Ma hetvenéves Koncz Zsuzsa
A Heves megyei Pélyen született, apja kántortanító, anyja nővér volt. Gimnazistaként az 1962-es Ki mit tud?-on osztálytársával, Gergely Ágival tűnt fel a Gézengúz című dallal. A tévészereplés után keresték meg az akkor legismertebb zenekarok, 1963-tól énekelt az Omegával, a Metróval és az Illéssel.
Jogi egyetemi tanulmányait az éneklés miatt szakította félbe, első átütő sikerét 1966-ban, a táncdalfesztiválon Szörényi Levente Rohan az idő című dalával aratta. Ettől kezdve az Illés együttessel, majd a Fonográffal készítette lemezfelvételeit, jelenlegi kísérőzenekara neves zenészekből áll. Dalait eleinte Illés Lajos és Szörényi Levente, később Tolcsvay László, majd Bornai Tibor és mások írták, állandó szövegírója Bródy János.
Első nagylemeze az 1969-ben megjelent Volt egyszer egy lány. A következő évben adták ki a Szerelem című albumát, ezt követte a Kis virág (1971), az Élünk és meghalunk (1972). Ebben az időszakban alakult ki jellegzetes stílusa, társadalomkritikus szövegei miatt az 1973-as Jelbeszéd című albumának (amelyből akkor már több tízezer példány kelt el) terjesztését felfüggesztették, és csak tíz év múlva jelenhetett meg újra.
Tiszta éneke, előadói stílusa sportcsarnokokban is telt házas koncerteket eredményez. Ötven éve van színpadon, és mindvégig megőrizte sajátos stílusát, előadásmódjára a belső tartás, harmónia, erős kisugárzás jellemző.
Számos dala a magyar könnyűzene klasszikusának számít, a Ha én rózsa volnék, a Sárga rózsa vagy a Jöjj kedvesem... összeforrott a nevével. A versek rockos formában történő előadásában új műfajt teremtett, a magyar irodalom számos megzenésített versét énekelte nagy sikerrel.
Összesen 97 magyarországi és 24 külföldi önálló lemeze jelent meg, ebből 39 – olykor többször, több változatban is kiadott – album. Erkel színházi és sportcsarnokbeli koncertjeiről fél tucat DVD készült, diszkográfiája szerint majdnem ötven hazai és külföldi hanghordozó őrzi dalait.
Köztük van többek között a Konczert (1984), a Fordul a világ (1988), a Miénk itt a tér (1996) és az Egyszerű ez (2006) című verslemez. Számos filmben is szerepelt, mint például a hatvanas évek fiataljainak életérzését megörökítő Ezek a fiatalok, a Szevasz Vera, a Bűbájosok.
A 2013-ban elkészült Tündérország című lemezén 12 új dallal és korábbi, felvételeken nem szereplő dalaival jelentkezett, tavalyi turnéja után augusztusban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adott koncertet.
A Tündérországról a Magyar Narancsnak adott interjújában azt mondta: „Én úgy gondolom, hogy nem "politikusak" voltak az előző lemezek sem, egyszerűen arról szóltak, hogy mi van velünk. Ez a lemez sem szól másról. Persze a politika manapság, mint egy cunami, semmit és senkit nem kímélve maga alá gyűri az életünket. Nem csoda, hogy már mindenről ez jut eszünkbe. Így aztán úgy voltam vele, ha már így alakult, legyen ilyen, legyen élesebb, keményebb, ha úgy tetszik, "politikusabb". (…) Ami most van, azt nem nagyon lehet nem kritikusan szemlélni.
Van egy elképzelésem arról, hogy a világnak milyennek kéne lennie, hogy a világ milyen lehetne. De a világ messze nem olyan, amilyen lehetne – ezt gondolom én, igaz, akkor se volt olyan, amikor azt gondoltuk, hogy mi majd jól megváltoztatjuk. Voltak ugyan örvendetes változások, eredmények is, de valójában nem olyan lett, amilyennek mi elképzeltük, most meg egy idő óta már egyenesen visszafelé forog az idő. Egy nagyon furcsa, forrongó világban élünk, amelyikben nagyon nehéz eligazodni. Azok pedig, akiknek nincs elképzelésük arról, hogy mit is szeretnének, könnyen eltévedhetnek.”
Művészetének elismeréseként 1977-ben Liszt Ferenc-díjat, 1989-ben érdemes művész címet, 1992-ben Kazinczy-díjat, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1999-ben Huszka Jenő-díjat, eMeRTon-díjat kapott. 2000-ben Maecenas-díjjal, majd a Hungaroton Records hanglemezkiadó Életmű-díjával ismerték el, és az Arany Zsiráf-díj gáláján ugyanilyen elismerést vehetett át.
2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést. 2008-ban Kossuth-díjjal tüntették ki „a népszerű zene progresszív formáit a magyar és nemzetközi kultúra legjobb hagyományaival sikerrel ötvöző, maradandó értékeket létrehozó fáradhatatlan munkásságáért”. Ugyanabban az évben Pro Urbe Budapest Díjat és Prima Primissima Díjat is kapott. 2015-ben Radnóti Miklós antirasszista díjat kapott, és életművéért átvehette a Gundel Művészeti Díjat.
Magánéletéről nem szokott beszélni, mint egy interjúban vallotta: „...szerintem az én szerződésem a közönségemmel nem erről szól, hanem a dalaimról, és arról, amit a színpadon látnak tőlem”.
Sikeréről a Nők Lapjának azt mondta: „A pályán töltött "néhány évecském" arra is megtanított, hogy soha nem lehet a siker önmagában cél, mert megcsal, és olcsó megoldásokra csábít, inkább az fontos, hogy a magad, a munkatársaid-barátaid mércéje szerint a lehető legjobban teljesíts.”
„Mellettem azok a szerzők, szövegírók, kollégák maradtak meg, akik értik, hogy nem akarok divatokhoz vagy trendinek tűnő irányzatokhoz idomulni, mert csak azt tudom hitelesen előadni, amivel azonosulok, ami kifejezi, hogyan gondolkodom a világról. Nekem nagyon fontos, hogy "belülről énekeljek" – legyen szó érzelmekről, közéletről, bármiről –, ez ügyben amatőr maradtam. És a közönség meghálálja, ha hiteles és igényes vagy!”
A 168 Órának azt nyilatkozta: „A stílus maga az ember. (…) El tudom választani, mi az, ami nekem színvonal, s mi az, ami már nem megengedhető. Amit ízléstelennek tartok, azt nem szeretem. Sem nézni, sem hallgatni, sem benne részt venni, mert idegen attól a létformától, amit kialakítottam a magam számára. (…) Tudom, ez a műfaj sokakhoz kell, hogy szóljon. Nem véletlenül hívják popzenének. Ezt nem lehet az íróasztalnak csinálni. El kell adni.
De ha közben választhatok, akkor rendben van, mert választani a magam ízlése szerint fogok. Akkor rám fog hasonlítani az, amit kiadok a kezemből, és így reggelente nyugodtan nézhetek a tükörbe. Ez azért fontos, mert számomra ez az egész nem szerepjáték, hanem egy önkifejezési forma volt és maradt.”
