MÁZS-koncert Királyhelmecen

A művész, aki csak suttyó nyíregyházi tirpák srácnak titulálta magát, nem takarékoskodott az energiáival. A csaknem kétórás koncert során teljes erőbedobással szórakoztatott, száz fokon égett. Igazi bohém művész, aki el is mondta közönségének, nála csak az első és az utolsó szám bizonyos, a többit majd a lendület hozza magával. Ezúttal viszont az utolsó, búcsú dal sem bizonyult biztosnak, hiszen a vastaps után nem maradhatott el a ráadás, amely Leonard Cohen világslágere, az Alleluja volt.

De ne ugorjunk ennyire előre! Bevezetőképpen a Rómeo és Júlia c. musical egyik népszerű betétdala, a Hogy mondjam el c. hangzott fel mindazok emlékére, akik már nem lehetnek közöttünk. Ezután Michael Bublé karácsonyi slágere csendült fel, hogy azután azt boncolgassa, mit akar a nő, és mit a férfi karácsonyra. MÁZS nemcsak csodálatosan énekelt, hanem humoros összekötőszövegével is egyre emelte a hangulatot.

Közben megemlítette találkozását a 60-as évek világsztárjával, Gianni Morandival, aki Térden állva hozzád c. dalával új színt hozott a szocializmusban élő nők életébe. Természetesen a dalt maga is térden állva adta elő a nézőtéren ülő hölgyek nagy-nagy örömére, közben felszólítva mindazokat, akik épp szerelmesek, hogy nyugodtan kezdjenek el egymással táncolni. MÁZS legalább annyit énekelt a nézőtéren, mint a színpadon, közvetlenségével, sztár allűröktől mentes viselkedésével gyorsan belopta magát a nézők szívébe.

Különleges hangulatfokozó hatásúak voltak azok a dalok, amelyeket fiatalok és idősek egyaránt ismernek és szeretnek, mint pl. a Bőg a tehén, Szóljon hangosan az ének, Valami Amerika, 220 felett vagy a János legyen kezdetű örökzöldek. Végül arra is rávette nézőit, hogy a terem körül alkossanak egy szeretetkört, és az egymás mellett állók öleljék meg egymást, mert az embernek a jó közérzete érdekében szüksége van a napi 15 ölelésre.  A művész úr magával hozta új kedvesét, Krisztinát is, aki szintén kitűnő énekesnő, és a koncert keretén belül teret kapott a bemutatkozásra.

Az est végén Mészáros Árpád Zsolt úgy búcsúzott közönségétől, hogy bár naponta ad koncerteket, de ilyen szeretetteljes koncertben már rég volt  része. Végül a rajongóival a közös fotó készítésétől sem zárkózott el.

Miután letudta művészi kötelezettségeit, néhány mondat erejéig portálunknak is nyilatkozott. Megismételte: egyszerű embernek tartja magát, egy a sok közül. Csak abban különbözik másoktól, hogy énekelni tud. Ez a képesség számára olyan maradandó érték, amely több egy adománynál. Arra a kérdésre, honnan jönnek belőle ezek az energiák, azt válaszolta: az emberek szeretete, várakozása újra és újra erővel tölti őt fel. Különösen a vidéki embereknél tapasztalja, hogy jobban tisztelik az értékeket. Ma, amikor egy eléggé hazug, eltorzított világban élünk, ahol mindenkinek mindenről van véleménye anélkül, hogy ismerné a dolgok hátterét, ezek a találkozások visszahozzák őt a valóságba.

„Ha adok, mindig kitárom a szívem, hadd töltekezzenek belőle az emberek” –zárta mondandóját.