolgokkal állt elő, ezért ugyan váratlannak tartottam a részetekről a bejelentést, de egyben kíváncsivá is tett, hogy mit tudtok majd kihozni a közös munkából. Ahogy meghallottam az első vele készült lemezt, a kételyeim szertefoszlottak, mert remek munka született. Marci egyből ráállt az együttműködésre?
Persze, nem kellett noszogatni, mindjárt mondta, hogy persze, jövök a próbára. Aztán begyakorolta a dalokat, és már az első pillanattól kezdve úgy tűnt, hogy jó fej a gyerek és a dolog működni fog. 2018. január 27-én volt az első buli Karván, ott a rockfesztiválon mutatkozott be Marci. Az az érdekes, hogy teljesen más habitusú mint Ákos, aki szinte felszántotta a színpadot. De pont azt akartuk, hogy ne egy Ákos-klón érkezzen, mert belőle is csak egy van, hanem egy olyan gitáros, aki teljesen más világot képvisel. Akkor nagyon fölszívtuk magunkat és a „csakazért is megmutatom” hozzáállás is hajtott bennünket, hiszen akkoriban sokan temettek bennünket.
Akkor ez valami olyasmi lehetett, mint 1971-ben az Omega esetében, amikor is Presser és Laux kiszálltak a zenekarból, hogy megalapítsák az LGT-t, és még a szövegírót, Adamis Annát is „vitték” magukkal... Az Omega ekkor megrázta magát és szintén remek albumokkal jelentkezett, ráadásul valamilyen szinten a külföldi áttörés is sikerült nekik.
Igen, valami ilyesmi. Akkor hetente többször is összejöttünk, és annyira „rágyúrtunk” az egészre, mint még soha. Megvolt a turné, írtuk a dalokat, a Zolinál rögtön lefoglaltuk a stúdiót, lényegében az egész évünket beterveztük, és annyira gördülékenyen ment minden, hogy magunk is meglepődtünk ezen.
Marcival egy komoly dalszerzőt is kaptatok...
A Látszatvilág volt az első dal, amit vele közösen készítettünk, és amikor elkezdte játszani és összeállt a próbateremben, akkor meg is lepődtünk, hogy ez mekkorát szól. Érdekes, hogy akkor ő még egy szlovák punk zenekarban is „nyomult”, ahová a punk témákat vitte, hozzánk meg a metálosabb ötleteket hozta. Mivel Marci stílusa teljesen más, mint Ákosé, így ez a zenekar stílusára is nagyban rányomta a bélyegét. Ezt Zoli is érezte és mondta. Marci mint zeneszerző nagyon sokat hozzátesz az együtteshez. Az első klipes dalunk a Szívemen a jel volt 2018 novemberében, és az akkorát robbant, hogy csak lestünk. A zenekar körüli érdeklődés is újabb szintet lépett. A Petőfi TV-nek is interjút adtunk és a lemezmegjelenés napján a régi dunaszerdahelyi Focus Music lemezboltban dedikáltunk. Az is annyira jól sült el, hogy egy órán keresztül csak jöttek és jöttek az emberek. Ez is adott egy újabb lökést, majd a lemezbemutató, amelyhez szintén videó készült. Később pedig jött a turné.
Utána pedig megérkezett a Jelzőfény.
Nem sokat pihentünk, mert 2020 januárjában már megjelent az új lemez előfutára, a Nincs mit vesztenem című dal, s év végén maga a Jelzőfény album is. Nagyon jók voltak a visszajelzések és folyamatosan azt éreztük, hogy ezt most meg kell nyomni. Akkoriban tényleg nagyon felpörögtek az események körülöttünk, s már a tavaszi turnét is beterveztük, amikor jött a Covid. Az Alvin és a Mókusok meghívására még ki tudtunk menni Londonba játszani az ott dolgozó magyaroknak, és a Kowalskyékkal közös szerdahelyi bulit is még meg tudtunk tartani, de a többit sajnos már nem.
London hogyan jött össze?
Első beszélgetésem Alvinékkal Győrben volt egy klubkoncerten. A koncertjük végén odamentem hozzájuk és elmondtam, hogy mi is egy zenekar vagyunk. Aztán összehaverkodtunk és egyszer csak jött ez a lehetőség, hogy játszhatunk velük. Londont nemcsak koncertnek fogtunk fel, hanem kirándulásnak és csapatépítésnek is. A helyi UnderWorld klubban volt a fellépés, de ugye oda a hangszereinket nem tudtuk kivinni. Azonban volt lehetőség arra, hogy hangszereket kölcsönözzünk. Kipróbálhattuk, hogy mit szeretnénk, és azokat a hangszereket meg is kaptuk a fellépésre. Nagyjából 150-en lehettek a koncerten és nagyon jó volt a hangulat.
