Megjelent Szarka Gyula legújabb szólóalbuma
A több mint ezeréves magyar konyhaművészet a magyar kultúra egyik kiemelkedő eleme, amely gazdag, egyedi, változatos, kreatív és karakteres ízvilággal büszkélkedhet. A most elkészült lemez, célja, hogy zenében kifejezve, humorral fűszerezve mutassuk be a magyar embereknek a magyar gasztronómiát, amire méltón lehetünk büszkék. Ebben a felfogásban ez a téma még nem került felmutatásra, tehát hiánypótló szerepe is van.
A dalszövegeket – verseket Petőfi Sándor, Zalán Tibor, Karinthy Frigyes, József Attila, Dolák - Saly Róbert, Arany János, Szőcs Géza, Lackfi János és Szarka Gyula jegyzik.
A lemez könyv formátumban jelent meg, amiben megtalálhatóak a dalok szövegei és a lemezen szereplő költők kedvenc receptjei. A könyvet Dluhopolszky László szellemes karikatúrái teszik még élvezetesebbé.
Az albumon Schell Judit és Csőre Gábor közreműködnek.
„Ha reggel kinyílik a szemünk, az első utunk a konyhába vezet. Főzzük a kávét, tervezzük a napot, családi kupaktanácsot tartunk, pörlekedünk, megbékélünk, fontos döntéseket hozunk. A konyhában zajlik az élet. Közben fő a leves, sül a hús, készülnek a finom falatok. Mert főzni öröm, enni gyönyörűség!
Naponta sok ezer konyhában lobban fel a tűzhelyek lángja és kezdődik a varázslat. Konyha az egész világ és szakács benne minden férfi és nő – mondhatnánk Shakespeare után szabadon. Mindenesetre,
ha egy kíváncsi marslakó errefelé csavarogna, meglepetéssel tapasztalná, hogy töltött káposzta, füstölt kolbász és túrós rétes finom illata lengi körül szépséges bolygónkat, különösképpen itt a Kárpátok környékét.
Eszik az egész világ: ki csak ezt, ki csak azt, ki pedig mindent. – Én az utóbbihoz tartozom. Eszünk reggel, eszünk délben, eszünk este és persze közben is.
Eszünk a konyhában, étteremben, piacon, kocsiban, vonaton, az utcán, büfében, dobozból, bográcsból, állva, ülve, fekve, titokban, fanyalogva, habzsolva, kapkodva vagy ráérősen diskurálva egy szépen megterített ünnepi asztal mellett.
Hosszú utazásaim során, zenésztársaimmal a zenekari buszban zötyögve, többfogásos ebédeket főztünk és ettünk meg, persze csak fejben a képzelet szárnyán. Mert az ételről beszélni hasznos és tanulságos időtöltés, na meg kellemesen étvágygerjesztő is. Ezért úgy döntöttem, hogy írok néhány jókedvű dalt erről a csodáról, melynek így vagy úgy, de mindenki a részese.” (Szarka Gyula)
