Somorján muzsikál a Reiter Duó
2023. február 15-én, 18 órai kezdettel a somorjai Németh-Šamorínsky István Művészeti Alapiskola dísztermében ad komolyzenei koncertet a pozsonyi Reiter Duó. Az édesapa és fia alkotta családi zenekar műsorában áthangszerelt klasszikus darabokat éppúgy előad majd, mint saját szerzeményeket. A repertoárról id. Reiter István Harmónia-díjas hegedűművésszel beszélgettem.
Ez a családi zenekar már egy régi történet, ha jól tudom, a fiadnak még legénytoll sem pelyhedzett az állán, amikor már együtt muzsikáltatok. Mióta is járjátok közösen a koncerthelyszíneket?
Valóban, a fiam még gyerek volt, tehát annak már több mint 30 éve. Egyszer többet, másszor kevesebbet, de folyamatosan játszottunk. Igaz, az elmúlt években közösen kevesebbet, hiszen a fiamnak ott voltak a kicsi gyerekei, majd utána jött a koronavírus. A múlt esztendőben azonban már többször felléptünk, most pedig egy sikeres pályázat eredményeként újabb három helyre el tudunk látogatni március végéig.
Mindhárom helyen ugyanazt a programot játsszuk majd. A pályázathoz azonban elsősorban új műveket kellett írnom, továbbá frissítettem az átiratokat.
Előttem van egy kilenc darabból álló virtuális programfüzet, melynek az első tétele Fritz és Hugo Kreisler Londonerry Airje, természetesen az átiratodban, mert az eredetiben zongora is szerepel.
Fritz Kreisler korának egyik legnagyobb hegedűse volt, aki természetesen zeneszerző is volt, és remekül zongorázott. Először zongoratrióra írta a darabot. Hugo pedig egy nagyon jó csellista volt, tehát úgy is játszották a darabot, hogy ketten zenéltek vonós hangszeren, és valaki zongorázott. Rengeteg verziója van tehát, még nagyzenekari változatot is készítettek belőle.
A nagyszüleim még ezt szerették, és ennek a kornak a szellemisége engem is megérintett, ugyanis őseim által félig-meddig még ennek a bűvöletében nőttem fel. Aztán jött egy más világ, zenei szempontból is.
A második Vea Victis című darab kinek állít emléket?
Gróf Esterházy János emlékére írtam ezt a művet. 40 évig titkolták, hogy őt lényegében halálra kínozták. Bő tíz éve, amikor ez a darab megszületett és a Pozsonyi Casinóban előadtuk, akkor már lehetett komolyabban beszélni erről a témáról és Esterházy szerepéről, hogy a háború idején több száz embert mentett meg a biztos haláltól. Bár még most is nagyon kevesen ismerik az életét, a mártírságát.
A 129. zsoltárt is előadjátok.
Itt már nemcsak Esterházy Jánosról van szó, hanem sok-sok olyan emberről, akik kiálltak az igazságért, mint például a negyven prédikátor, a gályarabok, de vonatkozhat minden üldözöttre. Azért választottam ezt a nagyon szép zsoltárt, amelynek a mottója, a nyomorgatók megszégyenülnek.
A következő darab címe egyértelmű: Makovecz szonáta két hegedűre
Igen. A nagy építész zseni tiszteletére íródott a mű, melynek most volt az ősbemutatója Komáromban. Makovecz Imrével volt szerencsém párszor személyesen is beszélgetni telefonon és nagyon jókat beszélgettünk. Nagy tisztelője voltam, szerény, kedves ember volt. Az életműve, a szellemisége pedig maga egy csoda.
Örök szerelem...
A feleségem, Julika kerek évfordulójára írtam. Ha már muzsikus az ember, akkor illik is valami ilyesmit írni, nem?
Egy régebbi darab, a Képek a múltból következik ezután.
A Pozsonyi Casinóban Könözsi Pista gyakran fényképezgetett. Emlékszem, amikor hatvanéves volt, valami ajándékot szerettem volna neki adni, és hát nem nagyon van nekem annyi pénzem, hogy a születésnapjára autót vegyek neki vagy repülőt, így megírtam neki ezt a darabot, amelyet ott helyben a Pista kiállításán elő is adtunk.
Ismét egy olyan darab következik, amelynek címét nem kell magyarázni, mégis kicsit meglepő, hiszen nem szoktak zeneművet írni szlovákiai magyar író, jelen esetben Dobos László tiszteletére.
Megkerülhetetlen személyisége volt a szlovákiai magyar közéletnek. Nemcsak az irodalomnak, hiszen kiadóvezető, politikus is volt, és így tovább. Nagyon jóban voltunk. Íróként és közéleti személyiségként is komoly dolgokat tett le az asztalra, amiért nagyon hálásak lehetünk neki.
Az utolsó két darab talán a legismertebb az összes közül. Egyik Brahms 5. Magyar tánca, a másik pedig az Éljen a Magyar! Johann Strausstól.
A Magyar táncokról szerintem már mindent elmondtak, amit lehetett. A másik darabot meg ugye a fiatalabb Johann írta, pár évvel a levert forradalom és szabadságharc után. A császárt is tisztelte, hiszen Kaiser-Walzer címmel neki is írt egy keringőt, de például Jókaival is jóban volt, hiszen a Cigánybáró szövegkönyve Jókai kisregénye alapján készült.
Az akkori viszonyokat nehéz megérteni egy mai embernek, ráadásul bizonyos dolgokra, lépésekre, hogy ez vagy az miért történt, csak következtetni tudunk.
Nagyon szépen köszönöm a kis összefoglalót, a szerdai koncerthez pedig sok sikert kívánok nektek!
Köszönöm szépen a fiam nevében is.
