Szarka Tamás: Zene és remény - Maťašovský Edit tanárnő emlékére
A szeretet minden nyelven szépen szól. De mit tesz egy dalszerző, ha azt szeretné, hogy mindenki értse? Énekel.
Maťašovský Edit, a galántai zeneiskola alapítója volt, aki 89 évesen pár hónapja költözött el ebből a világból. Neki is köszönhetjük, hogy ma a 29 országot művészként megjárt Szarka Tamás Kossuth-díjas zenész, zeneszerző, költő hegedűjéből oly szépen szól a Tánc a hóban vagy a Vágyalku, mert amikor 1972-ben a 6 éves Tomikát édesanyja elvitte a zeneiskolába, hogy zongorázni tanuljon, akkor az igazgatónő javaslatára a kisfiú hegedülni kezdett.
A zeneiskola első igazgatóját, a mindig kedves Edit nénit egyformán szerették magyarok és szlovákok Galántán és a környékén. Szarka Tamás legújabb a Zene és remény című dalával nem szeretett volna senkit sem kirekeszteni, se magyar ajkút, se szlovák anyanyelvűt az emlékezésből, ezért a dalt két változatban is előadja.
A dal szlovák szövegének fordítását Pavol Jursa jegyzi, aki az egyik leghíresebb szlovák szövegíró (pl. ELÁN). Közben a dal annyira elragadta őt, hogy saját veretes gondolatai is megjelennek benne. A lírai opus szlovák változatát duettben énekli Soňa Norisová és Szarka Tamás.
Fontos megjegyezni, hogy mindkét szlovák művész az első szóra igent mondott a felkérésre. És ezzel ezen a lokális kezdeményezésen jócskán túlmutat a dal, mert egy iskolaalapítót, egy bennünket az értékkel formáló személyiséget mindenhol fel kell mutatni. Csak így lesznek követői.
Mert egy igaz ember volt, aki nagyot álmodott, s azt végig is vitte, így emblematikus lenne bárhol a világon. S mert ismét bebizonyosodott, hogy igenis a zene, a kultúra mindig is alkalmas eszköz a párbeszédre.
