2022. szeptember 13., 16:40

Meddig érhetett az ének? Konferencia a határon túli magyar könnyűzenéről

Rendhagyó esemény zajlott Marosvásárhelyen, ugyanis eddig még sehol nem rendeztek a határon túli magyar könnyűzenéről konferenciát. 2022. szeptember 8-án és 9-én erre is sor került, így a tavalyi Magyarock a határon túl című időszaki kiállításon kívül a témával most már szakmai fórum is foglalkozott.

Határon túli künnyűzene
A konferencia előadói
Fotó: Lacza Gergely

Meddig érhetett az ének? (A rendszerváltások előtti határon túli magyar könnyűzene) elnevezésű rendezvény a Hangőr Egyesület, a beatkorszak.blog.hu és a Marosvásárhelyi Rocksuli szervezésében valósult meg az NKA Hangfoglaló Program támogatásával.

A konferencia Marosvásárhely főterén, az Autostop MS zenekar megalakulásának helyén, a Poptörténeti (Emlék)pont felavatásával kezdődött szeptember 8-án.

Lepeleltávolítók
Az emléktábla leleplezése
Fotó:  Lacza Gergely
Táblaavatás
A poptörténeti emlékpont
Fotó:  Lacza Gergely
Az emléktábla leleplezését kettős könyvbemutató követte. Zilahi Csaba „Erdélyi magyarok” című kiadványa a legfontosabb romániai magyar rock együttesek sokszor viszontagságos pályafutását mutatja be, Vass Norbert könyve, a „Mindenki” pedig a legjelentősebb és legérdekesebb magyarországi zenei fesztiválok és koncertek szubjektív élménybeszámolóit tartalmazza olyan módon, hogy a könyvben a zenészek éppúgy megszólalnak, mint a rajongók, gyakran egymással teljesen különböző, vagy éppen ellentétes élményeiket taglalva.

A könyvbemutatót „Játék határok nélkül?” címmel kerekasztal-beszélgetés követte Vass Norbert moderálásával. Ennek résztvevői Dán Péter (Autostop MS zenekar), Boldizsár István (Semnal M zenekar) és Debreczeni Ferenc „Ciki” (Omega) voltak.

Könyvprezentáció
Zilahi Csaba és Vass Norbert könyvbemutatója
Fotó:  Lacza Gergely
Másnap egy fotókiállítással indult a nap. Az öt éve elhunyt, marosvásárhelyi kötődésű fotóriporter, Szalay Zoltán 1959 és 1989 között készült, a magyar könnyűzene szereplőit, helyszíneit és rajongóit megörökítő képeiből állítottak össze tárlatot.
Fotók a múltból
Szalay Zoltón fotóriporter kiállításának megnyitója
Fotó:  Lacza Gergely

Ezután az erdélyi, a vajdasági, a kárpátaljai és a felvidéki könnyűzene került terítékre. Szó esett az 1989 előtti határon túli magyar könnyűzenei életről, zenekarokról, koncertekről, lemezekről, helyszínekről, valóra nem váltott és teljesült lehetőségekről, álmokról. Az akkor regnáló politikai hatalom fenyegetéseitől, betiltásaitól kiszámíthatatlan mindennapokban élő muzsikusok és zenekarok „macska-egér játékáról”.

A konferenciát Kovács Mihály Levente, a Maros Megyei Önkormányzat alelnöke, Hints Zoltán, a Marosvásárhelyi Rocksuli vezetője, házigazda és Bajnai Zsolt, a Hangfoglaló Program elindítója, a konferencia szervezője nyitotta meg.

Főszervező nyitója
A konferenciát Bajnai Zsolt főszervező nyitotta meg
Fotó:  Lacza Gergely
Dr. Bárdi Nándor történész, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet osztályvezetője Látszat és való című előadásában a Kádár-korszak magyarságpolitikájáról beszélt, mintegy keretet szabva a többi előadásnak, jellemezve azt a behatárolt mozgásteret, amelyben a kultúra képviselői, így a könnyűzene szereplői is mozoghattak. A felvezető előadást Rozsonits Tamás, zenész, zenei szakíró, a Hangőr Egyesület elnöke A könnyűzene új irányai a hetvenes-nyolcvanas években című előadása követte.

Bajnai Zsolt A határokon túli magyar könnyűzene megjelenése a magyarországi ifjúsági sajtóban című előadásából kiderült, hogy a magyarországi könnyűzenével a hatvanas évektől rendszeresen foglalkozó ifjúsági lapokban – talán nem meglepő módon – csak nyomokban bukkan fel a környező országok magyar könnyűzenéje.

