Rockopera a győzelemről és a szerelemről

A nagyszabású előadást, amely a Soproni Petőfi Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciójaként látott napvilágot, nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án láthatja a dunaszerdahelyi közönség. A darab létrejöttéről, mondanivalójáról beszélgettünk a Kossuth-díjas zeneszerzővel, a Ghymes együttes alapító tagjával, Szarka Gyulával.

Egy Kossuth-díjas zeneszerző, egy József Attila-díjas költő és egy Jászai Mari-díjas rendező közös munkája a Zenta, 1697. Hogyan alakult ki ez az együttműködés?

Szálinger Balázzsal, a szövegíróval már dolgoztunk együtt az Álmos legendájában, amit néhány évvel ezelőtt vitt színpadra a Sopron Balett. A rendezővel, Pataki Andrással pedig már vagy 15 éve ismerjük egymást, és neki vannak jó ötletei. Többek között az is, hogy a zentai csatát színpadra kellene vinni. A Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatójával, Wischer Johannal ketten ötlötték ezt ki, körülbelül két évvel ezelőtt. Pataki András, aki a Soproni Petőfi Színház igazgatója, kifejezetten rockoperát szeretett volna, és ő kért föl, hogy írjam meg hozzá a zenét. Szálinger Balázst pedig a dalok szövegeinek megírására kérte fel.

Ha két éve született az ötlet és tavaly ősszel már megvolt a vajdasági ősbemutató, akkor nagyon sok idő nem volt az írásra.

Tavaly, valamikor az év elején kapott zöldet a terv, mert elég nagy társaságról van szó, több mint hatvan ember van a színpadon, és sok pénz kell hozzá. Tehát valamikor februárban, márciusban dőlt el, hogy nekifoghatunk. Elég gyorsan meg kellett csinálni, szeptember 8-án volt Zentán az ősbemutató.

Mi volt először, a tyúk vagy a tojás? A zene született először, vagy a szöveg? Elég ellentmondásos hírek vannak erről.

Mindenkivel máshogy lehet dolgozni. Dolgoztam például a Zalán Tiborral, ő az Aranyszőrű bárány mesejáték szövegírója. Ő előre megírja a verseket, amiket én a zeneíráskor alakíthatok, de ő zenére nem tud szöveget írni. Szálinger pedig csak akkor tudja megcsinálni, ha vannak zenék. Ebben az esetben ez úgy történt, hogy Katona Imre írta meg a forgatókönyvet, én megkaptam a szinopszist. Ebben gyakorlatilag két felvonásba van szétírva a darab, mindkettőben van vagy tíz kép. Úgy képzeld el, hogy egy-egy képben van 5-6 mondat. Ezt prózában igazából tovább nem is lehet forszírozni. És ezt az 5-6 mondatot kell 4-5 percnyi zenébe önteni. Tehát így indult a dolog. Volt egy forgatókönyv, abból indultam ki, és amikor megszülettek a zenék, azokat elküldtem Balázsnak, aki írta rá a szövegeket. Ha nem illeszkedett, akkor még egyszer megírta. Ez egy ilyen játék. Folyamatos munkakapcsolatban voltunk, és folyamatosan alakultak a dolgok.

A végeredmény pedig egy rockopera, amely egy sikeres csatáról szól. De mi a sztori? Honnan indul, hogyan bontakozik ki a cselekmény?

