Radics Richárd, egy nyolcéves csodahegedűs Rimaszombatból
2022 telén alakult meg Lakatos Arnold vezetésével a Gömöri Cigányzenekar . A zenekar egyik prímása, a pálfalai Radics Richárd maga sem gondolta volna, hogy az együttes első nyilvános fellépése fenekestül felforgatja az életét. A fellépést ugyanis látta a hétéves fia is – aki azelőtt semmi vonzalmat nem árult el a muzsikálás iránt – hegedűt követelt a kezébe, mégsem gondolta volna senki, hogy alig kilenc hónapon belül Mága Zoltánnal és a Pannon Cigányzenekarral koncertezik majd, s egyik versenyt nyeri a másik után.
Azon a bizonyos tavaly januári martonfali fagyos kultúrházi próba után beszélgettem Radics Richárddal is, aki elmesélte, hogy két évig, 10 és 12 éves kora között tanult a Rajkóban Budapesten, de mivel nem érezte jól magát az idegen nagyvárosban, hazajött, s a rimaszombati Művészeti Alapiskolában folytatta Szabó Éva tanárnőnél, ahol együtt tanult a ma már nemzetközi hírű Botos Béla Bumbival, aki később hangszert váltott, s mostanában többnyire brácsán játszik, de azért néha még a hegedűn is megvillantja kivételes képességeit.
Richárd a hegedű helyett végül is egy hartcművészeti sportágat, a Wing Tsun Kung Fut választotta inkább, előbb Rimaszombatban az akkor ott iskolát nyitott Bozó Lake Norbertnél tanult (aki egyébként kétkötetes költő is), majd Szegeden maga is tanári képesítést szerzett. De mivel élni is kell valamiből, a család munkát vállalt egy ausztriai családi borgazdálkodásban, ahol édesapjával és édesanyjával dolgozik együtt, s gyakorlatilag a szőlőmetszéstől a szüretig minden munkából kiveszik a részüket, de az osztrák családnak újabban barackültetvénye is van, így akad munka bőven. Most épp a szülei vannak kint, amíg ő a fia koncertjeit intézi, de a nyáron majd váltanak.
Amikor a napokban találkozunk, velem szemben az apja mellett egy cserfes, meglehetősen kíváncsi fiatalember ül, ahogy az apja mondja, a fia szinte már túl kíváncsi, túl érdeklődő típus, akit minden érdekel, nemcsak a hegedű, a napokban épp a 150 éves török megszállásról olvasott valahol, s mivel véletlenül közös témára találtunk, pár percre el is téríti a beszélgetésünket. Aki Pálfalán nem tudja, hogy Ricsi a hegedű megszállottja, az teljesen átlagos kisfiúnak nézheti, aki imád focizni, biciklizni, nagyon szereti a földrajzot, de a Wing Tsun Kung Fut is.
– mondja nevetve az apja. De ahogy egy falusi gyerekhez illik, állat is van a portán, hat kutya és a tyúkok mellett főleg a hüllők és a kétéltűek érdeklik, teknősbékája is van otthon, de még egy kecskebéka is. Apja – bár igazi zenészcsaládból származik, hisz anyai nagyapja, a gortvai származású Mihály László remek dobos volt, míg az édesanyja sokáig énekelt az egykori híres rimaszombati Szultán étteremben, amíg volt igény az élőzenére – nem erőltette a fiára a hangszert, s így a zenetanulást sem, de ugyancsak meglepődött, amikor látván a Gömöri Cigányzenekar bemutatkozó koncertjét, kezébe vette a papa hegedűjét. De azt senki se gondolta, hogy alig pár hónap alatt csoda történik.
Az első hetekben gondolkoztak a zongorában is, de Ricsi ragaszkodott a hegedűhöz, mondván, a zongorán nem lehet olyan érzelmeket előcsalogatni, mint a hegedűn. Édesapja decemberben felhívta egykori budapesti tanárát a Rajkóból, ifjabb Nyári Lászlót, s meghallgatásra le is utaztak Budapestre, a Rottenbiller utcába. A hallottak a neves tanárt is megdöbbentették, nem akarta elhinni, hogy a nyolcéves fiatalember alig kilenc hónapja vett először hegedűt a kezébe. A Rajkó-Talentum Alapfokú Művészeti Iskola és Középiskola igazgatója, Gerendás István is támogatásáról biztosította Ricsit, aki beiratkozott a feledi Művészeti Alapiskolába is, hogy megtanulja a kottát és a zeneelméletet is, míg a hangszeroktatást, s a napi foglalkozásokat édesapja vállalta magára.
