Storyum: mindent túlélve a csillagos ég felé tartva
A Storyum már hosszú múltra tekint vissza, s átesett néhány megújuláson. Muzsikusai szerint azonban igazából a 2020-as évek elején „indult be” a zenekar, s a közelmúltban pedig újabb szinteket lépett. Erről nyilatkozott Janik Zsolt „Joe” zenekarvezető, akivel persze az addig eltelt időszakról is beszélgettünk.
A 2011-ben kezdődött történet eleinte Joe projektje volt, azonban bő tíz évvel később már egy teljes értékű zenekar állt színpadra, egészen más koncepcióval: 17 fős háttérgárdával kiegészülve a csapat olyan látványos megaprodukciót „rittyentett” a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek VMK színpadára, amelyet honi magyar zenekartól még nemigen láthattunk. Akkoriban Határ a csillagos ég címmel írtam a zenekarról és a köré épült csapatmunkáról, hiszen megvolt bennük az ambíció, hogy egyre magasabbra törjenek. Aktuális címválasztásomban azt próbálom jelezni, hogy ez az ambíció a mai napig nem változott, illetve csak annyiban, hogy már jóval tudatosabban terveznek, kihasználják az adódó lehetőségeket, és lenyesegetik magukról a vadhajtásokat.
Teátrális rock
A fő dalszerző, és mondjuk úgy, az agytröszt természetesen továbbra is Joe, és ő tartja a gyeplőt is a kezében, hiszen tetszik vagy nem, valakinek irányítania kell egy zenekart, hogy a „szekér” egy irányba húzzon, és lehetőleg ne csigatempóban. Aki komolyabban foglalkozott zenéléssel, az tudja, hogy bizonyos döntéseket fel kell áldozni a demokrácia oltárán.
Szerintem minden komolyabb zenekar csak így tud működni. Az utóbbi időben több ismert magyarországi zenekarral is jó viszonyba kerültem, s elmondhatom, hogy közülük azok lettek legendásak, amelyekben van egy nagyon erős személyiség, aki irányít. Nyilván nem arról van szó, hogy az asztalra csapva, diktatórikusan mindennek állandóan úgy kell történni, ahogy mondom, de a direktívákat a zenekarvezetőnek kell meghatároznia, mert ellenkező esetben kenyértörésre kerül sor
– állapítja meg Joe, aki pár éve hatalmas tervekkel indította újra a Csipkerózsika-álomban leledző Storyumot. Menedzserrel, videósokkal, vizuálossal, fotóssal indult újra a történet, de még sminkest, jelmez- és díszlettervezőt is felvonultatott a háttércsapat. A zene pedig szimfonikusabb és színpadiasabb irányba indult el, amit Joe teátrális rocknak nevezett. Jelzem, a dunaszerdahelyi megaprodukcióhoz hasonlót több helyen is bemutattak.
Magyar nyelven, új barátokat szerezve
Az újabb fordulópont a zenekar életében akkor következett be, amikor jelentkeztek egy pályázatra, és lehetőségük adódott megírni Köztünk nincs határ címmel a Magyar Kézilabda Szövetség himnuszát. Ennek a lehetőségnek a jóvoltából a zenekar több olyan emberrel került bizalmasabb, baráti kapcsolatba, aki a magyarországi rockélet meghatározó héttéremberei közé tartozik. Ilyen például Hartmann Kristóf, a H-Music kiadó főnöke, vagy a neves metál produkciókat gondozó hangmérnök, a Denevér Stúdió tulajdonosa, Cserfalvi „Töfi” Zoltán, akik hasznos tanácsokkal látták el a feltörekvő zenekar tagjait.
Miután a Köztünk nincs határt elkészítettük, kellett egy olyan tapasztalt embert találnunk, aki segít bennünket végighaladni ezen az úton, és itt jött a képbe Töfi, akivel már 2010-ben is dolgoztam. Viszont amikor a dalt készítettük, majdnem egy éven keresztül szinte minden nap kontaktusban voltunk egymással, s így alakult ki ez a szoros barátság. Azért is nagyon örültünk, hogy ezt a dalt elkészíthettük, mert több élő rocklegendával is összebarátkozhattunk, akiket végül nagyon megszerettünk, és nagyon-nagyon reméljük, hogy még hosszú évekig itt lesznek a mi köreinkben
– jegyzi meg Joe, s itt természetesen arra is utalt, hogy a dalnak a szimfonikusokkal közös verziója mellett nemrégen egy magyarországi sztárokkal „megspékelt” változata is készült. A dalnak ebben a változatában a Storyum tagjai mellett Vikidál Gyula, Zeffer András, Keresztes Ildikó, Alapi István és Töfi is közreműködtek.
