Mohács 500: Requiem három kórus előadásában a Szent András-bazilikában – KÉPEKKEL
A többszörösen díjazott, komáromi Concordia Vegyeskar a soproni Fidelissima Vegyeskarral és a kőszegi Concordia-Barátság Énekegyesülettel közösen, Gabriel Fauré Requiem című művének ingyenes előadásával emlékezik nemzetünk sorsfordító tragédiája, az 1526-os mohácsi vész 500. évfordulójára annak napján, augusztus 29-én fél öttől a Szent András-bazilikában. A nagyszabású esemény részleteiről, aminek megvalósulását a volt Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Kisebbségi Kulturális Alap, valamint Komárom város is támogatta, Stubendek Istvánnal, a házigazda kórus alapító karnagyával beszélgettem.
– mondta el portálunknak Stubendek István karnagy, a Magyar Kultúra Lovagja.
Fauré d-moll Requiemje 1887 és 1900 között keletkezett. A mű a halál félelmetes, drámai képének elhagyásával a békét, a mennyei nyugalmat és az örök vigasztalást helyezi a középpontba. Fauré saját szavai szerint abban a halált nem kínzó gyötrelemként, hanem boldog feloldódásként élte meg. 1887 körül kezdett hozzá a mű íráshoz, amire őt édeasapja halála inspirálta. Annak korai, rövidebb változatát 1888. január 16-án mutatták be Párizsban, a La Madeleine templomban, a zeneszerző vezényletével. Nem sokkal a bemutató után édesanyja is elhunyt, ami még mélyebb érzelmi dimenziót adott a darabnak. Fauré évekig bővítette a partitúrát, s a ma is ismert nagyzenekari verzió 1900-ban készült el.
– magyarázta a továbbiakban.
Azt is megtudtam, hogy mivel a kórustagjaik időnként cserélődnek, ezért mindig vannak, akiknek a régi tagjainkkal együtt be kell tanulniuk ezt az elég nehéz, mintegy 40 perces művet:
A családok apraját és nagyját szerettel várják az augusztus 29-i egyedi, dalos-zenés megemlékezésre.
„A Requiemmel mindig egy-egy gyászos, elszomorító eseményre szoktak emlékezni, amelyekben sajnos, a magyar történelem bővelkedik. Sajátos módon, az áldozatokért mondunk imát. Ezért egyaránt helye lehet ott, ahol a mohácsi vész során elhunyt hősökre emlékezünk és akár majd az 1956-os forradalmunk 70. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezéseken is. Legszebben nagyzenekarral együtt szólna, bár a bazilikánk kitűnő akusztikája és 1860-64 között készült történelmi orgonája, a neves porosz és osztrák császári-királyi orgonaépítő, Carl Friedrich Ferdinand Buckow utolsó és egyik legfőbb mesterműve is nagy mértékben hozzájárulhat majd a lélekemelő élményhez.
