Mélytengeri cápafaj fogyaszthatja a védett fókákat Alaszkában

A kutatást a Fishery Bulletin folyóirat közölte, és eredményei a kutatók szerint igen fontosak az oroszlánfókák védelme szempontjából.

Az utóbbi évtizedben Markus Horning, a vizsgálat kutatója különleges tervezésű adatgyűjtő készülékeket implantált fiatal fókák hasába. A készülékek rögzítik a hőmérsékleti adatokat, a fényviszonyokat és egyéb tényezőket a fókák élete folyamán, és haláluk után a felszínre emelkednek vagy partra mosódnak, majd műholdak révén juttatják el adataikat a kutatóknak.

2005 és 2011 között a csapat 36 fókát látott el a nyomkövetőkkel, egy több mint hétéves időszakban 17 egyedet veszített el. Tizenöt nyomkövető adatai arra utaltak, hogy ragadozók végeztek a fókákkal. „A készülékek érzékelték a fényt és levegőt, amelynek hirtelen ki voltak téve, rögzítették a hirtelen hőmérséklet-változást is. Mindez arra utal, hogy kitépték őket az állat testéből, de nem tudjuk, milyen ragadozó műve lehetett ez” – mondja Horning.

Elmondása szerint legkevesebb három fóka pusztulása másról árulkodott. „Hirtelen hőmérséklet-csökkenést dokumentáltak, de továbbra is sötétség és szövet vette körbe őket, ebből azt szűrtük le, hogy az oroszlánfókákat egy hidegvérű ragadozó fogyasztotta el, mert a rögzített hőmérsékleti értékek az Alaszkai-öböl mélységében uralkodókkal, nem pedig a felszíniekkel egyeztek meg” – magyarázza. Azt tudták, hogy a ragadozó nem lehet kardszárnyú delfin, mert melegvérű állatként a hőmérsékleti érték jóval magasabb lenne. A begyűjtött információk 5-8 Celsius-fokos hőmérsékletről árulkodtak.

Ennek alapján kevés egyéb gyanúsított maradt – teszi hozzá. Viszont az oroszlánfókák két ismert ragadozója – a nagy fehér cápa és a lazaccápa – egyfajta „ellenáramú hőcserélővel” rendelkezik, amely részben melegvérűvé teszi, így esetükben a nyomkövetők magasabb hőmérsékletet rögzítettek volna. Ennek alapján a gyanú a Somniosus pacificus mélytengeri cápafajra terelődött.

A kutató szerint mindenesetre a bizonyítékaik közvetettek, nem döntőek, így további kutatásokat terveznek a témában 2015-től. A cápafaj véletlenszerűen kifogott egyedeinek száma Alaszkában évente 3-15 ezer, ami azt sugallja, nagy számban rejtőzködnek a mélyben. A hálókba került egyedek rendszerint viszonylag kicsik, a nagyobbak ugyanis el tudják tépni a felszerelést, és ritkán kerülnek partra.

Horning szerint ha gyanújuk beigazolódik, akkor a megoldás nem lesz egyszerű. „Az utóbbi években a fenéklakó halak kiaknázását az Alaszkai-öböl bizonyos régióiban korlátozták, hogy csökkentsék ama halak lehetséges versenytársainak arányát, amelyek az északi oroszlánfókák kedvelt zsákmányfajaiként szolgálhatnak. A halászat korlátozásával viszont lehet, hogy a véletlenszerű kifogások arányát is csökkentjük, amelynek része lehet benne, hogy keretek között marad az oroszlánfókák potenciális ragadozóinak száma” – magyarázza.

Más vizsgálatok során megtalálták már oroszlánfókák és más tengeri emlősök maradványait ilyen mélytengeri cápák gyomrában, de azok aktív zsákmányszerzés helyett a dögevés eredményei lehettek.

Az északi oroszlánfóka nyugati populációja az 1975-ös szinthez képest mintegy 10 százalékos hanyatlást mutat - számolt be a Híradó.hu portál.