A nyelvváltásnak pedig az volt a fő oka, hogy amikor a Köztünk nincs határt elkészítettük és előadtuk a tatabányai sportcsarnokban 5-6 ezer ember előtt, teljesen más érzés volt magyarul előadni. Egyrészt katartikus az üzenete, másrészt maga az élmény, hogy a saját nyelveden tudod átadni az üzenetet annak a közönségnek, amely a te anyanyelvedet érti, az felülmúlhatatlan. Ezért úgy döntöttünk, hogy rendben, akkor marad a magyar nyelv és a magyarországi piac, aminek nagyon örülünk. Az egyik legjobb döntésünk a Storyum pályafutásában az angolról a magyar nyelvre váltás.
Ha ugyanis angol nyelven készítesz zenét, akkor elsősorban Nyugat-Európában gondolkodsz, vagy Közép-Európa nyugati részében, tehát Csehországban például. Mi ezt végigjártuk, nagyon szerettük, de komoly támogatók nélkül lehetetlen, hogy nyereséges legyél. Még ha egy klubba 100 ember bejön is miattad, akkor se biztos, hogy rentábilis a dolog, hiszen a legtöbb helyen a klubért és a technikáért is fizetned kell, s ha nincs hangosítód, akkor őt is ki kell fizetned – magyarázta Joe, alias Janik Zsolt.
Cinematic rock és új CD a Hammer World mellékleteként
– A teátrális rock színpadra vitele nagyon nagy energiákat mozgatott meg, mert a színházi díszletek, azok folyamatos szállítása, mozgatása, az egyes dalok karakterszereplői, illetve „kabalái”, a táncosok felvonultatása nem volt egyszerű. Egy fokkal léptünk csak vissza, amikor a teátrális rockot a cinematic rock váltotta fel. Ez annyival egyszerűbb, hogy a háttérvetítéssel rengeteg dolgot ki lehet váltani, tehát nincs szükség annyi díszletre, és a karakterek mégis megjeleníthetők. Ezenkívül szerettünk volna elérni egy filmesebb hatást, amelyet a zene struktúrája és az elektronikus hangszerek hangsúlyosabb volta is jelez, de természetesen a ránk jellemző jegyek megmaradtak, tehát a zenekar abszolút felismerhető – mondta a zenekarvezető.
A stílusváltás tagcserével is járt, ugyanis előbb a basszusgitárosuk, Malík „Tie” Tibor, majd pedig a billentyűsük, Kiss „Görö” Mátyás távozott a zenekar kötelékéből, de csak a basszusgitáros posztját töltötte be új zenekari tag, név szerint Nagy „Doki” Tibor. S ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni a teljes tagságot, ami a zenekar aktuális felállása is egyben: A gitáros Joe-n és a basszusgitáros Dokin kívül Flaskár „Raw” Veronika és Zsigrai Klára énekelnek, Csáno „Sifu” Norbert pedig a dobokat püföli.
Az, hogy a Storyum legújabb lemeze, a Túlélők a neves magyarországi zenei szaklap, a Hammer World októberi mellékleteként lásson napvilágot (ami nem kis teljesítmény egy csallóközi zenekartól), Hartmann Kristófnak, a H-Music kiadó vezetőjének az ötlete volt, s közben volt egy jól sikerült lemezbemutató is a budapesti Barba Negrában Töfiék zenekarával, a Lady Macbethtel.
– A két zenekar közönsége összeadódott, így jó sokan voltunk. Az meg különösen jólesett, hogy a közönség velünk énekelte nemcsak a régi dalokat, hanem azokat is, amelyek aznap kerültek fel az internetre. Nem is tudom, hogyan volt ez lehetséges.
A Storyum modern rockzenét játszik, s napjainkban a mesterséges intelligencia és a zene kapcsolata nagyon szoros. Joe ezt kifejezetten károsnak tartja.
– A mesterséges intelligencia pusztuljon a zene világából, sőt, a művészetek világából – zárta rövidre Joe, aki azzal fejezte be, hogy a Storyum új dalaihoz folyamatosan készülnek a videoklipek olyan felvidéki színészek és rendezők közreműködésével, mint például Szitás Balázs vagy Csiba Dávid. Sőt! További dalokban gondolkodnak és a tehetséges gitárossal, Černý Viktorral is szeretnének együttműködni. Izgatottan várjuk a folytatást!
Megjelent a Magyar7 2026/46. számában.