2023. augusztus 7., 18:34

Páko Mária, a gömöri gyöngyszem

A COVID csendterhes ideje alatt költözött új lakásba. Itt már van lift – mondja, miközben elővesz egy üveg jóféle hazait. Valamelyik fellépésükön kapták, amelyekből az utóbbi években nem volt hiány. „Most egy csendesebb nyaram következik, s egy még csendesebb ősz, ugyanis az idén lettem 65 éves, s ősztől már csak a műhelyemet viszem tovább” – s bár próbálja mindezt hűvösen, tárgyilagosan elmondani, mégis megcsuklik a hangja. Páko Mária – akit már többször jelöltek Rimaszombat Városdíjára is –, egy új fejezetet nyit az életében.

Páko Mária
Tanárok és mákvirágok
Fotó: A szerző felvétele

Viszonylag későn, csak középiskolás korában tanult meg gitározni Tornalján, s akkor talán maga sem hitte, hogy egy életre elkötelezi magát ezzel a csodálatos hangszerrel. Az elmúlt évtizedekben ugyanis nem csupán megszólaltatója, de gyűjtője is lett, s a lakása falain több mint 140 gitár ékeskedik.

Ezeknek nagy többségét használja is, de van köztük pár nagyon értékes darab, amely csak akkor kerül le a falról, ha épp nagytakarítás van. A fogadószoba falán két festmény is díszeleg, amelyen ő látható a gitárjával és a tanítványaival, az egyik Hajnovics Márta, a másik Hangácsi István alkotása.

„Nagyon megtisztelő, hogy fantáziát láttak bennem” – mosolyog, de amikor arra kérem, hogy futtassuk vissza az elmúlt évtizedeket, szinte mérgesen néz rám. Jó, jó, de azért, mert nyugdíjba megyek, még nem jelenti azt, hogy az utolsó gitárt is falra akasztom. Ez a nyár kissé csendesebb a megszokottaknál, de azért pár fellépés így is lesz, s az Örömzene Műhelyem ősztől megy tovább, s várom az érdeklődőket, akik meg szeretnének tanulni gitározni vagy csak vágynak egy jó csapatra.

„Én vagyok a szerző!”

Nos, a gimnáziumi évek után Marika évtizedeket töltött el a rimaszombati Iskola utcai Kollégiumban nevelőtanárként.

Ott is laktam az épület mellett, s talán nem is baj, hogy két éve elköltöztem onnan. Mindig összeszorult a gyomrom, ha láttam, hogyan ment tönkre az épület, s lett hajléktalanok tanyájává.”

Az intézmény ugyan túlélte a rendszerváltást, de a kétezres évek elején annyira megcsappant a bentlakó diákok száma, hogy az épület ebek harmincadjára került. A városatyák hosszú évek óta ádáz vitákat folytatnak, mi legyen az épülettel, de megállapodásra máig sem jutottak. Marika már ekkor is szervezte az iskolai versenyeket, s számos fellépése volt önmagában és a diákjaival is. S karizmatikus, „tinaturneres-hangjával” nemcsak ismert dalokat adott elő, hanem felvidéki, főleg gömöri költők megzenésítésébe fogott. Pósa Lajos, Veres János, Tompa Mihály, Gömöri Kovács István, Bettes István kerültek terítékre, amelyekből egy hanghordozót is összeállított Gömöri gyöngyszemek címmel.

Évek óta készültem a tornaljai Bárczi István valamelyik versét is megzenésíteni. S bár a költő születésének 80. évfordulójára nem készült el a vers, a nyáron feltett szándékom, hogy befejezem, s remélem, hogy ősszel a költő özvegye, Kovács Magda jelenlétében hivatalosan is bemutathatjuk. Már itt van a fülemben, csak végső formába kell önteni.”

Élő szerzőt ( s olyat, akinek még van leszármazottja) megzenésíteni persze nem könnyű s nem is veszélytelen, hisz az mindig visszaszólhat. Van is felejthetetlen emléke ezzel kapcsolatban, az egyik Tompikára (csak gyengébbeknek: Tompa Mihály Országos Verseny) Bettes István Fogadj el! című versét zenésítette meg, s amikor a gálán is előadták a díjnyertes dalt, felugrott a közönség soraiban ülő költő, s felkiáltott a nézőtérre: „Én vagyok a szerző!”.

Tompa Virágai és más csodás madarak

Közel 15 éve már, hogy a Tompa Mihály Református Gimnáziumban megalakult a Tompa Virágai – Evamária Reichelová, Varga Gábor, Munka Dávid és Horváth Hami –, akik sikert sikerre halmoztak, s megalapozták Marika életének új korszakát.

Csodás évek voltak, a legnagyobb szeretettel emlékszem rájuk, s nagyon büszke vagyok, hogy mindannyian megtalálták a helyüket az életben. Képzeld, Varga Gábor filmrendező lett, vizsgafilmje, amelyben Újlaki Dénes játszotta a főszerepet, több komoly kitüntetést is kapott.”

