Még az ég is siratta...: Tegnap végső nyugalomra helyezték Török Ádámot

2023. május 12-én az Óbudai temetőben az esős időjárás ellenére is több száz fő emlékezett meg a legendás fuvolás-énekesről, dalszövegíróról. Nemcsak Magyarországról, hanem az egész Kárpát-medencéből és a diaszpórában élő magyarok közül is akadtak olyanok, akik elkísérték utolsó útjára a progresszív rock, blues és dzsesszrock kiválóságát, így felvidéki muzsikusok is jelen voltak.

+5 kép a galériában

Török Ádám

Fotó: MTI

Családtagjai, barátai, pályatársai és ismerősei búcsúztak a Mini együttes frontemberétől, és számos egyéb zenei formáció vezetőjétől, a Máté Péter-díjas, Fonogram-életműdíjas Török Ádámtól, akit április 18-án, álmában ért a halál.

A ravatalnál először Angyal József hangszervirtuóz fújt temperamentumos latin, majd lágy népzenei hatású dallamokat a fuvolán, utalva ezzel az elhunyt habitusára és életművére, továbbá megidézte Ádám Gőzhajóját is, amivel most már végleg tovaszáll a messziségbe. Ezután Hegedűs István rock szakíró, menedzser, kolléga és barát olvasta fel szívszorító megemlékezését.

„Kavarognak a gondolatok: hogyan fogalmazhatnám meg a hirtelenjében feltoluló, mindent elborító emlékeket, közös élményeket, sokszor izzadságos produktumok eredményeit anélkül, hogy az emlékedet kisajátítanám? Nem tehetem és nem is teszem meg, több okból sem. Mert ott a családod. A büszkeséged. Ahogy szólítottad őket: »arany kis csillag« feleséged, »Danika« fiad és imádott kislány unokád. Aki majd talán ugyancsak zenész lesz – mondogattad –, mint a nagypapája. És nem utolsó sorban, ott a nagy rajongó tábor, a közönséged, zenésztársaid, kollégáid, a barátok. Akik – és ez nem közhely – tényleg szerettek. Szerettek, mindenekelőtt azért, mert EMBER voltál. A szó legnemesebb értelmében. Mert a Jóisten a tehetség mellett megáldott olyan képességekkel is, amely csak keveseknek adatik: az integrálás, a béketeremtés, a jó értelemben vett diplomácia érzékével. Ám ehhez tekintély is szükségeltetett. Az is megvolt. Odafigyeltek a szavadra. Mert akármilyen halk volt a szó, rád nem lehetett nem odafigyelni”,

olvasta búcsúszövegét sokszor meg-megcsukló hangon Hegedűs István és a megemlékezők egyike-másika szemében is megjelentek a könnycseppek.

Hegedűs István

Fotó: Czerkl Gábor (Blikk)

Mezey András, az elhunyt barátja ezekkel a szavakkal emlékezett meg Török Ádámról:

»Kell a barátság – add tovább«, énekli ars poétikáját, amit meg is valósított egész életében. Generációját is meg akarta győzni az igazi értékekről: »De most elrángatlak a tévé mellől, és kiveszem a volánt a kezedből, barátom, kell, hogy emlékezz! És megint jönnek a jó napok, mert én mindig a régi maradok!« (...) Nekünk, rajongóinak, közönségének Ádám a példaképünk volt. Meg nem alkuvása, tehetsége, állhatatos, szorgalmas munkája, az ifjúkorunk ideáihoz való ragaszkodása miatt tisztelet és szeretet vette körül. Mentes volt minden művészi »allűrtől« nem csak a zenész kollégákkal barátkozott, megtartotta fiatalkori barátságait is.”

Török Ádám urnája és fuvolája

Fotó: MTI

Kőbányai János író, szerkesztő, fotográfus azt hangsúlyozta a ravatalnál, hogy Török Ádám énekhangjában, dalaiban, fuvolajátékában, megjelenésében és életformájában maga a beatkorszak és a hippi életérzés spontaneitása, szabadsága köszönt vissza.

A beszédek közti szünetekben és a megemlékezők virágainak a ravatalra helyezésekor a Mini együttes örökzöld dallamai csendültek fel. A legutolsó utazást követően Török Ádám urnája végső helyére került, miközben Kézdy Luca hegedűművész és a fuvolista utolsó formációinak zenésztársa a Vissza a városba örökzöld dallamát játszotta.

Török Ádám temetése

Fotó: MTI

Az ismertebb zenészek közül jelen volt Charlie, Závodi Janó, Zalatnay Cini, Frenreisz Károlyt, Leslie Mandoki, Bódy Magdi, Takáts Tamás, Tóth Vera, Ráduly Mihály, Papp Gyula, Kézdy Luca, Németh Károly, Nagy István, Halper László, Köves Pinyó, Németh Gábor, Pataki László, Bodnár Tibor és sokan mások. Felvidékről e sorok szerzőjén kívül Michnya Róbert, a Big Man Band frontembere, továbbá a Fifty-Fifty formáció tagjai, Tornóczi Tibor és Göbő Sándor voltak jelen. Ez talán nem is olyan véletlen, mivel a fuvolista nálunk is nagy népszerűségnek örvendett, sokan szerették, sok barátja volt a zenészek és a rajongók között is. Emlékét örökre megőrizzük.

„Ott fent, ott fent, ott fent, ott fent
az eső csöpög rám,
várom a napot,
mely meleget ont le rám.”

Háttérben felvidéki muzsikusok

Fotó: Czerkl Gábor (Blikk)

+5 kép a galériában

Megosztás

Címkék

Még az ég is siratta...: Tegnap végső nyugalomra helyezték Török Ádámot

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre