Tolerancia nap a pozsonyi gimnáziumban a krókusz sárga virága jegyében

„Ma sem értem, honnan van az a mérhetetlen gyűlölet az emberekben, amely lehetővé tette azokat a borzalmakat, amelyeket mi átéltünk…” – a 80. életévében lévő Gallainé Haas Julianna holokauszt túlélő szavai ezek, amelyek a tolerancia napján hangzottak el a pozsonyi Duna utcai gimnáziumban. Julianna egy másik gondolatával fogalmazták meg azt a célt is, amely végett az iskola megszervezte ezt a napot: „Amit mi átéltünk, az a kirekesztés következménye volt. Ebből én azt tanultam meg, hogy életem során mindig felléptem az ilyen megnyilvánulások ellen, kiálltam azokért, akiket bántás, a másságuk miatti megkülönböztetés ért.”

Julika 7 éves volt, amikor elszakították édesanyjától és 11 éves nővérétől, akiket soha többé nem látott viszont, hasonlóképpen, mint a háború előtt kb. száztagú családjának mintegy háromnegyed részét. Õt az átélt borzalmak, életre szóló traumák tették szolidárissá, empatikussá a másik ember szenvedésével, megkülönböztetésével szemben, a diákokat pedig remélhetőleg mindaz, amit az ő életéről, társaik családjainak történetéről, illetve a további előadásokból, foglalkozásokból megtudtak e napon.

A 2016/17-es tanév a gimnáziumban a tolerancia éve. „Az extrémizmusnak, az intoleranciának nemcsak a társadalomban, hanem a közvetlen környezetünkben tapasztalható előretörése, illetve a sajtó és a közvélemény részéről az iskolával szemben megfogalmazott elvárások késztettek minket arra, hogy intenzívebben, célratörőbben foglalkozzunk ezzel a témával. A tanév elején a diákjaink körében elvégzett felmérés eredményei is tudatosabb, szervezettebb fellépésre sarkalltak bennünket: növendékeink 78 %-a értett egyet ugyanis azzal az állítással, hogy az iskola sokat tehet a toleráns magatartás kialakításáért, és a válaszolók kb. fele ezt el is várja az intézménytől. Több, egész évben futó programot indítottunk be, ilyen pl. a mentorprogramunk, melynek keretében gimnazista önkénteseink tehetséggondozás, korrepetálás céljából foglalkoznak az alapiskola diákjaival; multikulturális séták Pozsonyban; előadások a történelem szeminaristáknak; érzékenyítő tréningek minden osztály számára; rendszeres előadások és foglalkozások az osztályfőnökök, ill. a tanárok részére, hogy professzionálisan tudják megoldani a felmerülő problémákat, kérdéseket, és még sorolhatnám” – fejtette ki Kulcsár Mónika, az iskola tanára. Ebbe a körbe tartozik bekapcsolódásuk – egyetlen szlovákiai magyar iskolaként – az Írországból kiindult, jelenleg 11 országban működő Krókusz projekt magyarországi csoportjának munkájába – tette hozzá.

Az első tavaszi virágként kinyíló krókusz a sárga csillag szimbóluma, és a holokauszt gyermekáldozatainak állít emléket. Õsszel az alapiskola hetedikes és a gimnázium harmadikos diákjaiból álló krókuszcsoportok elültették a krókuszhagymákat az iskola előkertjében. Mivel január 27-e a holokauszt nemzetközi napja, az intézményben a tolerancia napját az e napról való megemlékezéssel kötötték össze. A január az iskolában különben is szinte teljes egészében a toleranciáról szólt: egy héten keresztül Brazíliából, Indonéziából, Ukrajnából és Törökországból érkezett lektorok tartották az angolórákat, ezek nemcsak a nyelvgyakorlásról, hanem egymás megismeréséről és az elfogadásról is szóltak; egy hétig vendégül látták az Erasmus+ projekt Európa szeretetben programja keretében a spanyol, a német, az olasz és a finn partneriskolák diákjait és tanárait (e programnak szintén része volt egy angol nyelvű tolerancia nap, illetve egy, e témában meghirdetett plakát- és fotópályázat), és ezt követte a tolerancia napja.