Innen már szinte egyenes út vezetett az első budapesti fellépésig, amelyre áprilisban az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében került sor, ahol a 40 tagú Pannon Cigányzenekar tartotta bemutatkozó budapesti koncertjét.
Az együttes vezető prímása Puka Károly, a Vonópárbaj egykori győztese, s ide ajánlotta be őt ifj. Nyári László, és ifj. Berki László, a Száztagú Cigányzenekar egykori alapítójának a fia, s a kisfiú nem is vallott szégyent a Dankó Pista-számokkal. „Nem féltél, hisz annyi híres prímás állt a hátad mögött?” – kérdezem, mire a gyerek magabiztosan, de meglehetősen szűkszavúan csak annyit válaszol: „Nem”. Apja nevetve teszi hozzá, hogy amikor az állótaps után fia lejött a színpadról, elégedetlenül odasúgta neki: „Apa nem tudod elintézni, hogy még egy ráadásszámot eljátsszak?”.
A koncertet látta Mága Zoltán is, aki két héttel később az MVM Dome-ban az „50 év 50 koncert” című új missziója jubileumi előadásába kereste ifjúkori önmagát, s így került a műsorba Ricsi, aki Mága Zoltánnal a Csillagok, csillagok című számot adta elő 16 ezer ember előtt.
De nemcsak a tömeg varázsolta el a fiút, de Mága műsorában olyan állócsillagok is felléptek, mint Molnár Piroska, Bodrogi Gyula, a Nemzet színészei, s Ricsi közös fotót készíthetett nagy kedvencével, Bangó Margittal is. A nagyszülei egy patinás, a cseh Benjamin Patočka-készítette mesterhegedűvel ajándékozták meg tehetséges unokájukat.
A minap a feledi iskola jóvoltából egy eperjesi hegedűversenyre is beneveztek, amelyet meg is nyert, s júniusban egy újabb nemzetközi verseny következik, ezúttal Komáromban. De előtte még Csepelen a nagy Rajkóval is fellép egy koncerten. Az édesapja büszkén meséli, hogy a fia mellett egy évvel fiatalabb lányuk, Marika is nagyon tehetséges, izgalmas hangszíne van, imád énekelni, s a fiához hasonlóan abszolút hallása, így júniusban ő is bemutatkozik a kis Rajkóval, ahol A csitári hegyek alatt című dalt fogja énekelni. Mosolyogva jegyzem meg, lassan kész a családi zenekar. „Ezen még nem is gondolkoztunk” – teszi hozzá –, „de nem is rossz ötlet”.
Déki Lakatos Sándor legendás prímás szerint kétségtelenül nagyon tehetséges fiatalemberről van szó, aki nagyon sokra viheti még ezen a ma nem is olyan egyszerű pályán, ahol csak a legkitartóbbak érték el a céljaikat.
Nos, Ricsinél az akaratból és a szorgalomból nincs hiány. Naponta 4-5 órát gyakorol, de odahaza képes órákon át felvételeket nézni és hallgatni, s már most olyan fajsúlyos műveket nézett ki magának, hogy még az édesapjának is figyelmeztetnie kell, nem kell elsietni a dolgokat. Bár a cigányzene is érdekli, Boross Lajos a nagy kedvence, de többször is hangsúlyozza, őt elsősorban a komolyzene érdekli, kedvencei Vivaldi, Schubert, Csajkovszkij, Heyms, most viszont Mága Két gitárját tanulja éjjel-nappal.
A kisfiúnak nemcsak napi tervei vannak, eltökélt szándéka, hogy már tízévesen bekerüljön a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia rendkívüli tehetséges közé, s nagy álma, hogy szólóhegedűs pályát fusson be, s évente legalább száz koncertet adjon.
