Kórustalálkozó Nagymegyeren
Szombaton rendezték meg a nagymegyeri Corvin Mátyás Városi Művelődési Központban a hagyományos Kórustalálkozót, melynek házigazdája az idén 133 éves Nagymegyeri Bárdos Lajos Vegyeskar.
Mint az est háziasszonya, Csémi Andrea megjegyezte, ez a rendezvény immár szép és nemes hagyománnyá vált a nagymegyeriek életében, egy olyan biztos ponttá, amikor a dal, a barátság és a kultúra kapja a főszerepet.
A késő délután különlegessége abban rejlett, hogy három olyan kórus lépett színpadra, amely Bárdos Lajos nevét viseli.
Az énekkarok röviddel a megnyitó előtt a közelben megkoszorúzták Bartók Béla nagymegyeri szobrát, mely gesztussal nemcsak a 20. század egyik legnagyobb zenei géniusza, hanem a városhoz ezer szállal kötődő népzenekutató előtt is tisztelegtek, aki 1910-ben a városban két alkalommal is gyűjtötte a tiszta forrásból származó dallamokat.
Bartók szellemisége és öröksége arra emlékeztet minket, hogy a zene nem csupán szórakozás, hanem identitásunk őrzője, gyökereink és kultúránk legmélyebb kifejeződése. Amikor Nagymegyeren csendül fel a kórusmuzsika, az mindig többet jelent egy egyszerű hangversenynél. Városunk és az énekkari kultúra kapcsolata mély és elszakíthatatlan. Nagymegyer nemcsak befogadja a művészetet, hanem generációk óta élteti is. Az énekszó itt, a Csallóköz szívében szellemi otthonra talált, és a város egyik legszebb kulturális védjegyévé vált”,
hangsúlyozta Csémi Andrea, aki Kodály szavaival is nyomatékosította ezt a gondolatot, miszerint a zene olyan lelki táplálék, ami semmi mással nem pótolható.
Kifejtette, hogy
amikor a helyi közösség dalra fakad, vagy vendégül látja a zene barátait, a múlt értékei találkoznak a jelen lelkesedésével. Emiatt is lehet az, hogy a kórusmuzsika Nagymegyeren egy közösen őrzött örökség, amely formálja és összetartja a közösséget,
mert az éneklés az emberi lélek legközvetlenebb kifejezésmódja. A kórusban éneklés pedig egy csodálatos lecke az együttműködésről. Ott megszűnik az egyéni önzés, az emberek egymásra figyelnek, egymáshoz csiszolódnak, hogy a különböző hangokból végül egyetlen, tökéletes és harmonikus egész szülessen, fogalmazott Csémi Andrea, aki azt sem felejtette el megemlíteni, hogy egy kórustalálkozó nem csak az éneklő kórustagokról szól, hiszen az egyben a meghallgatás művészete is, ami rohanó világunkban rendkívül fontos, hiszen egyre kevesebb időnk jut a valódi, értő figyelemre.
Amikor a nézőtéren ülve befogadjuk a pódiumról áradó dallamokat, egy pillanatra megáll az idő és ebben a csendes figyelemben megszületik a csoda: a zene hidat épít a különböző közösségek, a különböző generációk, ember és ember közé. Megélhetjük, hogy bár sokfélék vagyunk, a zene egyetemes nyelvén mindannyian ugyanazt értjük.”
A kórusok közül az első fellépő a Csornai Bárdos Kórus volt, melynek alapító karnagyát Nagy Kálmánt 1959-ben bízta meg a város vezetése a kórusszervezés munkájával. A délután folyamán fellépett még a 2007 januárjában alakult Vásárúti Dalárda, az 1988-ban alapított nagymegyeri Janiga József Művészeti Alapiskola Gyermekkara, a helyi zeneiskola pedagógusaiból és a város zenekedvelő polgáraiból 1991-ben verbuválódott Barcsi Bárdos Lajos Vegyeskar, és természetesen a nagymegyeri Corvin Mátyás MVK égisze alatt működő nagy múltú házigazda kórus, a Bárdos Lajos Vegyeskar Orsovics Yvette vezetésével.