Morvay Katalin igazgatónő bevezetője és köszöntője után a program első előadását az iskola egy volt diákja, Lelkes Viktória, az ELTE ötödéves pszichológia szakos hallgatója, az iskolai mentorprogram konzultánsa tartotta arról, hogy mi a tolerancia, mitől válunk előítéletessé, a sztereotípiák rabjaivá, milyen következményei vannak az ilyen magatartásnak. Majd Vikivel a diákoknak a nap folyamán kisebb csoportokban lehetőségük nyílt egy Előítéletes vagyok? című számítógépes teszt kitöltésére és megbeszélésére. Mivel a már említett tanév eleji felmérésben a diákok a társadalomban és iskolai környezetükben is nagyon erősnek érezték (89, ill. 72 %) a bevándorlás-ellenes extrémizmust, ezért tartotta a következő előadást Kovács Attila vallástörténész, iszlamológus, a Comenius Egyetem docense, szintén az intézmény volt diákja. Az iszlám és a menekültválság összefüggéseit taglalva, fogalmakat megmagyarázva világosan és egyértelműen cáfolt meg a sajtóban terjedő, politikusoktól hallható féligazságokat, hazugságokat úgy, hogy közben nem tagadta a helyzet súlyosságát. Ezt követően krókuszos gimnazistáink jutottak szóhoz. Zakál Réka és Haják Norbert az erasmusos tolerancia napon elhangzott előadásukat hozták el: arról beszéltek, hogyan foglalkozik iskolájuk a toleranciára való neveléssel. Ezután a népirtásokról szóló kiselőadások következtek: az örmény népirtásról Magyar Dalma és Szabó Krisztina, a vörös khmerek által elkövetett kambodzsai borzalmakról Csölle Máté és Szabó Károly, a balkáni háború idején végbement embertelenségekről Magát Dominika és Vaòo Tímea, az afrikai népirtásokról Szabó Dóra és Nagy Ádám, a holokauszt zsidókon kívüli több százezer áldozatáról Csikmák Katalin és Katona Eszter beszélt, Krizsan Zsuzsanna és Ribánszky Friderika pedig a Világ Igazait bemutatva tárta fel, hogyan maradtak sokan emberek az embertelenségben is.

Magyarországi vendégek is elfogadták a meghívást erre a napra. A már említett Gallainé Julikán kívül ellátogatott az iskolába a Krókusz projekt szakmai vezetője, Vincze Beatrix, az ELTE docense, valamint Pap Ágnes projektvezető. Õk két órán keresztül családtörténeti kontextusú érzékenyítő foglalkozást tartottak először a hetedikes krókuszcsoportban, majd a tolerancia nap harmadikos és negyedikes hallgatóságának is. A diákok készültek erre a foglalkozásra: elhozták a családi fotóalbumokból a legidősebb családtag fényképét, illetve  a hozzá kapcsolódó történetet. A XX. század szlovákiai magyarságot érintő borzalmai, a háborúkról, a deportálásról, a kitelepítésről, a jogfosztottságról szóló történetek keveredtek Julika élettörténetével, és remélhetőleg tudatosították a diákokkal az okokat, amelyek az emberi jogokat, a humánumot sárba tipró ideológiák, rendszerek kialakulásához és fennmaradásához vezettek.

„Vázlatosan leírva is sok mindaz, ami a Duna utcai gimnáziumban zajlott... De elképzelhetjük, hogy lelkileg mennyire megterhelő volt diákjainknak az előadásokra készülni, a tömegsírokkal szembesülni, és elmondásuk szerint legalább ilyen nehéz volt végighallgatni a nap programját, tudatosítani fontos dolgokat, amelyekkel eddig valamilyen oknál fogva nem találkoztak, esetleg szándékosan kerültek vagy rosszul tudtak. Nem véletlen, hogy amikor a családtörténeti foglalkozás végén Pap Ágnes rákérdezett, hogy akkor mit tehetünk, mit tehetnek ők, hogy ezek a dolgok ne ismétlődjenek meg, nagymértékű tanácstalanság uralkodott el a diákokon. Aztán valaki mégis megfogalmazta a legfontosabb szavakat: empátia, szolidaritás... Reméljük, mindenki hallotta! Ezen szavak mentén fogjuk elvégezni a program levezetését, a reflektálást, és folytatni munkánkat a tolerancia, az elfogadás jegyében a Duna utcán!” – zárta tájékoztatását Kulcsár Mónika.