Száznegyven évvel ezelőtt Komáromban látta meg a napvilágot Schmidthauer Lajos
A Komáromi Művészeti Alapiskola, Komárom város és a Csemadok Komáromi Alapszervezete képviselői március 3-án közösen emlékeztek meg a város jeles szülöttje, Schmidthauer Lajos orgonaművész, zeneszerző, orgonatervező és gyógyszerész születésének 140. évfordulójáról. Az egykori otthona, a mai „zeneiskola“ Jókai utcai épületének bejáratánál levő emléktábla megkoszorúzása után a megemlékezés szombaton 18 órától orgonakoncerttel folytatódik a Szent András Bazilikában, ahol fellép Nagy István gútai orgonaművész és a Concordia Vegyeskar.
A rendezvény elején Pastorek Ferdinánd, a Komáromi Művészeti Alapiskola igazgatója ismertette az 1882. március. 3-án a Komáromban született és 1956. november 4-én Budapesten elhunyt ifj. Schmidthauer Lajos életútját, s méltatta a sokrétű munkásságát. Schmidthauer Antal gyógyszerész, gyógyforrás-felfedező fia a Budapesti Tudományegyetemen 1905-ben szerzett gyógyszerész oklevelet. Majd a Budapesti Zeneakadémián zenei tanulmányokba kezdett, s azokat előbb 1906-1907-ben a Berlini Zeneakadémián, majd Párizsban folytatta.
Lajos a hazatérése után az édesapja mellett gyógyszerészként működött. Tudvalevő, hogy Schmidthauer Antal a hajdanán híres Igmándi keserűvíz felfedezője és forgalmazója volt. Az apja visszavonulása után ő vezette a keserűvizet gyártó üzemet, s a termelés felfuttatása is az ő nevéhez fűződik. Dél-Komáromban megépíttette az új-komáromi keserűvízüzemet, ahonnan hajón és vasúton az ország minden részébe, sőt, külföldre is eljuttatták az egyre nagyobb hírnévre szert tevő ásványvizet. A dél-komáromi palackozó- és elosztótelep egészen 1962-ig működött, Schmidthauer Lajos azonban egyre inkább teljes mértékben a zenének szentelte életét. 1934–1944 között a Zeneakadémia, illetve a Nemzeti Zenede tanára volt. Európa csaknem minden országában koncertezett, és több kortárs szerző orgonaművét elsőként mutatta be.
Emellett orgonatervezéssel is foglalkozott, több magyarországi orgonát avatott fel. Orgonaműveket, scherzókat és pasztorálokat szerzett. A fő munkái közül megemlítendő az 1933-ban írt, Vihar a Balatonon című orgonafantázia és Az új magyar barokk-mozgalom jó meglátásai, túlzásai és tévedései az orgonaépítészetben című, 1937-ben megjelent tanulmánya. A sikeres pályájának azonban véget vetett az 1956-os magyar forradalom, melynek az áldozatává vált. Teljesen ugyan nem bizonyosodott be, de vélhetően önkezével vetett véget az életének, mert az érzékeny művészlelke nem bírta elviselni a szovjet csapatok 1956. november 4-i bevonulását...
Az egykori impozáns otthona, a mai „zeneiskola“ Jókai utcai épületének bejáratánál levő emléktábla hirdeti, hogy ott élt és alkotott. A tábla alá a születési évforduló alkalmából a megemlékezés szervezőinek három koszorúja került. Stubendek László, a Csemadok Komáromi Alapszervezetének elnöke pedig minden érdeklődőt meghívott a március 5-én 18 órakor a Szent András Bazilikában kezdődő orgonahangversenyre, amit szentmise előz meg. Az eseményen az 55 évvel ezelőtt elhunyt Kodály Zoltánról (Kecskemét, 1882. december 16 – Budapest, 1967.március 6.), a háromszoros Kossuth-díjas zeneszerzőről és népzenekutatóról, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökéről is megemlékeznek, aki ugyanabban az évben született, mint Schmidthauer Lajos, ám az ő neve és az életműve jobban beépült a köztudatba. A szombati koncerten közreműködik a komáromi Concordia Vegyeskar Stubendek István vezényletével és Nagy István, tehetséges gútai orgonaművész. A nagyböjti időszak méltó kezdete lehet Schmidthauer Lajos Változat és fúga A kereszfához megyek kezdetű népénekre című orgonaműve.
