Rekorddöntés közönség nélkül - Ilyen volt a KISS szilveszteri online megakoncertje
A KISS egy masszív online koncerttel búcsúzott a 2020-as évtől, amelyről a virtuális környezet ellenére sem hiányoztak a zenekarra jellemző show- és látványelemek. De vajon mennyire képes visszaadni egy élőben közvetített show a valódi koncertek hangulatát?
A legnagyobb show 2020-ban
296 nappal utolsó élő koncertjét követően a KISS a képernyőkön keresztül tért vissza egy valóban gigászi, több Guiness-rekordot is megdöntő online koncerttel, amelyre Dubajban került sor. Az együttes még 2019-ben kezdte meg ’End of The Road’ névre hallgató búcsúturnéját, amelynek keretében tavaly nyáron Budapestre is ellátogattak volna, ám a koronavírus közbeszólt.
Gene Simmonsék nem árultak zsákbamacskát, amikor azt állították, hogy ez lesz a világ legnagyobb virtuális koncertje. Aki ugyanis befizetett a KISS szilveszteri show-jára, az több mint 50 kamerán keresztül, akár 360 fokos látószögben élvezhette a nagyszabású online koncertet és pirotechnikai show-t. Az esemény megvalósításán egy több száz fős stáb dolgozott, akiket minden egyes meeting és próba előtt teszteltek, betartva ezzel a legfőbb járványügyi előírásokat is.
Az énekes, Paul Stanley elmondása szerint adhattak volna koncertet egy Los Angeles-i klubban is, de abban nem éreztek volna kihívást. Ezért döntöttek úgy, hogy stílusosan zárják az évet és küldik parkolópályára 2020-at.
Az online eseményre 4 féle árkategóriában kínáltak jegyet. A két alapár 39 és 49 dollár volt, azzal a különbséggel, hogy az olcsóbbik jeggyel csak a koncertet követő 24 órában lehetett újranézni a szilveszteri show-t. Ezzel szemben 49 dollárért az ember már 72 órán, azaz 3 napon keresztül bármikor újraélhette a KISS koncertjét. Nincs ebben semmi kivetnivaló, klasszikus marketing megoldás, mint amikor a moziban a közepes- és nagy méretű menü közt minimális eltérés van, így az ember többnyire a nagyobbik mellett dönt. Ezen kívül volt még két VIP csomag, 249 és 999 dollárért, amelyek különböző, limitált kiadású ereklyéket, pólókat és a koncert idén megjelenő Blu-ray változatát tartalmazták.
De nézzük meg ezt egy másik szemszögből. 40 dollár egy online koncertért elsőre soknak tűnhet és valahol az is, főleg annak tükrében, hogy még csak meg sem tarthatjuk a felvételt. Gene Simmonsról köztudott, hogy vérbeli üzletember, és nem egy alkalommal kritizálta már a zeneipart (és valahol a fogyasztókat is) azért, mert az képtelen eltartani és lehetőséget adni a jobbnál jobb zenekaroknak.
Ahogy már említettük, a KISS szilveszteri koncertjén több száz ember dolgozott, a színpad felépítése, a pirotechnika, a stáb fenntartása és munkájának megfizetése, valamint az a rengeteg koronavírusteszt bizony pénzbe került. Ha pedig megnézzük, hogy más zenekarok kisebb klubokból közvetített online koncertjei nagyjából 15-20 dollár közé esnek, akkor elmondhatjuk, hogy nem is olyan sok az a dupla ár egy ilyen méretű koncertért.
A jegyárat kritizálóknak tehát nincs igazuk, abban az értelemben, hogy nem az ár drága, hanem a rendszer rossz. Ennyiért ugyanis az lenne a minimum, hogy az illető megtarthassa a felvételt, amiért fizetett. Az internetre pedig előbb-utóbb úgy is felkerül majd.
