Szívünk a szívükhöz ért az Akusztik jubileumi nagykoncertjén - KÉPEKKEL
Újabb bizonyítékát hallhattuk-láthattuk annak, hogy kiemelkedő tehetségekben mennyire gazdag a hazai magyar zenei élet. A tízéves Akusztik kvartett zenészbarátaival együtt, november 16-án a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központban megtartott jubileumi nagykoncertjén sok szem nem maradt szárazon. A hallgatóság könnyei a nívós produkció által kiváltott katartikus élményen és a szeretetteljes viszontlátás örömén kívül a „beszédes“ dalokra szomjazó lelkünkről, egészséges nemzettudatunkról, szülőföld- és hazaszeretetünkről is árulkodtak.
Az Akusztik kvartett tagjai: Zsapka Attila, Vadkerti Imre, Sipos Dávid és Szűts István egyenként is a felvidéki magyarok nagy kedvencei. Az irántuk több évtizede érzett szeretetünket a zenei zsenialitásukon, jellegzetes hangjukon, illetve hangszerkezelésükön és szívre-észre egyaránt ható dalaikon kívül a közös magyar ügyeinkkel kapcsolatban tanúsított eddigi magatartásuk és a sztárallűröket nélkülöző közvetlenségük is kiváltotta, táplálta, megtartotta. Nos, szombat este bő két órán át lubickolhattunk e szeretetözönben, miközben időnként a tizenöt fősre nőtt „aranycsapattal“ együtt dalra is fakadtunk.
A humort sem nélkülöző, zenés léleksimogatás közben hallhattuk, hogy Zsapka Attila énekes-zenész-dalszerző kezdetben egyedül, egy szál gitárral a kezében, megzenésített versekkel lépett fel a felvidéki iskolákban. Majd 2014-ben kissé félénken megkérte a saját énekesi és zenés színházi karrierjét akkor már sikeresen épített Vadkerti Imrét, hogy amikor az ideje engedi, csatlakozzon hozzá.
Miután a „gútai Jimmy“ szívesen igent mondott, az egyre népszerűbb duó folytatta az önként vállalt misszióját, később pedig a szaxofonvirtuóz Sipos Dávid, majd a Kormorán együttes egyik zenész-zeneszerző kiválósága, Szűts István (billentyűs hangszerek) is csatlakozott hozzájuk. Sokak egyöntetű véleménye szerint nagyszerű volt a csillagok állása, mikor ez a „négyesfogat“ összeállt.
A Kárpát-medencében egyre ismertebbé váló csapat, amely tagjait saját bevallásuk szerint szent és sérthetetlen, áldott barátság köti össze, az eltelt évtizedben további tehetséges zenészekkel együtt is szívesen fellépett. Az iskolák után nagyszínpadokon megtartott nagykoncertekkel kerültek a fókuszba. Az akusztikus zenével párosuló, többnyire általuk megzenésített verseken kívül magyar örökzöld slágerek átdolgozásaival is gyorsan beférkőztek a közönség kegyeibe.
A jubileumi nagykoncerten a közkedvelt formációt a felvidéki „zenész-nagyágyúk“ közül a házigazda intézményigazgató, Lakatos Róbert (brácsa), valamint Madarász András (billentyűs hangszerek, gitár, tambura), Rácz Csaba (cselló), Emmer Péter (gitár), Farnbauer „Fambi“ Péter (basszusgitár), Kovács László (dobok), valamint két vokálénekes, Bányoczky Nóra és Skokan Horváth Tímea, s nem utolsó sorban a szintén Kormorán-tag, Vitéz Gáspár Álmos (hegedű) erősítette.
Zsolt a jubiláns bandának azt kívánta, hogy határon innen és túl, még nagyon sokáig, határtalanul terjessze az általa képviselt zenei szellemiséget.
– hangsúlyozta.
A tartalmas repertoárban egyebek mellett elhangzott A gólyához című Tompa Mihály- és az Adjon az Isten című Nagy László-vers, József Attila Tiszta szívvel, Kertész leszek és Születésnapomra című szerzeménye, Böröczki Mihály több versének megzenésített változata, az Apám hitte és a Kell ott fenn egy ország című Zorán-sláger, a Ne szeress engem című Presser Gábor - Sztevanovity Dusán-féle blues és „Pici bácsi“ Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz dala, valamint Dinnyés József Elkártyáztam a gyenge szívem... kezdetű Hajnali éneke és nem utolsó sorban a Kell még egy szó és a Ki szívét osztja szét című Kormorán-örökzöld.
A hallgatóság állótapsos hála- és véleménynyilvánítása, valamint egy ráadás-dal előtt Vadkerti Imre a koncert valamennyi közreműködőjének, így a nívós fény-és hangtechnikát biztosító háttér-csapatnak is köszönetet mondott. A nézőkhöz pedig így szólt: „Köszönjük, hogy vagytok nekünk, mert nélkületek értelmetlen lenne ez az egész...!“.
