Magyarországon a nemzethez szólok
Ezt vallotta Liszt Ferenc, akinek a történelmi Magyarországon tett utazásairól nyílt kiállítás a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeumban, a Régi Zeneakadémia épületében. A kiállítás bemutatja, hogy a világhírű zeneszerzőben milyen kép alakulhatott ki hazájáról, illetve jelenléte és ismertsége hogyan befolyásolta Magyarország kulturális fejlődését.
Liszt Ferenc ragaszkodását Magyarországhoz az 1840-ben írt vallomása is alátámasztja: „Másutt mindenhol a közönséggel van dolgom, de Magyarországon a nemzethez szólok! És ez bizony szép és nagy dolog, érzelmi kapcsolatba jutni ily módon egy olyan nemzettel, mint a miénk.”
Liszt Ferenc a Sopron vármegyei Doborján (napjainkban Burgerland része), német ajkú szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1811-ben. A fiút csodagyerekként tartották számon, kilencévesen Sopronban és Pozsonyban koncertezett. Ezt követően Bécsben tanult Carl Czernynél zongorázni és Antonio Salierinél komponálni. Még csak 12 éves volt, amikor apjával Párizsba került. A környezet maradandó hatást gyakorolt rá, kemény munkával itt vált művésszé. Fontos volt számára Chopin és Berlioz barátsága, 1833-ban itt ismerkedett meg élete szerelmével, Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnővel. Közös gyermekeik 1835 és 1839 között születtek: Blandine, Cosima és Daniel. A pesti árvíz hírére Bécsben egy fergeteges jótékonysági koncertet adott, s ezzel elkezdődött a mintegy tíz éven át tartó európai koncertsorozata.
1839 végén tért haza Magyarországra, pozsonyi és pesti jótékonysági hangversenyeivel támogatta a Nemzeti Színház és a Nemzeti Zenede létrehozásának ügyét. Ettől kezdve lett a Rákóczi induló magyarságának zenei hitvallása. A magyar vidékkel, pontosabban Dél-Magyarországgal és Erdéllyel 1846-ban tett koncertkörútja során ismerkedett meg, amikor hosszabb látogatásra érkezett hazájába, s ez csak tovább erősítette a magyarsághoz tartozás érzését. Ekkor ismerkedett meg alaposabban a verbunkossal és a csárdással, a népies műdalokkal és a népdalokkal. Ezek adták később a Magyar rapszódiák alapját. Nemcsak előadóművészként és zeneszerzőként szolgálta hazája felemelkedését, hanem elősegítette nemzetközi megismertetését is.
1848-ban Liszt Weimarban telepedett le, itt fedezte fel Richard Wagner zeneszerzői kvalitásait. Támogatta a fiatalembert, de saját pályáját is egyengette, végleges formába öntötte több, régebben megkezdett művét is. A szimfonikus zene is ekkor került érdeklődésének homlokterébe, itt írta a Faust- és a Dante-szimfóniát, de itt született két ismert zongoraversenye, az Esz-dúr és az A-dúr is, illetve az Esztergomi mise a bazilika felszentelése alkalmából. Ezután egyre inkább elmélyült a szakrális zene, a gregorián tanulmányozásában.
1865-ben volt a Nemzeti Zenede 25 éves, amelynek létrejöttét maga is támogatta. Ebből az alkalomból került sor a Szent Erzsébet legendája ősbemutatójára, illetve egy jótékonysági koncertet is adott. Két évvel később, a koronázási ünnepségre komponálta a Magyar koronázási misét, ám Liszt magánéletében egymás követték a csapások. Elveszítette Daniel fiát, Blandine lányát, illetve édesanyját, Cosima pedig elhagyta férjét, hogy Richard Wagnerrel kösse össze életét.
