Tompos Kátya: Szelávi, Szelamúr
A magyar kultúra, leginkább az irodalom és a képzőművészet az elmúlt évszázadokban szorosan kötődött a francia kultúrához, bár ez a kötődés Trianon árnyékában egyre halványul.
A napokban a rádiót hallgatva felfigyeltem Tompos Kátya 2017-ben megjelent dalára, amely egy Párizst imádó ember hiteles vallomása.
A dalról a Nyugat első nagy generációja és leginkább Ady költészete jutott az eszembe, hiszen rá volt jellemző ez a végtelen szerelem Párizs iránt.
A dal sanzon alapú hangszerelése, a magyar szöveg franciás raccsolása, valamint az időnként felbukkanó francia sorok hitelesen adják vissza a Szajna-parti város hangulatát. Még talán azoknak is kedvük támad odautazni, akik soha nem jártak arrafelé.
Megjelent a Magyar7 hetilap 47. számában.
Címkék
