Szülővárosában is nagy sikert aratott a Virtuóz-elődöntőbe bejutott Kristóf Réka
A 26. Komáromi Napok keretében a Kultúrpalota dísztermében a dél-komáromi Méri Péter zongorista és volt zenetanára, Prágay Marianna közreműködésével aratott újabb nagy sikert, majd portálunknak nyilatkozott.
- Kitől örökölte az ének- és zeneszeretetét, s eddig hol fejlesztette csengő szopránhangját?
- Az édesanyám korábban énekelt és hegedült, valamint a komáromi Concordia Vegyeskar tagja is volt, illetve a később informatikussá lett bátyám is zongorázott. Én pedig már hatéves koromtól kezdve a komáromi művészeti alapiskolában Kovács Katalin osztályában tanultam zongorázni. Amellett gyakran énekeltem az iskolai ünnepségeken és versenyeken, de csak később tudatosítottam, hogy nem a zongorajáték, inkább az ének az, amiben kiteljesedhetek. Aztán komáromi gimnazistaként én is kórustag voltam a Concordiában, és Balogh Rózsa növendékeként klasszikus énekórákat is vettem a zeneiskolában. Olyan hivatást akartam választani, amit majd valóban teljes erőbedobással tudok csinálni. Főleg az édesapám azonban azt szerette volna, ha az érettségi után majd valami „kézzel foghatóbb szakmát“ tanulok, féltett ugyanis a kiszámíthatatlanabbnak tűnő, szerencsén is alapuló énekespályától. Ezért kompromisszumot kötöttem a szüleimmel, s a gimnázium elvégzése után közgazdaságtant kezdtem tanulni a győri Széchenyi István Egyetemen. Közben hároméves OKJ-s képzésre a győri Richter János Konzervatóriumba is felvettek. Dobi-Kiss Veronika énektanárhoz kerültem, aki nagy szaktudással formálta-fejlesztette a hangomat, s egyértelművé tette számomra, hogy az éneklésnél kell maradnom.
- Miért döntött a klasszikus zene mellett?
- A klasszikus daloknál azért maradtam, mivel a zongorázás alatt egyre közelebb kerültem a komolyzenéhez és az operairodalomhoz. Mivel másodikos OKJ-sként sikeresen felvételiztem a Brémai Zeneművészeti Főiskola négyéves baccalaureusi (bc.) képzésére, oda léptem át a konzervatóriumból, miközben a „Széchenyiben“ bc-titulust szereztem. Brémában a szintén magyar Laki Krisztina tanárnőhöz és Thomas Mohr tanár úrhoz kerültem, akik tovább fejlesztették a „hangszeremet“. A bc-képzés alatt még nincs szakosodás, csak annak elvégzése után, a mesterképzés során kell választani dal-, koncert- vagy operaéneklés közül. A müncheni August Everding Színiakadémia opera szakára vitt tehát az utam, ahol tavaly októbertől kétéves operaéneklés-mesterképzésen veszek részt.
- Miért jelentkezett Magyarország első komolyzenei tehetségkutató műsora, a Virtuózok idei megmérettetésére?
-- Bevallom: korábban nem nagyon vonzott a televíziós szereplés. Mivel azonban 27 éves vagyok, a koromnál fogva már csak most jelentkezhettem a Virtuózokba, s éltem ezzel a lehetőséggel. Azért is szántam rá magam erre a lépésre, mert nekem nagyon fontos az, hogy a jövőben majd idehaza, a családom közelében énekelhessek, s a versenyen megmutathattam magam a magyar szakmának és közönségnek. A nagyok kategóriájának válogatásán fellépő versenyzők közül 9-en juthattunk tovább. Mint láthatták-hallhatták, nagy örömömre egy Dvoøák-műnek, Russalka áriájának az elénekléséért megkaptam a továbbjutásomat biztosító egyik hegedűszobrot, s bejutottam a május 19-i elődöntőbe. A Virtuózokkal kapcsolatos kulisszatitkokat egyik szereplő sem árulhatja el a sajtónak. Csupán annyit tudatnék, ami nyilvános. Például azt, hogy minden fordulóban más művel kell fellépnünk. Az elődöntőben még szakmai döntés születik, de ha onnan is sikerül továbbjutnom, akkor már a közönség szavazatai is számítani fognak. Ezért a Hírek.sk olvasóit is arra kérem, hogy továbbjutásom esetén szavazataikkal járuljanak hozzá a további sikeremhez.
(A versenyszabályzat értelmében a tinik, a kicsik és a nagyok elődöntőiből is három-három versenyző mehet tovább a május 26-i élő döntőbe, ahol kihirdetik a korcsoportok győzteseit, s a nézők megszavazzák, hogy ki legyen a Virtuózok közönségdíjasa. Végül a június 2-i fináléban pedig megszületik az abszolút nyertes, 2017 Virtuóza. A tévéműsorban odaítélt korcsoportdíjakon, a fődíjon és a pénzjutalmakon kívül a versenyzők számos különdíjat, koncertlehetőséget, szakmai megmérettetést, mesterkurzust, ösztöndíj-programot is elnyerhetnek - a szerző megjegyzése.)