Ezt követően Liszt élete egyszerre három helyszínen folytatódott: Rómában, Pesten és Weimarban. 1870-ben kilenc hónapot töltött Magyarországon, egy évvel később királyi tanácsosnak nevezték ki, és lelkesen képviselte a Zeneakadémia létrehozásánek ügyét. 1873-ban megünnepelték 50 éves művészi jubileumát. Hálából a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta pályafutása legfontosabb tárgyi emlékeit. 1875-ben végre megnyílt a Magyar Királyi Zeneakadémia, amelynek elnöke lett, igazgatója pedig Erkel Ferenc. 1879-ben költöztek a cikkünk apropójául szolgáló Liszt Ferenc utazásai a történelmi Magyarországon elnevezésű kiállítás helyszínére, ahol évi három hónapon át ingyenesen tanította növendékeit. Mindeközben zeneszerzőnk stílusa egyre egyszerűsödött, jövőbe mutató elemei pedig fokozatosan erősödtek. Egyházi zenéjét egyrészt a modern hangzás, másrészt pedig az eszköztelenség jellemezte.
1886-ban még tett egy sikeres nyugat-európai körutat, amely után Munkácsy Mihály kastélyában pihent meg, itt készült Liszt híres portréja. Ezt követően Bayreuthba utazott, ahol találkozott megözvegyült leányával, Cosimával. Tüdőgyulladást kapott, amelybe 1886. július 31-én belehalt. Bayreuthban helyezték örök nyugalomra.
Liszt nemcsak tanítványaira, hanem zeneszerző kortársaira is hatással volt. Olyan ismert művészek indulására, mint Smetana, Grieg, Saint-Saens. Összesen 1400 művet komponált, s ezzel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzőjévé vált.
Liszt szolgálati lakásában eredeti a drapéria és az amerikai zongora, amelyet készítője egyenesen a mesternek ajándékozott. A háló-dolgozó szobában látható egy üvegzongora, majd a Liszt családot ábrázoló képek következnek, a két könyvszekrény is eredeti a művész kottáival és könyveivel. Az ágy mellett elhelyezett tárgyak ugyancsak Liszt tulajdonában voltak, így az imazsámoly, a Krisztus-kép és a vatikáni oklevél is. Az íróasztal, amely valójában bútorba épített hangszer, Ludwig von Bösendorfer ajándéka volt a zeneszerzőnek.
A Liszt Ferenc magyarországi utazásait bemutató 18 tárló négy nagyobb egységbe tagozódik. A kiállítás rendezői azokra a helyszínekre fókuszáltak elsősorban, amelyek kiemelt helyet foglaltak el Liszt látogatásai alkalmával.
A pozsonyi rész egyik érdekessége, hogy egy eredeti, Széchenyi által írt meghívót is bemutat. Ezt a Nemzeti Múzeum kölcsönözte a kiállítás idejére. A következő két tárló dél-magyarországi látogatásait hivatott bemutatni.
A hetedik tárló középpontjában az Esztergomi mise áll, a következők már Budapesttel és környékével foglalkoznak. A különösen gazdag anyagban láthatunk dokumentumokat Liszt 1846-os erdélyi útjáról, a Magyar rapszódiákról, a Koronázási és az Esztergomi miséről, a Szent Erzsébet legendájáról, illetve a Rákóczi indulóról, valamint a korabeli utazási lehetőségekről.
Bár nem tartozik szorosan a látottakhoz, de mindenképp szeretném megemlíteni, hogy Liszt Ferenc családi okokból gyakran ellátogatott a somogyi faluba, Bedegre (1939 óta Bedegkér), ahol nagynénjének, Borbálának a fia, Veczkó Antal papként szolgált. Ha a mester itt tartózkodott, mindig ő játszott a Szentháromság-templom orgonáján.
Ilyenkor a paplak vendégszobájában lakott. Hozzá küldte el Antal azt az énekeskönyvet is javításra, amelyet egyik kollégájával közösen szerkesztett. Azzal a kéréssel fordult rokonához, hogy a zenei részeket nézze át és javítsa ki. Sajnos, az énekeskönyv megjelenését már Antal nem érhette meg, mert 1869-ben, 44 évesen meghalt. Szüleivel együtt a bedegkéri temetőben nyugszik. Liszt még Antal halála után, a következő plébánosnál is vendégeskedett Bedegen. Aki ellátogat ennek a zsákfalunak a templomában még láthatja azt az orgonát, amelyen egykor Liszt Ferenc játszott.
