Táncház kicsiknek és nagyoknak
Sűrű programja volt a héten a Petőfi Program keretén belül a Felvidék legkeletibb pontján tevékenykedő Balázs Lillának, hiszen február utolsó napján délelőtt a Bodrogszerdahelyi Magyar Tannyelvű Alapiskolában a legkisebbeknek tartott táncházat, délután pedig Kaposkelecsényben először a gyerekeket és szüleiket várta egy kétórás programra
A program során közösen vettek részt kicsik és nagyok a gyermekdalok tanulásában, a páros- és körjátékokban, az egyszerűbb néptáncok zenei- és mozgásvilágában. Este 18 órától Balázs Lilla a felnőtteket invitálta egy kiadós felüdülést nyújtó táncházra. S mivel tart még a farsang, az Ung-vidéken álarcok használatát is javasolta. Másnap a királyhelmeci Helmeczy Mihály Alapiskolában egy családi délután keretén belül szólt a talpalávaló. Előbb Lilla tanítványai mutatkoztak be szüleiknek, mit is tanultak az elmúlt hónapokban néptáncból, majd mintegy hetvenen járták a moldvai táncokat, őszinte érdeklődést mutatva a néptánc iránt.
Minden helyszínen a tánctanítást, táncházvezetést Balázs Lilla vezényelte le.
A zenét a Budapestről érkező Cserelapi népzenei együttes szolgáltatta, név szerint Csente Flóra, Molnár Balázs és Nagy Bence. /A cserelapi mai magyar jelentése: tölgyfalevél/
A Cserelapi tagjaival, zenélés közben, sikerült néhány mondatot is váltanunk. Nagy Bence Pest megyéből érkezett, még sohasem járt vidékünkön, ezért külön öröm számára, hogy hazafelé bekukkanthatnak Kassára is. Ő a ritmushangszerek, valamint a furulya és a doromb megszólaltatója.
Flóra néderlandisztikát tanult, most népzene-ének szakpárosításban OKJ-s képzésre jár, ugyanakkor egy ősi hangszer, a koboz mestere. Népzenész családból származik, ezért már gyerekként magába szívta a magyar népzenét.
Végül Molnár Balázs Kárpátaljáról származik, Budapesten a Műszaki Egyetemen tanult. Ma már a magyar fővárosban is él. A zenélés mellett nem tanult szakmájában helyezkedett el, hanem kertész. Kimondottan szeret a gyerekeknek zenélni, mert őszinték, nyíltak, nagyon tudnak örülni. Azt is megelégedve konstatálta, hogy Magyarországon nincs hiány a népzenész-utánpótlásból.
Felnőtt egy új generáció, akik másképp tekintenek már a népzenére, mint elődeik.
Ami pedig a nálunk szerzett élményeiket illeti, állítják: rengeteg nyitott emberrel volt alkalmuk a napokban megismerkedni. S ami nagyon fontos: a szervezők is motiváltak.
A muzsikusok megismertették a gyerekeket hangszereikkel is, a tilinkóval, a kavallal, a kolomppal, a kétfenekű dobbal. A gyerekek nagyon talpraesetten válaszoltak a feltett kérdésekre, elővéve sokszor a fantáziájukat is. Így lett például a koboz elhajlított gitár. De beszéltek arról is, hány lyuk található egy furulyán, miből készültek valaha a hangszerek húrjai, járták a seprűtáncot.
Azt mondják, jó társaságban gyorsan halad az idő. Itt is ez történt, egy-egy kétórás program egykettőre véget ért. És annyira játékosan zajlott a foglalkozás, hogy az egyik gyerek meg is kérdezte a végén: mikor kezdődik a táncház. Ő ugyanis néptáncos, mert a bodrogszerdahelyi iskolában –Krupi Hajnalka tanító néninek köszönhetően ezt is tanulhatják a gyerekek.
Végül Balázs Lillát kérdeztük arról, miért jó táncot tanítani?
A tánc közösségfejlesztő, a játékosan tanult tánclépések megalapozzák a későbbi komolyabb tánctanulást.
Tánc közben teljesen másképp viszonyulnak egymáshoz a gyerekek, mint más helyzetekben. Elmondása szerint, különösen hálás feladat moldvai táncokat tanítani, mert itt a körtánc főszerepet játszik, amelynek közösségformáló jellege vitathatatlan, ráadásul könnyebb is a tanulásba bekapcsolódni.
