LehárFeszt: érdekes beszélgetésekkel indult és fergeteges gálával zárult a pénteki műsorfüzér – KÉPEKKEL
Nagyszerű szervezői döntés volt a Tiszti Pavilon tikkasztó hőségtől óvó, ódon falai között indítani a Lehár Ferenc Polgári Társulás által több komáromi helyszínen három napon át megrendezendő 2. LehárFeszt pénteki programfolyamát. Előbb a Pécsi Nemzeti Színház Komáromban cseperedett színművésze, Stubendek Katalin, majd a Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színházi, opera-, televíziós- és filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész, Szinetár Miklós szavait itta a hallgatóság…
A szüleivel Királyhelmecről Komáromba hatévesen átköltözött Stubendek Katalinnal, azaz Stubendek Istvánnak, a sikeres Concordia Vegyes Kar karnagyának lányával a mindig alaposan felkészült Demčík Norbert könyvtáros beszélgetett a paviloni díszteremben. Tette ezt azután, hogy előzőleg járt a pécsi színtársulatnál, s a világhírű Lehár Ferenc-operettben elnyerte tetszését Katalin víg özvegy – alakítása: beképzelt, agyonajnározott primadonna helyett egy olyan ízig-vérig valódi nőt játszik, aki nem feledi, hogy egykor szegény lány volt…
A hazatérését az is megkoronázta, hogy a művésznőnek augusztus 20. alkalmából, „színvonalas és sokoldalú szerepformálásai, magas szintű munkája elismeréseként, Orbán Viktor miniszterelnök úr előterjesztésére dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök úr Magyar Ezüst Érdemkereszt állami kitüntetést adományozott”. Hozzáteszem: korábban, 2012-ben Szendrő József-díjban, nemrég pedig közönségdíjban is részesült, s mindezért nagyon hálás.
A közös múltidézés során hallhattuk, hogy Katika 1991-ben a komáromi gimiben érettségizett, majd 1995-ben a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán, az ifjú magyar tehetségeket felettébb kedvelő Emília Vášáryová és Martin Huba tanítványaként végzett. Játszott a kassai, komáromi, győri és zalaegerszegi színtársulatban, 2002-től pedig a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Sajnálatosnak tartja: az az álma, hogy egyszer a nagy példaképével (az időközben elhunyt) Törőcsik Marival játsszon egy színpadon, nem vált valóra. Hozzátette: pedig 37 év eltéréssel ugyanazon a napon születtek…
Azt is megtudtuk, hogy ő diákként nem szerepelgetett színjátszó csoportban, de versmondóként sikeresnek bizonyult. Szeretettel emlékezett vissza a versmondás- és - értelmezés titkaiba őt beavató gimnáziumi tanárára, Gáspár Tiborra és a már szintén elhunyt Kmeczkó Mihályra, a Magyar Területi Színház hajdani dramaturgjára. Legjobban Latinovits Zoltán színművész versmondása érintette meg, de kamaszként a versek mellett korosztálya által kedvelt diszkó- és retró dalokat is szívesen hallgatta. Színészként mindig leginkább a zenés színházhoz vonzódott. Fájlalja, hogy akadnak, akik lenézik ezt a nagyon nehéz műfajt.
Az első férjétől, Stauróczky Balázs karmestertől Éva és Anna, a jelenlegi férjétől, Bókai Zoltán karmestertől pedig Boróka lánya született. Azt is elárulta, hogy a teremben jelen levő legidősebb lánya már a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem elsős hallgatója. Bár eleinte nem támogatta őt e pálya választásában, de a kitartása láttán, hogy kétszeri be nem jutás után harmadszor is ugyanoda felvételizett, és sikerrel járt, belátta, hogy ott a helye. „Az legyen színész, aki mást nem akar csinálni, csak ezt!” – vallja.
Hangsúlyozta: immár elmondhatja, hogy hosszabb ideig élt másutt, mint Komáromban, de továbbra is komárominak érzi magát, ide jön haza, s legjobban a Duna dobogtatja meg a szívét. Nagyon megörült annak, hogy ez idő tájt Komárom világhírű szülötte, Lehár Ferenc sikerdarabjának címszerepét alakíthatja. Az is szóba került, hogy az egykor szintén Komáromban cseperedett Kaszás Attilával három produkcióban játszott együtt. Nos, Az arany emberben a szerzője, Jókai Mór szülővárosában, Komáromban…
Katalin a színészi hivatás kapcsán a szövegtanulástól nehezebb feladatnak tartja a valós érzelmek felszínre hozását a próbafolyamatok alatt. Valójában sosem primadonna, hanem inkább szubrett alkatnak tartotta magát, mégis több primadonna-szerep is megtalálta őt. Mint mondta: sosem adott vissza szerepet, mert valamennyi megoldandó feladatnak tartotta – tartja, az énekhangját pedig folyamatosan képzi. Önmagával szemben szigorú, és csak a szüleitől, valamint a gyermekeitől kapott kritikákban hisz. Annál is inkább, mert a vidéki színházakba nagyon kevés színikritikus utazgat le… „Stubendek Katalinnak varázsa van a színpadon!” – írta róla az egykor nem éppen pozitív hangvételű kritikáiról híres felvidéki színikritikus-publicista, Dusza István.
