Negyven év összhangban: a komáromi Concordia Vegyeskar jubileumi évkönyvéről
Gazdag képanyaggal színesített, 232 oldalas, tartalmas kiadvánnyal gazdagíthatják a könyvgyűjteményüket azok, akiket érdekel a bő 40 éves, komáromi Concordia Vegyeskar története.
A Csemadok Komáromi Városi Szervezete által kiadott Negyven év összhangban című jubileumi évkönyv nem csak a helyi lokálpatrióták könyvespolcára kívánkozik. A Stubendek István által vezényelt kórus ugyanis a nemzettudat-erősítése, bel- és külföldi sikerei révén a tágabb környezete elismerését, szeretetét is kivívta.
Stubendek Istvánt, a kötet szerkesztőjét és segítőtársait hármas cél vezényelte:
Úgy véli, hogy bár tavaly a világjárvány különleges kihívások sorozata elé állította a kórust: „a kényszerűségből elmaradt fellépések, a próbák korlátozása, megszüntetése az éltető levegőt vette el az énekelni szeretők elől, a nyilvános ünneplés helyett a múltból vett élményekből, sikerekből és megtapasztásokból azonban mindig fel lehet és kell építeni a jövőt. Ezt tettük a négy évtized alatt is“.
Az évkönyv érdekessége az is, hogy a 11 fejezetének címét Kodály Zoltán, a kórus által már előadott műveinek első sora fémjelzi, amelyek üzenet értékű mondanivaló hordozói. Azok közül kiemelendő a következő:
Mielőtt azonban beleásnánk magunkat az érdekes kultúrtörténeti olvasmányba, Kertész Attila, a Magyar Kodály Társaság elnöke, továbbá Erdei Péter Liszt- és Bartók- Pásztory-díjas karnagy, valamint Stirber Lajos, a helyi Gaudium Vegyeskar és Hangszeres Kamaraegyüttes karnagya, illetve Észak- és Dél-Komárom polgármestere, Keszegh Béla és Molnár Attila méltató szavaival szembesülünk.
Az 1979-ben családostól Gömörből Komáromba költözött Stubendek István zenepedagógus-karnagy a komáromi Csemadok Énekkar megalapítása kapcsán hangsúlyozta: „Úgy tudtam tiltakozni, hogy a magyar zenét propagáltam. Volt sok intrika a kórus megalakulása ellen. Amikor tavasszal összejöttünk, maguk a komáromiak sem hittek benne“.
A további fejezetekben olvashatunk az énekkar legmaradandóbb élményéről, a 2000-es évi amerikai koncert-körútjáról, majd a további jelentős bel- és külföldi fellépéseiről, valamint a szívhez szóló székelyföldi és a lélekemelő olaszországi turnéjáról. A kötetben helyet kaptak a rangos szakmai elismerések, melyek közül kiemelkedik a több évtizedes kimagasló színvonalú munkájáért és a felvidéki magyar kórusmozgalom szolgálatában kifejtett tevékenységéért 2020. január 26-án kapott KÓTA-díj.
Újabb fejezetben tolmácsolták a Concordiával, illetve a vatikáni, velencei, bécsi, prágai, budapesti, horvát- és spanyolországi... szereplésekkel, lemezfelvételekkel kapcsolatos saját gondolataikat, vallomásaikat annak régi és mai tagjai, nem tagadva, hogy számukra a páratlan örömet szerző közös éneklés egy létformát jelent(ett).
Külön-külön fejezet mesél az évtizedek során szövődött kórusbarátságokról és a zene közösségkovácsoló erejéről, valamint a felvidéki kórusok számára kihagyhatatlan eseménynek számító, galántai Kodály Napokról.
A kiadvány a hajdani és jelenlegi kórustagok névjegyzékét, a kórus által énekelt műveket, valamint a fellépésekkel és a további eseményekkel kapcsolatos statisztikai adatokat, térképeket is tartalmazza,
„amelyek mögött azonban értő, érző és muzsikáló lelkek ragyognak“. Annak méltó záróakkordja a kórus archívumából származó gazdag, színes képanyag, valamint a karnagy által írt epilógus, Thoma László volt kóruselnök zárszava, illetve a szlovák, német és angol nyelvű rövid összefoglaló.
A könyv borítóterve és grafikai elrendezése Polák Ágnes és Szép Emese munkáját dícséri, a nyomdai előkészítést a GVJ Kft. végezte, s azt 500 példányban a székesfehérvári Alto Nyomda Kft. nyomta ki. Annak megjelenését A Concordia Chorus Polgári Társuláson, a Komáromi Regionális Népművelési Központon, a Csemadok Komáromi Városi Szervezetén, az Egressy Béni VMK-n, az Észak-Komáromi Katolikus Plébánián és Komárom Városon kívül több magánszemély is támogatta. Az ingyenes kiadvány bolti forgalomban nem kapható, igény esetén „ha tetszik, gyere közénk“ alapon Stubendek István karnagytól szerezhető be.
– olvasható id. Batta György író-publicista A Concordia példává nemesül? című cikkében.
