Nem élhetek cigányzene nélkül
A magyar nóta, az élő cigányzene szerves tartozékai a magyar kultúrának, népszerűségük töretlen. Farkas József nagybőgős cigányprímás, a szakma egyik legjobbja, szívügye a tiszta előadó-művészet védelme, a hamisítatlan cigányzene népszerűsítése.
Farkas József, hivatásos előadóművész, a budapesti Hálózat a kultúráért, a művészetért egyesület cigányzenekarának nagybőgős cigányprímása, az egyesület elnöke. Július 11-én veheti át Budapesten a Duna Palotában a magyar nóta legmagasabb kitüntetését, a Dankó Pista Életműdíjat. A rangos elismerést azok kapják, akik nagyon sokat tettek a magyar nótáért. Farkas Józseffel Nagyfödémesen a Csendül a nóta nótaesten beszélgettünk.
Hosszú és nagyon gazdag a pályafutása, mik voltak a meghatározó fordulópontok?
Ötvenkét éves zenei pályát tudhatok magam mögött, tavalyelőtt ünnepeltem az ötvenéves jubileumomat. 1969 augusztusában kezdtem a KISZ Központi Művészegyüttes Rajkó zenekarában, ott töltöttem tizenegy évet, onnantól indult el végül is a zenei pályafutásom. Bejártam a világot, a vendéglátóiparban, luxus hajókon voltam zenész.
ebben az évben ünnepeljük a tizenöt éves jubileumunkat. Nagyon sok koncertünk volt már az egyesület cigányzenekarával ezalatt a tizenöt év alatt, mondhatom, hogy most már túl vagyunk az ezerötszázadik fellépésen is.
Miként működik az egyesület?
Célunk a hivatásos előadóművészek, képzőművészek, kulturális és közművelődési szakemberek országos érdekképviselete és érdekvédelme. Ez azonban csak egy része a munkának. Az egyesület égisze alatt működik a cigányzenekar és egy Farkas Gyula Nótakör is, ezt az egyik tanítómról neveztem el.
Akkor az egész család kiveszi a részét a munkából.
Igen. (nevet) Zenész cigánycsaládból származom. A nagyszüleim és a dédszüleim is cigányzenészek voltak. Az egyik nagybőgős a másik hegedűs. Apai részről és anyai ágról is belém volt oltva a cigányzene, a magyar nóta hagyománya.
Mennyire nyomta rá a bélyegét a tevékenységükre a világjárvány?
únius végén volt egy kis műsora az egyesületnek, illetve kezd beindulni az élet, a karcagi birkafőző fesztiválon kezdtük meg a nagy „visszatérést”, Bükkszenterzsébeten játszottunk a múzeumok éjszakáján, ahonnan hajnalban értünk haza, majd indultunk is a Felvidékre, Nagyfödémesre játszani. Most hála Istennek, újra nagyon sűrű a programunk.
Hogyan látja a szakma jövőjét? Hiány van a magyar cigányzenekarokból?
Igen, úgy gondolom, nagyon nagy hiány van. Érdekes, hogy Magyarországon inkább a külföldi vendégek részéről keresett az eredeti magyar cigánymuzsika. A külhoni magyarság viszont a szívében hordozza. Én nagyon szeretek a Felvidékre, Erdélybe, külhonba járni, nagyon szívesen jövünk.
Magyarországon mintha feledésbe merült volna kissé ez a fajta hungarikum. Talán a külhonban jobban ki vannak éhezve az emberek a magyar kultúrára, a cigánymuzsikára. Ki merem mondani, hogy jobban szeretik, tisztelik és becsülik.
Ugyanakkor Magyarországon állami programokból támogatták az élő cigányzenét.
Valóban, ez volt a Muzsikál a magyar nemzet program az elmúlt években. Az állam támogatta, fizette a zenészeket, hat hónapon keresztül, ez segítség volt. Ebben az évben nem tudom, lesz-e erre keret.
Nemsokára átveszi a Dankó Pista Életműdíjat. Milyen érzések, gondolatok fogalmazódtak meg önben ennek kapcsán?
A díjat még tavaly kaptam, de ünnepélyes keretek között csak idén kerülhet sor az átadásra. Együtt lesznek az elmúlt évi és az ez évi felterjesztett Dankó-díjasok az átadón. Megtisztelő ezt a díjat megkapni, hiszen a díjat a művészszakma adja. Erkölcsileg elismerték, hogy több mint ötven éve művelem a cigányzenét, külföldön, belföldön, aktívan csinálom.
Remélem ezt a művészeti vezetői vonalat majd átörökíthetem a fiamra, aki diplomás tanár, hegedűművész.
Szinte közhelyes az állítás, de valóban benne van a cigányvérben a muzsika?
Ez pontosan így van. A nótázás, a zene bizonyos szintig tanulható, de a cigányvérben van valami megmagyarázhatatlan plusz. Ha elmegyünk egy színházba, a rendkívül művelt, képzett szimfonikus zenekartagok kirakják a kottát és abból játsszák le a műveket. Viszont, ha van egy áramszünet, és nem látják a kottát, a szimfonikus zenekar úgymond meghal, nem tud játszani, nem tud improvizálni.
Bárhol jártunk a világon – Brazíliában, Amerikában, Kanadában – mindenki szerette a cigányzenét, mert mi minden ország zenéjéből valamit vegyítünk, ösztönből, zsigerből. Ezt csak a magyar cigányzenészek tudják megcsinálni.
Megjelent a Magyar7 2021/27. számában.
