Mortifer verzióban tér vissza a felvidéki szemétmenedzser, azaz a rettegett, legendás tollas

Aki Közép-Európa valamely kis településén nőtt fel, ismeri a recsegő hangszórón szóló, lepattant autót, amely körbe-körbe járva ismételgette: „Tollat, tollat! Akkumulátorokot, mosógépeket veszek!” Megjött a Tollas!

Bár a belügyminisztérium sosem jegyezte be hivatalosan, a név úgy ragadt rá, mint a por a vályogház sarkára. Régen tollat és bőrt gyűjtött, manapság már az akkumulátorral vagy ócskavassal is megelégszik. A libák eltűntek az udvarokról, és disznót is kevesen tartanak, a hangosbemondós kocsi neve és hangja máig megmaradt.

A gyerekek szemében a tollas egyszerre volt legendás és félelmetes alak. Szinte nincs, aki ne hallotta volna gyerekként: „Ha nem fogadsz szót, elvisz a tollas!” Minden falunak megvolt a maga története arról, hogy egyszer valakit tényleg elvitt, vagy éjjel jön érte, ha túl sokáig kint marad.

Persze ezek ugyanúgy gyerekkori rémtörténetek voltak, mint a kútban lakó boszorkány vagy a „kóka” a szekrényben — de amikor megszólalt a hangszóró, a gyerekek biztosan a kerítés mögé húzódtak, míg el nem tűnt a zajos jármű. Kevesen tudják, viszont fontos szerepet játszottak ezek az alakok.

Mielőtt feltalálták volna a szelektív hulladékgyűjtőt meg a gyűjtőudvart, a tollas jelentette a háztartási szemétmenedzsmentet. Vitte a vasat, ócskát, cserébe pár koronát, vagy ha nagyvonalú volt, egy kiló cukrot adott. A szocreál múlt nem tér vissza, de a tollas a vidéki folklór utolsó mohikánjaként máig él az emlékekben — gyerekkori félelemként és egy letűnt korszak hangos hírmondójaként. Most ennek állít emléket a Mortifer zenekar

– tudjuk meg a zenekar tagjától, Laczkó Sándortól, aki elárulja, bár neki és a zenekar többi tagjának is vannak gyerekei, őket már nem ijesztgetik a tollas történettel. Ez megamarad a Z-generáció tagjainak élő kísértésként.

– magyarázza Laczkó Sándor, gitáros. Hozzáteszi, a Mortifer közel tíz év után jelentkezik újra, mivel már mindannyian a negyvenes éveiket tapossák, nem olyan egyszerű a próbafolyamatokat megszervezni, mint ifjonc korban – sokat segít, hogy már online is lehet dolgozni egy-egy felvétel előkészítésén.

A peredi illetőségű zenekar egy új stúdfelvétellel fog visszatérni a közeljövőben a felvidéki zenei palettára, jelenleg inkább a Mátyusföldön, illetve a Csallóközben tudják, kik ők, de szeretnének nyitni más régiók és Magyarország felé is.

Új megoldásokkal, modern technikákkal, elektronikus, rock és metál megoldásokkal dolgoznak az új lemezen. A stúdiófelvétel tíz dalt tartalmaz majd, lesz ott a régi dalokból is pár darab, de újdonságokkal is jön a Mortifer, aki most a tollassal kerül vissza a köztudatba.

Több mint egy évtizedes szünet és tagcserék után a Mortifer most új lendülettel tér vissza. A zenekar énekese továbbra is Bán Imi, a gitáros és dalszerző szerepét Lelovics Gábor tölti be. Az alapító tagok közül visszatért Szutyányi Adrián basszusgitáros, valamint a felállást két új zenész egészíti ki: Laczkó Sándor gitáros (HOPE RED) és Gőgh Ákos dobos (Gorlo Volka).

A Mortifer új hangzása a tagok eltérő zenei hátterében rejlik. A régi dalok új hangszereléssel, helyenként új szövegekkel és riffekkel szólalnak meg, miközben az új dalok nehezebbek, több rétegűek és értebbek. A zenekar 2025-ben adja ki első nagylemezét, melynek jelenleg is zajlik az utómunkája. A lemez dalainak jelentős részéhez videoklip is készül; az első bemutatójára május 23-án este kerül sor.

A banda ars poeticája ma is ugyanaz: szórakoztatni, közvetlen kapcsolatot teremteni a közönséggel, és a színpadon minden alkalommal a lehető legtöbbet adni.