Páko Mária, a gömöri gyöngyszem
A COVID csendterhes ideje alatt költözött új lakásba. Itt már van lift – mondja, miközben elővesz egy üveg jóféle hazait. Valamelyik fellépésükön kapták, amelyekből az utóbbi években nem volt hiány. „Most egy csendesebb nyaram következik, s egy még csendesebb ősz, ugyanis az idén lettem 65 éves, s ősztől már csak a műhelyemet viszem tovább” – s bár próbálja mindezt hűvösen, tárgyilagosan elmondani, mégis megcsuklik a hangja. Páko Mária – akit már többször jelöltek Rimaszombat Városdíjára is –, egy új fejezetet nyit az életében.
Viszonylag későn, csak középiskolás korában tanult meg gitározni Tornalján, s akkor talán maga sem hitte, hogy egy életre elkötelezi magát ezzel a csodálatos hangszerrel. Az elmúlt évtizedekben ugyanis nem csupán megszólaltatója, de gyűjtője is lett, s a lakása falain több mint 140 gitár ékeskedik.
„Nagyon megtisztelő, hogy fantáziát láttak bennem” – mosolyog, de amikor arra kérem, hogy futtassuk vissza az elmúlt évtizedeket, szinte mérgesen néz rám. Jó, jó, de azért, mert nyugdíjba megyek, még nem jelenti azt, hogy az utolsó gitárt is falra akasztom. Ez a nyár kissé csendesebb a megszokottaknál, de azért pár fellépés így is lesz, s az Örömzene Műhelyem ősztől megy tovább, s várom az érdeklődőket, akik meg szeretnének tanulni gitározni vagy csak vágynak egy jó csapatra.
Nos, a gimnáziumi évek után Marika évtizedeket töltött el a rimaszombati Iskola utcai Kollégiumban nevelőtanárként.
Az intézmény ugyan túlélte a rendszerváltást, de a kétezres évek elején annyira megcsappant a bentlakó diákok száma, hogy az épület ebek harmincadjára került. A városatyák hosszú évek óta ádáz vitákat folytatnak, mi legyen az épülettel, de megállapodásra máig sem jutottak. Marika már ekkor is szervezte az iskolai versenyeket, s számos fellépése volt önmagában és a diákjaival is. S karizmatikus, „tinaturneres-hangjával” nemcsak ismert dalokat adott elő, hanem felvidéki, főleg gömöri költők megzenésítésébe fogott. Pósa Lajos, Veres János, Tompa Mihály, Gömöri Kovács István, Bettes István kerültek terítékre, amelyekből egy hanghordozót is összeállított Gömöri gyöngyszemek címmel.
Élő szerzőt ( s olyat, akinek még van leszármazottja) megzenésíteni persze nem könnyű s nem is veszélytelen, hisz az mindig visszaszólhat. Van is felejthetetlen emléke ezzel kapcsolatban, az egyik Tompikára (csak gyengébbeknek: Tompa Mihály Országos Verseny) Bettes István Fogadj el! című versét zenésítette meg, s amikor a gálán is előadták a díjnyertes dalt, felugrott a közönség soraiban ülő költő, s felkiáltott a nézőtérre: „Én vagyok a szerző!”.
Közel 15 éve már, hogy a Tompa Mihály Református Gimnáziumban megalakult a Tompa Virágai – Evamária Reichelová, Varga Gábor, Munka Dávid és Horváth Hami –, akik sikert sikerre halmoztak, s megalapozták Marika életének új korszakát.
A Tompa Virágait számos virág követte még, a Csillagvirág, Viharvirág, a Mákvirág, az Ütős ötös, a Nefelejcs, a Gitáros-sokk. Kivétel a Sorsvirág, amelyet Rák Magda és társai hoztak létre, s akik egyébként szintén ebben a műfajban utaztak. A Csillagvirágot már az Örömzene Műhely hívta életre még a COVID előtt, s Marika nem véletlenül említi többször is az évekig a közösségi létet megölő vírust, hisz bár már két éve nincs köztünk a vírus, a közösségi élet még mindig nem ébredt fel a kábulatából. „Volt időszak, amikor egyszerre három csoportom is működött, s nagyon sok olyan diákom volt, akiknek a gitározás csak másodlagos volt, a lényeg, a közösségi létezés volt. Ma már ez a múlté, maradtak a nagyon elszántak.”
A kis csapat szinte állandóan úton volt, s mivel Marika nem vezet, mindig egy-egy szülő segített be, hogy eljussanak a fellépés helyszíneire. „Nézd meg az egyik videómegosztót, a Magyar vagyok című Pósa-dalunkat eddig jóval több mint százezrem tekintették már meg.” A Csillagvirág tagjai közül Orosz Dani és Kovács Bence az X faktor című televíziós tehetségkutatóban is megmutatták a tehetségüket, „Dani ma zenei középiskolában tanul Budapesten. A minap Budapesten járva épp a villamosról szálltam le, amikor hirtelen valaki a nyakamba ugrott. A Dani volt.”
A COVID után következett a Mákvirágok időszaka, akikkel mostanában járja Felvidék és Magyarország színpadjait. Nemrég még a budapesti Magyarság Házába is eljutottak. Miko Fruzsina, Tóth Tamás, Dávid Máté és Kovács Dorina alkotják a csapatot, akik legidősebbje most kilencedikes.
Bár a végleges dallam megformálása az övé, mindig beépítette a tanítványai ötleteit is. Az idén elsősorban a Tompikára készültek, hisz ez a csapat most először vehetett részt az országos versenyen, mivel tavaly a rimaszombatiak helyett beugró érsekújvári szervezők a VI. kategóriát kifelejtették. Az idén már ők is versenybe szállhattak, de Marika nagyon igazságtalannak tartja, hogy a megzenésített versek kategóriáján belül nincsenek alkategóriák, így a zsűri kénytelen együtt értékelni a tapasztalt, egész életüket színpadon töltött zenészeket, s a kezdőket, ahogy az sincs rendjén, hogy nemcsak saját megzenésítéssel lehet indulni.
Marika másik csoportja egy tanári alakulat, amely gömöri és nógrádi zenészekből állt össze. Több mint tíz tagja van a csapatnak, köztük a Füleki Gimnázium egykori igazgatója, Molnár László is a feleségével. Hol Rimaszombatban, hol Füleken, hol félúton, Sávolyban próbálnak, s az idei Tompikán a Tompa-szobor megkoszorúzásán be is mutatkoztak a nagyközönségnek.
„Álmodj, amit csak akarsz/ légy az, aki szeretnél,/ mert csak egy életed van,/ s csak egy lehetőséged,/ hogy olyan dolgokat/ csinálj, amit szeretnél” – ezt a falvédő-szöveget Páko Marikától loptam, amely a konyhája falán hirdeti háziasszonya ars poeticáját.
Aki, mielőtt elkezdi „munkával terhes” nyugdíjas éveit, még a barátaival kiruccan pár napra a spanyol tengerpartra. Szép időt, jó hajózást!