A koronavírus idején sem tétlenkedtetek.
Mivel nem lehetett koncertezni, belefogtunk a dalírásba és amikor lehetett, Zolinál felvettük az megírt dalokat. 2020 októberében aztán megjelent a Jelzőfény, ami tényleg minden addigi rekordunkat megdöntött. Akkor neveztünk be először A dal versenyébe is, és be is jutottunk a legjobbak közé, ezért a 2011-es év eleje megint sűrű lett. Ekkor kaptuk a felkérést a kiadónktól a Kalapács Józsi- és a Nagy Feró-féle jubileumi albumokra is. A Jelzőfény lemezbemutatóját a Covid miatt halasztani kellett, és végül 2021 nyarán pótoltuk a szerdahelyi Rockfesten. Mivel az album a korlátozások miatt kissé elsikkadt, így a kiadó felajánlotta, hogy készíthetünk egy speciális válogatáslemezt, ez lett a 21, mivel 2021-ben jelent meg 21 dallal. Újra jelentkeztünk A dalba a Levegőt című dallal, ami eredetileg egy fotós projekt himnusza volt.
Pont akkor kaptam el én is a Covidot, és két hétre karanténba kerültem. De már előtte is otthon maradtam egy hétig, mert nem éreztem jól magam, és körülöttem szinte mindenki elkapta a vírust, hiába volt többször is negatív a Covid-tesztem. 21 napot voltam bezárva egy panellakásba, na, az nagyon durva volt. Akkor írtam meg a Levegőt szövegét és dallamát.
Pár hónapja Marci öccse, Bence is a zenekar tagja. Ő hogyan került a Phoenix RT „fedélzetére”?
Éppen a Levegőt akusztikus verzióját készítettük elő az A38-as hajóra. Marci mondta, hogy kelleni fog egy pluszgitár és egy zongora. Az utóbbira Derzsi Szabi, a RAF-II billentyűse már adott volt, és Marci megemlítette, hogy az öccse is jól gitározik, próbáljuk ki. Kipróbáltuk, és működött a dolog. Persze őt már ismertük, hiszen járt nekünk roadolni, a koncertjeinken ott volt, úgy ahogy Marci másik öccse, Samu is. Onnantól mindig szóba került, hogy bizonyos dalok két gitárt kívánnak, és akkor Marci megjegyezte, hogy ha ezt a vonalat visszük tovább és ilyen lesz az új lemez is, akkor szükségünk lesz egy másik gitárosra is. Közben Bence otthon megtanulta az összes dalunkat, és amikor Marci szólt neki, akkor az első próbáján mindent tudott. Bevásárolt hangszerekből és elkezdte küldeni a demóit is, tehát szervesen hozzájárul a csapat arculatához. A Menedék című dalt nagyrészt például ő csinálta. Most már Marci és Bence egymásnak küldözgetik a demókat.
A te hiúságodat nem zavarja, hogy hirtelen ennyi dalszerző lett a zenekarban? Vagy épp ellenkezőleg, hiszen terhet vesznek le a válladról?
Tudod, én mindig kivettem a részem a zeneszerzésből, de én inkább szövegíró alkat vagyok. Meg aztán a próbateremben összehozni egy dalt nagyon időigényes feladat. Most Marci és Bence már dobalappal küldi a témáit Ferinek, akinek, ha tetszik a dolog, akkor már csak azt kell eldöntenie, hogy mit változtat a ritmuson. A stúdióban is a dobbal fejezzük be a felvételeket, mert azt a legnehezebb módosítani, ellenben a többi hangszeren még az utolsó pillanatig könnyű változtatni.
Közben elérkeztünk a jelenbe. A dal 2014-es kiírásában ma este játszotok először. Ha jól tudom, elsőként az eredeti hangszerelésben csendül fel a Félszavak. Amennyiben továbbjutnátok, már ismeritek a további „menetrendet”?
Igen, először a hagyományos hangszerelésben csendül fel a dalunk, és ha továbbjutnánk, akkor egy ún. crossover kör lesz, majd a végén szimfonikusokkal kellene játszanunk. Tehát ha valamilyen csoda folytán továbbjutnánk, akkor a zsűri mondja meg nekünk, hogy milyen stílusban kell átdolgoznunk a szerzeményünket. Ez lehet swing, rockabilly, blues, akármi.
Ha lehet, meneteljetek egészen a döntő adásig, és mivel idén három felvidéki produkció is jelen van A dalban, azt kívánom, hogy valemelyikük diadalmaskodjon, akár éppen ti.
Köszi szépen, igyekezni fogunk!