Nem is kifejezetten egy történetet mesél el a darab, hanem helyzeteket, állapotokat, lelkiállapotokat jelenítenek meg az egyes képek. Inkább a hangulatát annak a világnak. Azért képzeld el, hogy fölvonul egy hetvenezres keresztény sereg és vele szemben egy harminc-negyven ezres török sereg. Szörnyű állapotok lehetnek azon a területen, ahol ez megtörténik. Ahogy megjelenik a két haderő, és összecsap. Le van gyúrva gyakorlatilag minden, a civil lakosság elmondhatatlanul megsínyli. De mindenki máshogy éli ezt meg. Ezért fordul elő a darabban, hogy egy-egy személy nézőpontjából jelenítjük meg ezt az iszonyatos állapotot. És így hitelesebb is a történet, mert nem egy általános megjelenítésről van szó. A zentai csata történelmi tény, a megjelenített személyiségek, Savoyai, Thököly valóságos személyek, ugyanakkor, mint minden színpadi műben, ebben is van fikció. Van benne egy szerelmi szál, hiszen nem lehet végig csak csatázni. És a líra nagyon fontos és jótékony dolog a zeneszerző számára. A rövid története a darabnak pedig az, hogy felvonulnak a seregek, és jön egy francia lány, keresi az apját, aki hadimérnök. A lány a keresztény seregben keresi, de az apa a töröknek dolgozik. Abban az időben nagyon keresettek voltak a francia mérnökök, nagyon értették a dolgukat, és oda mentek dolgozni, ahol többet fizettek. A lány a keresztény seregek karjába futott, ők túszul ejtették, ám közben beleszeretett az egyik magyar huszárezredesbe. Gyakorlatilag így indul a történet.

Hogyan nyilvánulnak meg a darab hangulatai a zenében?  

Nagyon izgalmas volt a zeneszerzésben a keresztény és a török tábor hangulatainak a megjelenítése. Mert meg kellett és meg lehetett jeleníteni a kétféle hangulatot. Ezt a zenében nagyon szépen el lehet választani. Töröksíppal, dobokkal a török oldalon, más hangszereléssel, más hangszerekkel a másik táborban. Gyakorlatilag zenei párbeszéd van folyamatosan a darabban.

Rúzsa Magdival énekelsz egy dalt a darab elején. Ez a választás, gondolom, nem volt véletlen.

Zenta Délvidéken van, és Rúzsa Magdi szintén délvidéki. Az alkotótársakkal egyetértve úgy gondoltuk, jó lenne, ha Magdi is be tudna kapcsolódni. Jó értelemben növelné a popularitását a darabnak. Több embert szólít meg, ha mi ketten eléneklünk egy dalt, ami benne van a darabban, és amellyel Magdi a szülőföldjét tudja képviselni.

Az előadások során megjelentek ti is a színpadon, énekeltek élőben?

Nem, de ez a dal is szerves része a darabnak. Kiváló énekesek éneklik, senkinek sem lesz hiányérzete.

A Zenta, 1697 mind a hatvan szereplője eljön Dunaszerdahelyre is?

Természetesen. A darabot olyan felállásban mutatják be Dunaszerdahelyen, akár a zentai ősbemutatón. Gyakorlatilag azt állítják újra színpadra. Az énekes színészeken kívül a Sopron Balett tánckara, néptáncosok és gyerekek is szerepelnek benne, csak ezúttal szerdahelyi kisgyerekek.

A szereposztás is nagyon érdekes. Kit említenél meg?

Nagyon jó hangú színészek, énekesek játszanak a műben. Vastag Tamás a magyar huszárezredest játssza, és szépen énekel. Stéphanie Schlesser szintén rendkívüli énekes. Fiatal lány, de nagyon nagy tapasztalatokkal, nagy szerepekkel és sikerekkel a háta mögött. Ő a francia lányt alakítja, de a valóságban is francia. Édesanyja magyar, de nem tud magyarul, mégis magyarul énekel. Úgy tanulta meg a magyar szöveget, hogy senki jobban. Különös bájt ad neki, hogy francia akcentussal énekel magyarul. De Békefi Viktória, Szomor György, Meskó Zsolt és többiek mind-mind remek énekesek és színészek. Szerintem nagyon jó társaság gyűlt össze.

Gyerekek is szerepelnek. Dunaszerdahelyen 10-12 helybeli óvodás és első osztályos nebuló áll színpadra a nagy színészekkel együtt. Nekik mi a szerepük?

A darab egy szentmisével zárul, abban kapnak szerepet a kicsik. A dinamikus és pörgős finálé után ezzel zárul az előadás, ami hálaadás is egyben a győzelemért. A kereszténység, úgymond, megállta a helyét és a veszély, akkor, megszűnt. A szultán végül kénytelen volt megkötni a karlócai békét, és többet nem jöttek Nyugat-Európába, hanem maradtak a Balkánon.