A KISS mindent megtett, amit lehetett
Nézzük most meg, milyen volt maga a koncert, amit sajnálatos módon mi is csak utólag, felvételről tudtunk megnézni. Az online koncerttel a KISS egyik célja kétségkívül a valódi show hangulatának visszaadása volt. A másik a rekorddöntés, amely végül is sikerült: a KISS két, pirotechnikához kapcsolódó Guiness-rekordot is megdöntött. A zenekar tagjai sosem tagadták, hogy számukra a zene mellett legalább ugyanolyan fontosak a különböző látvány- és show elemek. A KISS éppen ezért valahol mindig is több volt, mint egy szimpla rockzenekar, és inkább egyfajta „rock and roll cirkuszként” lehetett őket jellemezni.
Hangzás és látvány terén tényleg odatették magukat. Ezt pedig úgy kell érteni, hogy ha nem mutatják a színpadról készült messzi totálképeket, akkor az ember talán még el is hitte, hogy egy „igazi” KISS koncerten van. Visszatérve a hangzásra: léteznek hivatalos koncertfelvételek, ahol nem egy esetben élvezhetetlenre polírozzák a hangot, illetve ott vannak a fesztiválok élő közvetítései, ahol a hangzás többnyire „lapos és szürke”. A KISS koncertjét ezért is volt üdítő hallgatni, mert a hangszerek tisztán és dinamikusan szólaltak meg, az énekek pedig annak ellenére is élvezhetők voltak, hogy Paul Stanley hangján egy kicsit már érződött a kor.
Létezik az a fajta „lélektani-tudatalatti izgalom” az emberben, amikor várakozik valamire, amire nincs semmilyen ráhatása, és ami tőle függetlenül létezik. Valahol olyan ez a jelenség, mint amikor az ember élőben nézi a sorsdöntő focimeccset és tisztában van azzal, hogy amit lát, az abban a pillanatban történik. És valahol ő maga is része annak a pillanatnak. Ezt az érzést – több rajongói beszámolót olvasva – a KISS, ha csak egy kicsit is, de vissza tudta adni. Az online koncertek egyébként sem új keletű dolgok, a pandémia előtti időkben számos nyári fesztivál élőben közvetítette repertoárját, így aki nem tudott ott lenni egy-egy világsztár koncertjén, még ugyanúgy élvezhette az élő közvetítést.
Tavaly ősszel volt szerencsénk élőben követni a Foo Fighters egyik online koncertjét, így megerősíthetjük, az esemény élő jellege képes volt visszaadni valamit abból, amit egy koncert előtt érez az ember. De csak valamit. Mert várakozás és izgatottság ide vagy oda, az online közvetítés legnagyobb ellensége még mindig az internetkapcsolat, amely ha nem elég erős, akkor máris oda az élmény. Az online koncertek ugyanakkor kitűnő lehetőséget nyújtanak arra, hogy támogassuk kedvenceinket a nehéz időkben. Ám ahogyan fentebb már utaltunk rá, a rendszer ott hasal el, hogy a koncert felvételét általában nem lehet megtartani.
A KISS koncertjéből szándékosan kimaradt néhány showelem, mint Simmons híres vérköpése, illetve az iszlámra való tekintettel a God of Thunder című dal szövegében két-három kifejezést is megváltoztattak. Hogy ez negatívum-e vagy sem, az nézőpont kérdése. Ahogy az is, hogy bármennyire is adtak bele mindent a zenészek, jó néhány pillanatban látni lehetett rajtuk, hogy nem tudják magukat beleélni a helyzetbe – egyszóval, mintha unták volna a koncertet.
Erről persze nem ők tehetnek, mert bármennyire is profik, és bármennyit is fizettek a nézők a koncertért, ők is emberek. Hosszú évtizedeken keresztül a közönségnek éltek és a közönség éltette őket, így nem meglepő, ha ez a hiány néhány pillanat erejéig kiütközött rajtuk. Elvégre nem egy klubkoncertet, hanem kvázi egy árenakoncertet kellett lejátszaniuk, igazi közönség nélkül.
Képek: Time Out Dubai, kissonline.com, Ross Halfin
