Szubjektív rocktörténet - KÉPEKKEL
Érdekes könyvvel jelentkezett pár évvel ezelőtt Hegedűs István, a magyarországi könnyűzenei újságírás megkerülhetetlen figurája. A Music Média internetes portálon „Mi lesz veled, rockzene?” címmel indított sorozatában, miközben közismert és a háttérben dolgozó, de a szakma által jegyzett zenészeket faggatott, arra próbálta ráirányítani a figyelmet, hogy noha a műfaj már jó pár évtizede nincs a fősodorban, más országokban mégis jobban megbecsülik, mint Magyarországon, pedig ott is remek zenészek vannak, ráadásul a múlt rendszerben a szocialista blokk országai között a magyar könnyűzene az élbolyban tanyázott, ha másban nem, akkor ebben ez a kis ország a Szovjetunió „tanítómestere is volt”, amelynek városaiban ha magyar előadó koncertezett, még a legbizarrabb körülmények között is tízezrek látogattak ki a fellépésre.
Azután az egyik cimbora, Magyari Bandi a Mr. Basary Group billentyűse felvetette, hogy mi lenne, ha a zenészekkel készített interjúk mentén Pista megírná a maga saját rocktörténetét a kezdetektől napjainkig. A szerző addig nem is gondolt ilyesmire, de aztán megfontolta a felvetést és elkészült a kiadvány.
Az a rockzene, amely nemcsak társa lesz a nehezebb időkben, hanem mondhatni a „kenyéradója” is, bár tudjuk, hogy ez a szakma nem az anyagi meggazdagodásról, hanem a fanatizmusról szól. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy a későbbiek során ő lesz a „kenyéradója” a sokszor lesajnált műfajnak, hiszen kölcsönkenyér visszajár alapon nemcsak ír a rockzenéről, s ez által a közbeszéd tárgyává teszi, hanem koncerteket, fesztiválokat szervez, majd pedig zenekarokat menedzsel. Tehát amit Pista a rockzenétől kapott, azt kamatostul „visszaforgatta” a műfajba, nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szinten is.