Mi a történelmi jelentősége ennek a csatának?

Nagyon fontos tudni, hogy a zentai csata egy hatalmas horderejű dolog volt Európában. Olyan esemény, amit egész Európa ünnepelt. Tulajdonképpen nyilvánvalóvá vált, hogy az Oszmán Birodalomnak nem Magyarország a célpontja. Miután a török kétszer is megtámadta Bécset, egyértelművé vált, hogy Európát szeretné meghódítani. Válaszul a pápa létrehozott egy keresztény sereget, a szövetséges haderő élére Savoyai Jenő herceg német-római császári hadvezér került. Jó választás volt. Ha más véget ér a csata, lehet, hogy azóta Európa oszmán lenne.

Van ilyen üzenete is a darabnak?

Amikor az ember dolgozik, írja a zenét, nem arról gondolkodik, hogy belevigye az aktuális helyzetet. Én sem úgy írtam. De végül is van aktualitása, hiába tagadnánk.  A kereszténység bajban van Nyugat-Európában, és ez mifelénk is rosszfelé tendál. Nem kifejezetten a vallásra, hanem azokra a kulturális értékekre gondolok, amelyeket a keresztény kultúrában élve teremtettünk meg, és amelyek most veszélyben forognak. A zentai csata idején is ez volt veszélyben, és a török hadak térdre kényszerítése után Európa akkor fellélegzett. Nagy horderejű dolog volt ez, Savoyainak sok európai városban szobrot emeltek.

Ha valaki Szarka Gyula zenéjét a Zenta, 1697 című darabon túl is szeretné élőben élvezni, arra hol lesz lehetősége a közeljövőben? Hol találkozhat veled a közönség, hol koncertezel?

Egyrészt a Ghymes együttessel sokat játszunk augusztus és szeptember folyamán, jó pár koncertünk lesz mindkét hónapban. Szeptember végén és október elején vagy tíz gyerekkoncertem lesz, a Bennünk van a kutyavér több csallóközi és mátyusföldi településen kerül előadásra. Aztán az évet hagyományosan karácsonyi koncertekkel zárja a Ghymes. Jövőre 15-16 alkalommal színházban játszom ezt a gyerekkoncertet. Rengeteg koncert van, hála istennek, zajlik az élet.

Amikor megszületik egy mű, olyankor már az alkotóban érni szokott a következő. Elárulod, min dolgozol, mi az, amit dédelgetsz magadban?

Vannak ötleteim, igen. Van egy felkérés is egy következő, gyerekeknek szóló darabra. Lemezterveim is vannak, de hát az ember nem beszél róla, amíg nincs konkrét formába öntve.

Nem egy művedben találkozhatunk a magyar történelem egy-egy nagy alakjával. Olyan személyiségekről van szó, akik reményt adhatnak. Szereted megjeleníteni a pozitívumokat a történelmünkből.

Igen, ez nagyon fontos. Mi, magyarok szeretjük a sebeinket nyalogatni, pedig nem kellene. Van egy csomó dolog, amire büszkék lehetünk, mert útmutató és példaértékű, mint például ez a csata. De ugyanúgy ott volt az Álmos legendája, vagy például a Toldi.

Tudatosan keresed ezeket a témákat?

Ezek a dolgok megtaláltak engem, hála istennek. Ha nem is mind az én ötletem volt, rám találtak és én megírhattam őket, és hálás vagyok a sorsnak, hogy így történt. Ha ezeket a darabokat nézzük, akkor azért látjuk, hogy valóban vannak állócsillagaink az égbolton, akikre jó felnézni. És milyen jó ezeket követni! Csak úgy tudunk magyarnak megmaradni, ha az ember tudja, hová tartozik, milyen kultúrába született. Ez kimondhatatlanul nagy inspiráció. És lehet tovább dolgozni. Nyilvánvaló, a történelemnek nincsen vége, és most már rajtunk múlik, hogy mi hogyan visszük tovább ezt az örökséget. 

Az írás megjelent a Magyar7 2019/33. számában.