Török Ádám 75 éves
Mivel az ünnepeltet – s talán ezzel nem túlzok – nemcsak egyik zenei inspirátoromnak, hanem barátomnak is tekinthetem, így a kedves olvasó talán elnézi nekem, hogy ez az írás biztosan nem egy hagyományos köszöntő lesz. Török Ádám zenéjével meglehetősen korán, úgy 13 évesen találkoztam, mégpedig a Petőfi Rádió hullámhosszán, a 80-as évek második felétől kezdve ugyanis rengeteg zenei életműsorozatot sugároztak az adón, legyen az külföldi vagy magyarországi zenekar. Az utóbbiaknál gyakran vendégeskedett az adott együttes frontembere illetve prominens képviselője, aki a műsorvezetővel vagy a szerkesztővel érdekes anekdotázásokba kezdett az éppen sorra kerülő album lejátszása előtt és után. Természetesen a legendás Mini együttes is sorra került, minden héten bemutatták az egyik lemezüket.
A nyolcvanas években a pártállam apparatcsikjai már kevésbé nyúltak bele a rádiók zenei műsorába, akkoriban a Petőfi rádióban több érdekes és különleges összeállítás szerepelt. A popzenepiac vadonatúj felvételeit sugárzó és az aktuális slágerlistát is felvonultató Poptarisznya mellett bőven maradt hely az igényesebb műfajok képviselőinek is. Producerek helyett akkor még önálló gondolkodású és ízlésű zenei szerkesztők töltötték meg a zenei műsorokat.
Ez volt az a nagyjából kilencvenes évek második feléig tartó időszak, amikorra a cenzúra „fogai” már kihullottak, de az öncenzúra műfogsorát még nem helyezték be.
1988 tájékán már a közhangulatot is megbirizgálta a változás szele, így egy átlagos halandót is könnyebben elérték a kultúra és a művészet, s ezen belül a zene olyan stílusai, formái, világai, ami mondjuk 15 évvel ezelőtt csak az úgymond beavatottak számára volt hozzáférhető. Egy serdülő kamasz is ekkortájt ébred öntudatra, amikor már felismeri, hogy a limonádé slágerek igazából semmiről nem szólnak, semmilyen feszültséget vagy kihívást nem rejtenek magukban, így tovább keres, és olyan művészeti világokat fedez fel, amelyek kielégítik kalandvágyát vagy kamaszkori lázadásával önazonosak. Az akkori világ ezt szinte tálcán kínálta, míg manapság a kereskedelmi média uralta mainstreamben még ha keresnénk, akkor sem nagyon találnánk értéket, az internet útvesztőjében és adattengerében pedig eltévedünk. Egy kamasznak ugyanis kell valamilyen minta, amit értelmezhet, egy alternatív út, amin elindulhat, hogy aztán saját magára ébredjen rá. A ráébredés folyamatát a mai kulturális közeg sem segíti, a minta ugyanis primitív, az út pedig járhatatlan. A lényeges dolgok ugyanis kamaszkorban dőlnek el.
Visszatérve a Mini összes lemezéhez: nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de engem már 13 évesen sem az aktuális slágerek nyűgöztek le, hanem egy olyan zenei világ, amelynek igazi üzenete van, legyen az épp friss, vagy akár húsz évvel korábbi. Ha jól emlékszem, a Mini koncertlemezét sugározták akkor, amikor felfigyeltem a zenekar intenzitására, és arra a sajátos világra, amely a nem éppen jó minőségű koncertfelvételen is átütött a hangfalakon keresztül.
Valami teljesen mást, szokatlant kaptam, mint amit az addigi zenekaroktól ismertem. A fuvola alapvetően egy lágy hangszerként szerepel a köztudatban, de Török bácsi által megszólaltatva olyan stációkon megy keresztül, hogy arra nem lehet nem odafigyelni. Így aztán a Minit betáraztam a hosszú távú memóriámba, mert akkoriban nem igazán lehetett hozzájutni a zenekar hanganyagaihoz.