Kerekasztalduma
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Dán Péter, Boldizsár István, Debreczeni Ferenc Ciki és Vass Norbert
Fotó:  Lacza Gergely
A második szekció előadásai során a vajdasági, a felvidéki és a kárpátaljai könnyűzenéről esett szó. Elsőként Farkas Sándor, zeneművész-tanár kapott lehetőséget, hogy Prominens zenészek és zenekarok Kárpátalján 1950-1989 között című, ifj. Iváskovics József segítségével összeállított előadásában a legkeletibb nemzetrész magyar muzsikusairól beszéljen. Őt e sorok írója követte A (cseh)szlovákiai magyar könnyűzene kései és szelektív öntudatra ébredése című előadással. A második világégést követően a csehszlovák állam kollektív háborús bűnösként tekintett a területén rekedt magyarságra. Így évekig nemcsak az volt a kérdés, hogy meddig érhet az ének, hanem az is, hogy egyáltalán szólhat-e, ami az akkor még esztrádként funkcionáló könnyűzenére hatványozottan igaz volt. Az 50-es évek központi kontrollja után ugyan enyhült a szorítás, de igazi értékek tájainkon csak a 70-es és a 80-as évek fordulójától születtek.

A jugoszláviai, azon belül a vajdasági könnyűzene, beat és rock and roll hőskora címmel Csorba Zoltán, vajdasági származású zenei szakíró, egykori rockzenész előadása következett. Megtudhattuk, hogy a könnyűzene, majd a beat és a rock and roll térhódítása a Vajdaságban kedvezőbb körülmények között történt, mint a keleti tömb országaiban. Jugoszlávia nyitott országnak számított, a nyugati kulturális termékek (elsősorban a film és a zene), ha eleinte némi fenntartással, de lényegében szabadon érkezhettek Jugoszláviába, állampolgárai szabadon utazhattak Nyugatra. Mindezeknek köszönhetően a zenekedvelők lemezeket vásárolhattak, a zenészek, ha sikerült összegyűjteniük a rávalót, minőségi hangszereket, felszerelést vehettek.

A harmadik szekció az erdélyi könnyűzenére fókuszált, melynek első előadójaként dr. Demeter Csanád történészt hallgathattuk a romániai magyar könnyűzene történetéről, a kezdetektől az 1970-es évek végéig. Ez a romániai magyar könnyűzene történetének egy kevésbé kutatott területe, az előadás a könnyűzenei élet kialakulásának körülményeit, fesztiváljait, előadóit vette górcső alá. Ez az időszak jelentette az erdélyi magyar táncdal, beat, folk és rock kezdeteit.

Zilahi Csaba, rádiós műsorvezető, zenei szerkesztő már a nyolcvanas évekbe kalauzolt bennünket. A diktatúra legnehezebb évtizedében milyen akadályokba ütköztek az erdélyi magyar rockzenekarok? Milyen volt a román zeneipar a 80-as években? Hogyan működött a cenzúra és miként lehetett kijátszani? Milyen szempontból volt jobb az erdélyi zenekaroknak a rendszerváltás előtti években, mint 1990 után? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphattunk válaszokat a 80-as évek neves együttesei, történetei tükrében.

Hints Zoltán megszállott lemezgyűjtő is, így nem csoda, ha előadása azoknak a magyar könnyűzenei felvételeknek gyűjteményéről szólt, amelyek megjelentek romániai kiadványokon (is). Az általa vezetett Marosvásárhelyi Rocksuli fontosnak tartja, hogy az oktatás mellett kutatással is foglalkozzon. Feltárásra váró terület a magyar könnyűzene múltja Erdélyben. A rocksuliban folyó kutatás nemcsak az információk feldolgozásából áll, hanem tárgyi emlékek gyűjtéséből és kiállításából is.

A kétnapos konferencia az egyéni hozzászólásokkal ért véget. Legnagyobb tanulsága az volt, hogy rávilágított arra a tényre, hogy a határon kívül rekedt magyar közösségek élete, kultúrája az elszakítás és a kommunista diktatúra miatt sok hasonlóságot mutat, ennek ellenére különbözőképpen fejlődött térben és időben, legalább is akkor, amikor hagyták fejlődni. Míg a Vajdaságban viszonylag szabadabb volt a klíma, és ott a rendszerváltozás után jött az igazi pokol a háborúval, addig Kárpátalján sosem voltak egyszerűek a mindennapok. Romániában paradox módon a 80-as évek volt a legnehezebb, ugyanis akkor keményített be igazán a diktatúra, Csehszlovákiában pedig rosszabb és jobb korszakok váltották egymást.

Az előadások anyagai bővített változatban hamarosan egy könyv formájában is napvilágot látnak.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.