Mit ír az újság?
Lábszky Olivér régóta dédelgetett ötlete alapján blues-rock koncertmusicalt visz színre szerzeményei segítségével a naszvadi HistóRia zenekar. Igazi felvidéki darabról van szó tehát, melynek kapcsán az ötletgazdát faggattam.
Mikor fogant meg a fejedben – ráeszmélve a HistóRia egyes zeneszámainak egymáshoz illeszkedő mondanivalójára –, hogy a zenekar dalaiból egy füzért létrehozz?
Jó a kérdésed, mert valójában mindjárt ezzel is akartam kezdeni. Megírtuk az első lemezünket, és a második lemezre fölkerült a Mit ír az újság? című dalunk második része. Ahogy ez a dal megszületett, sőt, már amikor elkezdtük prezentálni a nótát, beugrott, hogy a kettőt természetesen össze lehet kötni. Akkor már volt egy Rikkancs című alapötlet, amit ezek elé a dalok elé be szeretnénk majd vezetni, és azt is előadni. Egy összekötő zenei részről van szó, tehát nem sok szöveget kellett ahhoz írni, hogy rákapcsolható legyen. A második lemez kiadása után már éreztem, ezt folytatni kell azért, hogy ebből valami ilyesmi megszülethessen vagy kialakulhasson. Fogalmam sem volt, hogy ez most musical vagy rockopera legyen, csak éreztem, sejtettem valamit, járt az agyam és elkezdtem dalokat írni. Itt több mindenről van szó.
Tehát ezek az áthallások is egy picit színezték a történetet a fejemben, és innen már egyszerűbb volt mindezt összefogni. Azt azért le kell szögezzem, hogy nekem fogalmam sincs az újságírásról, viszont szeretek újságot olvasni, szeretek belelapozni, szeretek elmélázni a híreken, a cikkeken, és ezek hatására néha megfogan bennem egy téma, egy dalszöveg. Itt van például a Kína című dal is... Amikor olvasod az újságot, nézed a tévét, meg a telefonodat babrálod, akkor összeáll egy dal abból, amit látsz, tehát a napi hírekből meg minden másból.
Az újságokban, az interneten sok mindenről írnak sokféle stílusban és összefüggésben, ami az embert gyakran össze is zavarhatja...
Össze is zavarhatja, és lehet, hogy épp ez a történet – amit nevezzünk el rockoperának, vagy musicalnek – épp ilyen zavaros, mint ahogy az újságokban általában benne van, hogy az ember nem tud belőle kiigazodni. És ezt akár egy ilyen kis provokatív történetté lehet alakítani. Tehát van benne bőven kritika, egy kis szerelmi összefonódás, van benne háború, van benne szabadság, van benne minden, amit az újság megír. Mindig azt mondom, nem az volt a cél, hogy itt az újságból valamit merítsünk, hanem az abban megjelent írásoknak egyfajta tükrét tartjuk a közönség elé, és a hallgatóság ezt aztán úgy értelmez(het)i, ahogy gondolja.
Mikorra állt össze a darab koncepciója? Mert a tervedről már néhány éve tudok... Gondolom, ahogy a korábbi interjúidból a sorok közül kiszüremlik, ez akkor lehetett, amikor a História előző felállása még működött, de már feszítették szét. Tehát akkor mondhattad ezt, s a többieknek ez valahogy akkor nem tetszett. Legalábbis így „jött le” nekem.
Amikor elkezdtem ezt így magamban összerakosgatni, s utána mondogatni az akkori zenésztársaimnak, ők ebben akkor még nem láttak fantáziát. Aztán egy idő után megkerestem Borsó Ákost, akinek láttam egy előadását. Mivel nekem tapasztalatom nincs az ilyenben, ezért – mikor összefutottam vele az egyik előadásunkon – megkérdeztem tőle, hogy tudna-e ebben segíteni nekünk akár úgy is, hogy megrendezné azokat a jeleneteket, melyekben nemcsak a zenekar szerepel. Ő egyből azt mondta, hogy gyerünk, csináljuk meg, de kellene egy forgatókönyv. Mondtam neki, hogy itt nincs forgatókönyv, itt vannak a dalok.
Az élet a forgatókönyv...
Pontosan. A dalokból alakul ki, és mondom neki, hogy hát a fene se tudja, hogy működik az ilyen, ezért leszel te ezzel megbízva (nevet). Ha jól emlékszem, ez négy és fél évvel ezelőtt volt.
Ne köntörfalazzunk, akkoriban mélypontra jutott a zenekar, és mással kezdtél foglalkozni.
Így van. Ezután mindenki csinálta a saját dolgát, én akkor megírtam egy lemezt a zenekartól függetlenül, ami már teljesen kész, csak épp a kiadásra vár, és az anyagiaktól függ, hogy mikor jelenik meg. Föltölthetném az internetre ingyenesen, de akkor megsérteném a vásárlóinkat.
Ez egy szólóanyag?
Igen. Mindeközben elkészült a História Best of lemeze is, ami már Gergely Csaba hangmérnöknél van. Ez legkésőbb az év végén biztosan megjelenik, de minden a pénzen múlik.
Térjünk vissza a darabra. Ugye azt jó szemmel vagy füllel felismerted, hogy a dalok láncolatából kialakulhat valami. De azért itt mégiscsak kell lennie valamilyen összekötő elemnek, ami összekapcsolja az egészet. Musicalek esetében ugye némi próza is szokott lenni. Rockoperánál ez már nem jellemző, és a stílus is más. Az utóbbi fennköltebb, magasztosabb, de egyben rockosabb, a musical pedig slágeresebb. Nyilván egyikre sincs konkrét szabály. A másik dolog meg az, hogy valamiféle szereposztásnak is kell lennie, mivel nem hinném, hogy te énekled végig az egészet, hiszen akkor monodráma lenne.
Elvileg egy ember is el tudná énekelni, de akkor nagyon nagy színészi alakítást kellene produkálnia. Ezért kerestünk énekeseket, vagyis úgymond rikkancsokat, akik kitöltik majd ezeket a szerepeket. Nagyon sok emberrel beszélgettünk.
Az egyes dalokban többen is szerepelnének, vagy egy szerep egy dalhoz kötődne?
Ez felváltva lesz, és érthetően adjuk majd elő. Végig mindenki fent lesz a színpadon és a néző fogja tudni, hogy mi miről szól, ez ugyanis a koncepcióból kiderül. Most képzeld el, hogy minél több emberrel dolgozol, annál nehezebb a feladatod. A múltkori próbán már beledöglöttünk az emberekkel való munkába (nevet).
De innen szép győzni, mondják, ugye?
Ahogy mondod. Épp most kellett felírnom a nyugtató gyógyszert mindenkinek, hogy azért álljunk le, nem kell katasztrófát csinálni.
Ja, lesz nyugtató dal is?
Van: a Nagy kalapács (nevet).
Tényleg, erre nem is gondoltam...
Majd elővesszük és alkalmazzuk (nevet). Félre a tréfát. Olyat találtunk ki, hogy az embereket figurák, bábuk fogják helyettesíteni. Meg se kell szólalniuk, de rajtuk lesz a mondanivaló. És akkor ezt úgy kell elképzelni, hogy ilyen papírmasé emberekre rá lesz írva az üzenet, rájuk lesz vasalva az újság.
Gondolom, nem szeretnéd lelőni a poént, hogy kik fognak szerepelni a darabban a zenekaron kívül?
Végül is sok minden publikus, hiszen a Kútfesztre már elküldtük a plakátanyagot, amelyen rajta vannak a szereplők is. Ott lesz velünk Nagy Boglárka és Tóth „Laca” László, és természetesen Borsó Ákos rendező nevét sem hagyhatjuk ki.
Hány dal hangzik el bemutatandó műben?
Húsz. Az is lehet, hogy a darabot kétfelvonásossá tesszük, de most, ahogy a próbákon gyakoroljuk, azt tapasztaltuk, hogy talán mégis egyfelvonásosként lenne jobb.
Ellenkező esetben megtörne a darab?
Megtörne a darab, és veszítene a lendületéből. Amíg azonban nem vagyunk teljesen készen vele, még minden változhat. Egy vagy két átkötő monológ biztosan lesz.
Ezek szerint mostanság többször is próbáltok egy héten?
Általában két alkalommal, de néha többször is. A munka oroszlánrészét azonban mindenkinek otthon kell elvégeznie, a próba nem arról szól, hogy valakit tanítgassunk, hanem itt már csak a zene és a darab összecsiszolására van idő. Mindenkinek megvan a saját házi feladata.
Sok mindenről beszéltünk már, de a premierről még nem.
Szeptember 7-én rendezik meg a Kútfesztet Komáromban, és anno beszéltem Lakatos Róberttel, az Egressy Béni Városi Művelődési Központ igazgatójával, a Kútfeszt fő szervezőjével, hogy segítsen ezt megvalósítani az Európa Udvar területén, ahol össze tudnánk hozni egy jó kis csapatot. Ennek szívesen eleget is tett volna, azonban annyit mondott (és utólag be kell lássam, nagy igazság volt benne), hogy ez ott számunkra technikailag jelenleg megvalósíthatatlan lenne, ráadásul a helyszín adottságai sem teszik lehetővé azt, hogy egy zenés darab zökkenőmentesen és élvezhetően bemutatásra kerüljön, hiszen akkor 3-4 színpadot kellene építeni. Áramot vételezni sem egyszerű, egy generátor meg zavarná a produkciót, a közönséget sem lenne egyszerű leültetni, tehát nagyon sok olyan probléma merült fel, amire én eredetileg nem is gondoltam.
Ez azt jelenti, hogy szeptemberben a zenekaron kívül az énekesek és a bábuk foglalnák el a színpad nagy részét, januárban viszont a bábukat már beszélő emberek helyettesítenék. Végezetül annyit mindenképpen el szeretnék mondani, hogy nagyon nagy köszönet illeti a két művelődési ház igazgatóját, mert Lakatos Róbert és Takács Tímea nélkül ezek az előadások biztosan nem jöhetnének létre.
