Madarász Katalin a magyar nóta legendája emlékére
Rimaszombatba imádott járni, hisz itt gyerekeskedett legjobb barátnője s egyben legközelebbi pályatársa, Gaál Gabriella, akivel évtizedeken át alkottak elválaszthatatlan párost. Tavaly a Dankó Rádió Életműdíját is megkapta. A magyarnóta és a cigánydal egyik koronázatlan királynője volt. 92 éves korában elhunyt Madarász Katalin.
1934 januárjában Túrkevén, a Nagykunság szívében született. Az első rádiófelvételei 1953-ban készültek Toki Horváth Gyula és Lakatos Sándor cigányzenekarával, és szinte azonnal a magyarnóta és a cigánydal egyik legnépszerűbb előadója lett. 1964-nen találkozott a tőle négy évvel idősebb Gaál Gabriellával, s évtizedeken át alkottak elválaszthatatlan párost, sok száz dalt énekeltek együtt, sok-sok hanghordozót adtak ki közösen.
Sokak számára ők jelentették az egyedüli kulturális élményt, s ők éltek is a lehetőséggel, alig volt olyan magyar színpad, kultúrház határon innen és túl, ahol fel ne léptek volna. Bangó Margit fellépéséig alig volt konkurenciájuk, talán csak a pár évvel idősebb Kovács Apollónia volt méltó „vetélytársuk”.
„Tényleg nincs könnyű helyzetben a magyar nóta" - ismerte el, amikor utolsó rimaszombati fellépésekor, 2019-ben beszélgettünk és szóba került a magyar nóta helyzete is. Bizony voltak idők, főleg a rendszerváltás idején, amikor az újdonsült vadkapitalizmus éveiben szinte eltűnt a magyarnóta, a cigányzenekarok többsége megszűnt. De ő akkor is biztos volt abban, hogy ennek a műfajnak igenis van jövője, s neki lett igaza. Igaz, ehhez nagyon kellett a páratlan hangú és humorú Madarász Katalin és Gaál Gabriella is, akik a legválságosabb időkben is rendületlenül járták az országot, majd Gaál Gabriella 2010-ben bekövetkezett halála után egyedül is folytatta a nótázást.
1964-ben énekeltek először együtt. Népszerű duettjükkel több közös rádiós és televíziós felvétel készült, albumaik jelentek meg többféle kiadásban. „Én mindig azt hittem, hogy Gabi itt született Rimaszombatban” – mondta, amikor az utolsó rimaszombati fellépése előtt hosszasan beszélgetünk az életéről, de a magyarnóta jövőjéről is.
„Gabi mindig ezt a várost emlegette a fellépésein is, mint a Felvidék egyik gyöngyszemét.Gabinak nagyon jó humora volt, s pályája második felében teljesen kiteljesedett” – emlékezett vissza annyira szeretett pályatársnőjére. S miután elkészült a közös fotó, már színpadra is pattant a Legszebb város Batyi című műsorban, s az épp leszálló hangulatú műsorfolyamatot felélesztette kialvó poraiból, ugyancsak lehetetlen helyzetbe hozva az utána fellépőket.
Munkásságát a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével, valamint a Magyar Kultúra Lovagja címmel is elismerték, 2025-ben a Dankó Rádió Életműdíjával tüntette ki. Nagyon büszke volt rá a szülővárosa is, amely 1994-ben díszpolgárává választotta.
„Ha a nevét hallom, elsőnek mindig a Minden piros fehér rózsát című daluk jut eszembe” – mondja róla Bohó Markusz fiatal színinövendék, aki maga is a magyarnóta nagy szerelmese. „Igazi legenda volt, s Bangó Margit mellett neki köszönhettem, hogy magam is a magyar nóta rabja lettem” – teszi hozzá.
„Családjának, barátainak őszinte részvétünk! Emlékét, kedves mosolyát, humorát soha nem feledjük, zenei örökségét örökre megőrizzük, ápoljuk és továbbadjuk” – búcsúzik tőle a Dankó Rádió, amely épp a magyar nóta ápolására és terjesztésére jött létre. Amelyért Madarász Katalin Gaál Gabriellával együtt olyan sokat tett.
