Lenyűgöző távokat tesznek meg a tigriscápák

 

A Scientific Reports legutóbbi számában közzétett új tanulmány az első folytatólagos, két évet meghaladó műholdas nyomkövetés adatait tárja fel a fajnál. Az adatok figyelemre méltó és korábban ismeretlen migrációs mintákról árulkodnak, amelyek jobban hasonlítanak a madaraknál, teknősöknél és néhány tengeri emlősnél, mintsem a halaknál megfigyeltekhez.

A hosszú ideig főként part menti fajként ismert tigriscápák valójában több mint 7500 kilométeres körutazásokat tesznek minden évben két merőben eltérő ökoszisztéma - a karibi térség korallzátonyai és az Atlanti-óceán középső területének nyílt vizei - között. Hovatovább, minden évben megbízhatóan ugyanazon telelőterületekre érkeznek vissza, ami a védelmi erőfeszítések szempontjából fontos felfedezés.

A tigriscápák és más nagy testű cápafajok vándorlásának és mozgásának részletei sokáig homályba vesztek, mivel két hónapot meghaladó ideig nehezen követhetőek a nyomkövetők vagy egyéb logisztikai korlátok miatt. Az új projekthez viszont olyan nyomkövetőkkel látták el őket, amelyek több mint két éven át - bizonyos esetekben egészen három évig - funkcionáltak.

A Harry Lindo névre keresztelt cápa például több mint 44 ezer kilométert tett meg, ami a tigriscápáknál és talán a többi cápafaj között is a leghosszabb dokumentált táv.

A szakemberek kimutatták, hogy a kifejlett atlanti-óceáni hímek a teleket rendszeresen karib-tengeri szigetek környékén, úgymint a Bahamáknál, a Turks- és Caicos-szigeteknél és Anguilla szigeténél töltik. Nyaranta egészen az Atlanti-óceán északi részéig elúsznak, gyakran több mint 3500 kilométert tesznek meg és elérik akár Connecticut környékét is, igaz nem a part közelében, hanem a nyílt vízen haladva. Figyelemre méltó, hogy minden évben ugyanazt a rendszert követik, és szinte mindig ugyanazon apró karibi régióba térnek vissza.

Egyelőre nyílt kérdés, miért ennyire elkötelezettek a halak bizonyos területekkel szemben. A déli végponton a válasz egyszerű lehet: a nőstények telente igen gyakoriak a karibi térségben, ennélfogva ez lehet a legjobb hely a hímeknek a pártalálásra. Az utazás északi végpontja már jóval komplikáltabb. Olybá tűnik, a hidegebb hőmérsékletű területek elkerülése dönti el, milyen messzire merészkednek; ez az információ példázza, a migrációs kutatás miként segíthet előre jelezni a klímaváltozás cápákra gyakorolt lehetséges hatásait.

Elképzelhető, hogy a szintén észak felé vándorló fiatal álcserepesteknősök zsákmányolásának céljával tartanak ebbe az irányba, a kutatók találtak is teknősmaradványokat a régióban kivetett horogsorok áldozataivá vált cápák gyomrában. Viszont teknősök jóval délebbre is megtalálhatóak.

A kutatók két másik esetben találtak hasonlóan széles tartományú, rendszeres migrációs mintázatot part menti és nyílt vízi régiók között, méghozzá a csendes-óceáni, melegvérű nagy fehér cápánál, illetve a lazaccápánál. A fehér cápák telente Kalifornia és Alsó-Kalifornia partjaitól a Csendes-óceán középső területén egy nyílt vízi régió, az úgynevezett "fehércápa-kávézó" felé vándorolnak.

A tigriscápák egyre közelebb kerülnek a fenyegetett státuszhoz, részben a cápauszony-kereskedelem miatt. Az új kutatás egyik legfontosabb célja ennélfogva a védelem.

A kutatócsapat előzetes eredményei alapján - amelyek már feltárták a Bahamák körüli élőhely fontosságát a tigriscápák vándorlásában - a bahamai kormány 2011-ben cápamenedéket hozott létre, és vizein tiltja a kereskedelmi célú cápavadászatot.