- A Virtuózban pénteken továbbjutott, majd vasárnap este Méri Péter zongorista és Prágay Marianna zenetanár közreműködésével zajlott komáromi koncerten újabb fergeteges sikert aratott. Mi köti össze ezt a „hármasfogatot“?
- Zongorakísérőmet, a dél-komáromi Méri Pétert ugyanaz az észak- és dél-komáromi zeneiskolában is tanító Prágay Marianna zongoratanárnő tanította, aki gyermekkoromban az én zongorista pályafutásomat is figyelemmel kísérte és támogatta. Majd a müncheni Zene- és Táncművészeti Egyetemen tanuló Péternek elmesélte, hogy én szintén odakinn tanulok. Azután együtt léptünk fel a Müncheni Filharmóniában. Péter a kórusban, én pedig szólistaként énekeltem Mahler 2. szimfóniáját. Péter a fellépés után tudatta velem, hogy mindketten komáromiak vagyunk. Jött az ötlet, hogy a két „földi“ adjon odahaza egy közös koncertet, amelyen Péteren kívül Prágay tanárnő is vállalta, hogy zongorán kísér engem. Chopin, Schubert, Beethoven, Kodály, Bellini és Bach műveiből állítottuk össze a komáromi repertoárunkat, amely nagy örömünkre elnyerte a hallgatóság tetszését.
- A komáromi koncert után máris utazik vissza Münchenbe, ahol újabb feladatok várják. Sokat foglalkoztatják? Milyen gyakran tud hazautazni a szülővárosába?
- A karácsonyi hazalátogatásomkor még úgy tűnt, hogy mivel a tanulás mellett sokat dolgozom is, még húsvétra sem tudok hazautazni, és valószínűleg személyesen majd csak nyáron találkozunk a családommal. A Virtuózok kapcsán azonban a tavasz folyamán több alkalommal is Budapestre kell mennem, ezért korábban és gyakrabban találkozhatunk. Fontos elmondanom, hogy az egész énekesi létemet nagy mértékben a szüleim anyagi, erkölcsi és lelki támogatásának köszönhetem – mindezek nélkül ma nem lennék ott, ahol vagyok. Persze, emellett a sikerért nagyon sokat dolgozom. Például szombaton egy énekversenyen két további fellépési lehetőséget nyertem. Mivel még nincs saját menedzserem, a koncertfellépéseim annak köszönhetőek, hogy ha az egyik szereplésem során jól teljesítek, akkor további produkcióban is részt vehetek, beajánlanak ide-oda. A színházak pedig castingszerűen írnak ki előénekléseket, s azoknak köszönhetően színházi szerepekhez is jutottam. Például ősszel F. X. Sterkel Farnace című operájának címszerepében láthat-hallhat majd a német közönség. Repertoárom elég széles: a különféle daloktól az oratórimukon át egészen a kortárs zenéig terjed. Mindehhez az alapos nyelvtudás is szükséges. Németül már nagyon jól beszélek, ami fontos, mert az operairodalom elsősorban olasz, német és francia nyelvű. Már az olasz is elég jól megy, de más egy idegen nyelven beszélgetni és megint más azon énekelni. Ahhoz, hogy egy-egy mű mondanivalóját pontosan vissza tudjam adni, szó szerint kell értenem mindent és a kiejtésemet folyamatosan kell fejleszteni. Nem titok, hogy általában reggel 10 órától éjjel 10-11 óráig dolgozni szoktam. Az éneklés mellett mentálisan is nagyon sokat gyakorolok, ami azt jelenti, hogy hang nélkül is átveszem a technikai részeket, végiggondolom a darabot és végigmondom a szövegeket. Más hangszeren lehet napi hét-nyolc órát próbálni, de ugyanennyit énekelni túl megterhelő lenne. Persze, az érzékeny, finom hangszálak karbantartásának is megvannak a jól bevált módszerei, de meggyőződéssel állítom: azok leginkább a jó énektechnikával és egészséges életmóddal óvhatók meg...
- Végső célja, hogy minél sikeresebb-keresettebb előadóművésszé váljon, vagy később majd zenetanárként oktatni is akar?
- Pár hónapig egy kóruson belül, amellyel felléptem, hangképzést oktattam, így belekóstolhattam az énektanári munkába. Bár nagyon élveztem a diákokkal folytatott munkát, egy ideig még biztosan önmagam, illetve a saját hangom formálására szánok nagyon sok időt és energiát. Rendszeres tanítást még egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudnék vállalni, hiszen a felelősségteljes oktatói munka is sok időt, a tanítványokra való odafigyelést igényel. Később azonban majd oktatással is szívesen foglalkoznék, de addig még nagyon sokat kell tapasztalnom és bizonyítanom.