Az évek során persze fel-felbukkant a tévében és a rádióban a csapat, vagy Ádám egyéb produkciói (Tátrai–Török Tandem, Mini RC), és mindvégig figyelemmel követtem munkásságát, de csak távolról. Komolyabb változás akkor történt, amikor a kilencvenes évek elején kitört a pesti blues láz, és többek között olyan zenekarok alakultak meg, mint a Takáts Tamás Dirty Blues Band, a Ferenczi György és a Herfli Davidson, a Török Ádám és a Rhythm And Blues Branch, a Dr. Valter and the Lawbreakers, a Sonia és a Sápadtarcúak, vagy ekkor válik igazán ismertté az 1984-ben alapított Palermo Boogie Gang.
A Rhythm And Blues Branch kötelékében két Piramis őstag is megfordult, Závodi Janó és Köves Pinyó, de játszott itt Zsoldos Tomi is. 1997-ben eljutottak a pozsonyi Livin' Blues fesztiválra, amelyet a Lúky kultúrházban rendeztek meg Pozsonyligetfalun.
Egy évre rá a tagság jelentős részével gyakorlatilag újra megalakult a Mini (Mohai Tomi és Muck Feri elköszöntek, s visszajött a régi „harcostárs”, Németh Karcsi). Török bácsi bandája, mint a régi időkben, újra zenei műhely lett, ahol a mai napig ki-be járkálnak a zenekari tagok, a nagyobb fellépéseken pedig focicsapatnyi vendég szerepel a színpadon, ám érdekes módon ez színvonalvesztéssel sohasem járt. Ugyan a rock történetében akad ilyenre példa, de nem sok. Nemcsak a zenekari tagság váltakozik, hanem a csapat formája és a neve is gyakran átalakul, hol akusztikus duó vagy trió, hol big band vagy más. Ezen már meg sem lepődünk, hiszen Ádám mindig egyike volt azoknak, akik nem riadtak vissza a zenei kísérletezésektől, az új trendek beépítésétől saját muzsikájukba.
2007-ben Ádámot és a Minit meghívtuk Kamocsára, a SZMAZE táborába, s együttműködésünk onnan datálódik. Örömmel mondott igent meghívásainkra, többször szerepelt zenekarunkkal, de ő volt az egyetlen a magyarországi előadók közül, aki vissza is hívott bennünket. Nem ismerek olyat, aki rosszban lenne vele, mert természete, embersége egyszerűen nem teszi ezt lehetővé.
Gyakran koncertezik felvidéki zenekarokkal, és viszi a hírüket az anyaországba. Nagyon nagy szerepe van abban is, hogy a felvidéki magyar könnyűzene egy kiállítás részeként megmutatkozhatott a budapesti Rockmúzeumban, vagyis a MagyaRock Hírességek Csarnokában, elősegítve ezzel az egyetemes magyar könnyűzene részéhez való tartozást.
Egyes források szerint Török Ádám az a magyar muzsikus, aki a legtöbb fellépést abszolválta élete során. A Covid neki sem kedvezett, s amikor másfél éve agyérgörcsöt kapott, sokan felszisszentek. Bevallom, én is aggódni kezdtem. Ádámot azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladja a muzsikálást. A betegsége alatt szinte alig tudott beszélni és a mozgás is nehezére esett, de a zene szeretete és hatalmas életigenlése hamar átlendítette a gondokon. Ezt bizonyítja a Mini Akusztik Trió új lemeze is, amellyel a virtuóz hegedűjátékos, Kézdy Luca, és a régi zenésztárs Papp Gyula közreműködésével, Nyitott kapu Bartók költői világára címmel állít emléket Bartók Bélának.
A szerzői jog védelmi idejének lejárta után, öt éve végre megjelenhettek ezek az átiratok a szakma és a kritika által is hatványozottan elismert Bartók On Rock albumon, pár hete pedig ennek a továbbgondolása is megjelent egy gyűjteményes RABB vinyl lemezzel egyetemben.
Ádám továbbra sem pihen, és az Erkel Színházban 2023. május 8-ra hatalmas jam sessiont hirdetett meg az új lemez promotálására és a Syrius legendás muzsikusa, Orszáczky Jackie tiszteletére, melyen a régi és az új Mini is fellép, illetve olyan muzsikusok állnak a pódiumra, mint Kézdy Luca, Papp Gyula, Németh Lojzi, Rudán Joe, Závodi Janó, Tátrai Tibor és a Syriusból Pataki László illetve Turai Tamás.
Isten éltessen hát Török bácsi és még sok-sok éven át nyomjad a rockot, a bluest és a fúziós zenét!
