Orosz Örs: megmaradásunkhoz szükség van a teljes vizuális kétnyelvűségre
- Hogyan értékeli Érsek Árpád közlekedési miniszter rendeletét, miszerint az év végéig 55 szlovákiai vasútállomáson helyezzenek ki kétnyelvű táblákat, illetve azt, hogy a gyakorlati megvalósítással a Szlovák Vasúttársaság vezetőjét bízta meg? A rendelet elegendő lehet-e, valóban elég garanciát jelenthet, nem kell attól tartani, hogy egy új miniszter esetleg majd érvényteleníti a most hozott határozatot?
- Örülünk neki, hogy a széles polgári összegfogás, a nyomásgyakorlás, az ügy állandó tematizálása végre meghozta gyümölcsét, és a politikát reakcióra kényszerítettük. A lépések sorrendjét nem tartom szerencsésnek, először törvényben kellett volna szavatolni a kihelyezést, aztán az alacsonyabb jogi normához nyúlni. Itt valamilyen okból kifolyólag fordítva történik, figyelni fogjuk, hogy minden rendben legyen. Ha nem, időben figyelmeztetjük a közvéleményt!
- Önök a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalmon belül éveken keresztül civil aktivistaként tettek a kétnyelvűségért, s a szlovák kormányzat ismételt elutasító döntései miatt határoztak a hiányzó vasúti kétnyelű táblák miatti EP-petíció mellett, amelyet Csáky Pál EP-képviselő segítségével tavaly január 26-án nyújtottak be Brüsszelben. Az EP Petíciós Bizottsága nemrég befogadta a petíciót, ami azt jelentette, hogy az EP érdemben fog tárgyalni és határozatot hozni a szlovákiai vasúti kétnyelvűségről. Az EP azóta kikérte-e az Európai Bizottságtól az üggyel kapcsolatos állásfoglalását, amit újabb meghallgatás követne Brüsszelben, vagy Érsek Árpád rendelete miatt most már mindez tárgytalanná vált?
- Meggyőződésem, hogy a minisztérium lépéséhez a többi mellett a petíción keresztüli nyomásgyakorlás is kellett. Éppen ezért a petíció mindaddig nem lesz tárgytalan, amíg az egyébként a nyugati uniós államokban standardnak számító vasúti kétnyelvűség teljes mértékben bevezetésre nem kerül Szlovákiában. A teljes mértéken azt értem, hogy ehhez meg kell változnia a törvénynek, és ki kell helyezni a táblákat. De bízunk benne, hogy év végéig ez tényleg megoldódik, ahogy Érsek Árpád ígérte.
- Osztja-e a Magyar Közösség Pártja azon véleményét, hogy ezt a kérdést nem szabad csak a vasúti kétnyelvűség megoldására korlátozni, hanem a közlekedés minden területén, így a kisebbségek lakta településeken az autóbuszállomások és a megállók, valamint a repterek, a kikötők esetében is biztosítani kell a kétnyelvűséget?
- Ha emlékeznek rá a kedves olvasók, akkor a Kétnyelvű Dél-Szlovákia (KDSZ) mozgalom nemcsak a vasutakon volt tevékeny, egyik legismertebb akciónk éppen a Dunaszerdahely melletti nagy kék útjelző tábla kétnyelvűsítése volt. A vasúti táblák rendezése valóban csak az út eleje, régóta valljuk, hogy megmaradásunkhoz szükség van a teljes vizuális kétnyelvűségre is. Emellett biztosítani kell a kisebbségi helységnévtáblák olvashatóságát is, megoldatlan a településrészek helységnévtábláinak kérdése, a járások és megyék határait jelző kétnyelvű táblák kihelyezése, egyéb földrajzi nevek (folyók, turisztikai objektumok) kétnyelvű közúti táblákon történő megjelenítése. Ezek máshol szintén standardnak számítanak, akár tőlünk „balkánibb” országokban is, nálunk korábban mégsem kerültek eddig az érdeklődés homlokterébe. Pedig megmaradásunk, közösségi komfortérzetünk szempontjából nagyon fontos elemekről van szó. Máshogy látjuk ezt az országot és benne magunkat, ha körülöttünk minden szlovák és a magyar nyelv csak a családra és pár intézményünkre – iskoláinkra, templomainkra – korlátozódik, és megint másként, ha minden körülöttünk lévő információ magyarul is látható, olvasható.
- Mindezek megvalósítása érdekében terveznek-e bármilyen lépéseket még, például újabb petícióval a vonatkozó törvénymódosítást, avagy az átfogó rendezést sürgetni...?
- Figyelni fogjuk, hogyan és milyen gyorsan valósul meg a magyar vasúti táblák kihelyezése. Ebben az ügyben újabb EP-petíciót nem szükséges és célravezető benyújtani, ám másféle módon aktívak leszünk e téren. Nem engedhetjük meg, hogy a kormányzati politikusok most hátradőljenek, mondván, ezt letudtuk. Nem tudtunk le semmit, ahogy már említettem, csak az út elején járunk!