Az új színházi évadát nagyon izgalmasnak tartja, amelyben sok feladat vár rá Pécsett. Szeptember 21-én lesz a Vízkereszt vagy amit forgattok című rendhagyó előadásuk ősbemutatója. Továbbá szerepel majd az Anconai szerelmesek című zenés komédiában, A hőstenor című bohózatban, a Móricz-regény alapján készült Rokonokban és több olyan produkcióban, amelyek az előző évadból kerültek át az újba. Minden felvidéki érdeklődőt szeretettel vár ezekre az előadásokra, s megjegyezte: majd szívesen játszana még a Komáromi Jókai Színházban is...Végül a beszélgetőtársa könyvvel és borral köszönte meg a tartalmas és kellemes együttlétet, amit a hallgatóság hosszasan zúgó tapssal hálált meg.
A LehárFeszt fővédnöke, Szinetár Miklós, aki a Magyar Állami Operaház főigazgatója, a Magyar Televízió egykori elnökhelyettese, a Halhatatlanok Társulata kuratóriumának elnöke is volt, a nejével, Hámori Ildikó, a szintén Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művésszel, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjával tért vissza a LehárFesztre. Míg a tavalyi tartalmas, humorral is fűszerezett beszélgetés során az operett reneszánszáról Nagy Ibolya operett primadonna faggatta a fesztivál „örökifjú“ fővédnökét, ez alkalommal a zenés színházhoz és e műfajhoz fűződő viszonyáról Lengyel Emese, Junior Prima Díjas újságíró, kultúrakutató beszélgetett vele.
A neves szakember leszögezte: a Rákosi-korszak végén kezdte a pályáját, amikor a széljárás nem kedvezett a nagy egyéniségeknek. Hozzátette: sem a diktatorikus rendezői színházat, sem pedig a Horthy.-korszakra jellemző színészi diktatúrát nem pártolja, és sajnálja, hogy Magyarországon mindig csak két oldala van a lónak, közepe nincs…
Arra a kérdésre, hogy manapság másként rendezne-e meg egy-egy olyan produkciót, amit ifjú szakemberként már rendezett, így válaszolt: „A színház mindig itt és most történik. Ezért egy jó rendező az adott kor, ország, színház, közönség… szerint mindig másképp rendez, csak a dilettáns rendező rendez mindig ugyanúgy”.
A Mester hiszi és vallja, hogy a (zenés) színház akkor jó, ha nem teljesen olyan, mint a hétköznapi élet: „Akkor jó, ha az a valóság lényegét, esszenciáját adja vissza, miközben beemel egy másik világba. Ellenben a film közelebb áll a naturalizmushoz”. Végül a 92 éves, sokoldalú alkotó szívesen dedikálta az életéről, pályájáról és a zenés színházról írt könyveit, fényképezkedett a rajongóival, s a kérdéseikre is válaszolt.
Aztán a közönség átvonult a közeli amfiteátrumba, ahol a Klemen Terézia által írt Dérynétől István, a királyig – a magyar zenés színház története című produkció kezdődött. Az újabb felvidéki premier során Dérynét az egyes korokon átvezető Lucifer által jelenítették meg. Ő Blaha Lujzaként, Fedák Sáriként, Honthy Hannaként és más neves primadonnák bőrébe bújva jelent meg a színen. Az Angyal Márta, a Budapesti Operettszínház rendezője által rendezett előadásban e társulat két jeles művészét: az összes női szerepet játszó Ullmann Zsuzsát és a Lucifert, valamint a további férfi szerepeket is alakító Kovács Szilárdot láthattuk – hallhattuk. A produkció zenei szerkesztője az a Balassa Krisztián volt, aki a világhírű Mága Zoltán hegedűművész nagyzenekarának egyik karmestere. Az ötletes, zenés színházi időutazás végén ismét felhangzott a megérdemelt taps.
Majd az Újhold régi zene- és táncegyüttes szemgyönyörködtető, barokk viselettörténeti és táncbemutatóját, pénteki záróakkordként pedig a Mulat az operett című gálaműsort, vagyis a kiváló magyarországi és felvidéki „pacsirták”, valamint a Dunakeszi Szimfonikus Zenekar játékát (Farkas Pál karnagy vezényletével) élvezhettük. A gála elején Balogh Csaba, Magyarország zenekedvelő pozsonyi nagykövete és Keszegh Béla, Komárom polgármestere is köszöntötte a nézőteret megtöltő sokaságot. Persze, aznap is lehetett nosztalgiázni a XX. századi autócsodák között, felpróbálni a primadonna és bonviván öltözékeket, böngészni az uniós kiadványokat az Europe Direct-sátornál, s mindezt a három hazai énekeslányból álló Magic Melodies musical trió fellépése is színesítette.
A 2. Lehárfeszt szombati zárórendezvénye, vagyis a IV. bástyabeli Bortrezorban megtartott agapé részleteiről a következő cikkünkben számolunk be…