A Tompa Virágait számos virág követte még, a Csillagvirág, Viharvirág, a Mákvirág, az Ütős ötös, a Nefelejcs, a Gitáros-sokk. Kivétel a Sorsvirág, amelyet Rák Magda és társai hoztak létre, s akik egyébként szintén ebben a műfajban utaztak. A Csillagvirágot már az Örömzene Műhely hívta életre még a COVID előtt, s Marika nem véletlenül említi többször is az évekig a közösségi létet megölő vírust, hisz bár már két éve nincs köztünk a vírus, a közösségi élet még mindig nem ébredt fel a kábulatából. „Volt időszak, amikor egyszerre három csoportom is működött, s nagyon sok olyan diákom volt, akiknek a gitározás csak másodlagos volt, a lényeg, a közösségi létezés volt. Ma már ez a múlté, maradtak a nagyon elszántak.”

A szülők sokszor még ma is félve engedik el a gyerekeket egy-egy próbára, a COVID után is sokáig az online-próbát részesítették inkább előnyben. A Csillagvirág jutott fel leginkább a csúcsra, a kis csapat többször lett aranysávos a Tompikán, de önálló CD-t is kiadtak, amelyen tíz dal, köztük Ágh István, Tompa Mihály, Nagy László, Gyurcsó István és Pósa Lajos versei szerepeltek.

A kis csapat szinte állandóan úton volt, s mivel Marika nem vezet, mindig egy-egy szülő segített be, hogy eljussanak a fellépés helyszíneire. „Nézd meg az egyik videómegosztót, a Magyar vagyok című Pósa-dalunkat eddig jóval több mint százezrem tekintették már meg.” A Csillagvirág tagjai közül Orosz Dani és Kovács Bence az X faktor című televíziós tehetségkutatóban is megmutatták a tehetségüket, „Dani ma zenei középiskolában tanul Budapesten. A minap Budapesten járva épp a villamosról szálltam le, amikor hirtelen valaki a nyakamba ugrott. A Dani volt.”

Színpadon a Mákvirágok és a gitáros tanárok

A COVID után következett a Mákvirágok időszaka, akikkel mostanában járja Felvidék és Magyarország színpadjait. Nemrég még a budapesti Magyarság Házába is eljutottak. Miko Fruzsina, Tóth Tamás, Dávid Máté és Kovács Dorina alkotják a csapatot, akik legidősebbje most kilencedikes.

Abban maradtunk legutóbb, hogy a következő egy esztendőben még biztos együtt maradunk. Ahogy az elődjeikkel, velük is felvidéki, főleg gömöri költők verseit tolmácsoljuk, amelyeket közösen zenésítünk meg.”

Bár a végleges dallam megformálása az övé, mindig beépítette a tanítványai ötleteit is. Az idén elsősorban a Tompikára készültek, hisz ez a csapat most először vehetett részt az országos versenyen, mivel tavaly a rimaszombatiak helyett beugró érsekújvári szervezők a VI. kategóriát kifelejtették. Az idén már ők is versenybe szállhattak, de Marika nagyon igazságtalannak tartja, hogy a megzenésített versek kategóriáján belül nincsenek alkategóriák, így a zsűri kénytelen együtt értékelni a tapasztalt, egész életüket színpadon töltött zenészeket, s a kezdőket, ahogy az sincs rendjén, hogy nemcsak saját megzenésítéssel lehet indulni.

Tisztességtelen, hogy egy kaptafa alá vesznek mindenkit, s csak nagyon enyhe gyógyír a sebeinkre, hogy Kovács Dorina kapott egy különdíjat a zsűritől. Jó lenne, ha s szervezők elgondolkoznának a folytatáson, mert így elveszik a fiatal tehetségek kedvét a megmérettetéstől.”

Marika másik csoportja egy tanári alakulat, amely gömöri és nógrádi zenészekből állt össze. Több mint tíz tagja van a csapatnak, köztük a Füleki Gimnázium egykori igazgatója, Molnár László is a feleségével. Hol Rimaszombatban, hol Füleken, hol félúton, Sávolyban próbálnak, s az idei Tompikán a Tompa-szobor megkoszorúzásán be is mutatkoztak a nagyközönségnek.  

„Álmodj, amit csak akarsz/ légy az, aki szeretnél,/ mert csak egy életed van,/ s csak egy lehetőséged,/ hogy olyan dolgokat/ csinálj, amit szeretnél” – ezt a falvédő-szöveget Páko Marikától loptam, amely a konyhája falán hirdeti háziasszonya ars poeticáját.

Aki, mielőtt elkezdi „munkával terhes” nyugdíjas éveit, még a barátaival kiruccan pár napra a spanyol tengerpartra. Szép időt, jó hajózást!

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.