Korpás Éva népdalénekes egy maori művésszel együtt lépett fel Új-Zéland fővárosában - KÉPEKKEL
Magyarország Új-Zélandi Nagykövetsége meghívásának eleget téve, nemrég az ország fővárosában, Wellingtonban mutatkozhatott be a többek között Külhoni Magyarságért Díjjal kitüntetett, felvidéki népdalénekes, Korpás Éva. Fellépésére az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc alkalmából rendezett ünnepi fogadáson került sor. Hazatérése után feledhetetlen élményeiről portálunknak számolt be.
A korábbi két ausztráliai utazásom zenészeim kíséretében történt. Onnan Új-Zéland még négyórás repülőútra van. Bevallom, volt bennem izgalom. Október 12-én indultam a 12 napos útra, s az oda-vissza, várakozással együtt 28, illetve 30 órás repülőutat leszámítva, 9 teljes napot töltöttem az országban, majd 24-én este tértem haza” – kezdte élménybeszámolóját Éva.
Hozzáfűzte: az ünnepi megemlékezésen az anyaországtól messze élő, időnként honvággyal küszködő és a saját kulturális értékeit hiányoló magyarokon kívül elsősorban a több országot képviselő, meghívott diplomaták vettek részt.
„Október 20-án léptem fel a nagykövetség által kiválasztott rendezvényteremben, a többi napomat pedig az érdekes ország és őshonos kultúrája, illetve lakosai megismerésével tölthettem. A nagykövet úr kérésére, a megemlékezés nyitányaként nemzeti imánkat, később pedig az A csitári hegyek alatt című népdalt énekeltem el. Előttem pedig az új-zélandi himnusz hangzott el az őslakosok anyanyelvén, maori nyelven, majd angolul is” – ecsetelte a történteket.
A másik nagyköveti kéréssel kapcsolatban elárulta:
Ennek kapcsán arról is beszélt, hogy már vasárnap többedmagával együtt részt vett a Matiu által tartott workshopon, ahol kicsit őt is beavatta a maori kultúrába.
Majd következett a kiáltásokkal, dobogásokkal, grimaszokkal párosuló haka, a tradicionális harci tánc is, ami erőt és bátorságot sugároz, és amit bizonyos események előtt mindig beiktatnak. A rögbimeccset is ezzel indították, amit elkaptam az ottani tévében. Bármennyire is komfortzónámon kívül estek ezek a tevékenységek, mégis hatottak rám” – sorolta az élményeit.
Éva a többi napon némi szívélyes nagykövetségi útmutatás után, egyedül vagy kísérők társaságában körülnézett Wellingtonban és a főváros környékén, majd Auckland felé vette útját, a nagykövet úr társaságában.
„Szebbnél szebb helyszíneken jártam, megcsodáltam az ottani természetet, s a gejzírek, a földből előtörő kénes víz látványa is lenyűgözött Rotoruában és környékén. Kérésemre a Gyűrűk ura című, világhírű film-trilógia mesés forgatási helyszíneire is ellátogattunk, amit nagyon élveztem. Mindenütt rengeteg báránnyal találkoztunk, s azt is megtudtam, hogy a közel 5 millió lakosú országban (ebből kétmillióan Aucklandban laknak) mintegy 15 millió bárány él, de rengeteg szarvasmarha is legel a szabadban. Lelkileg nagyon feltöltött ez az út engem, sok pozitívumot kaptam.
– zárult Éva tájékoztatása, amely végén hálásan megköszönte a nagykövet úrnak és az ottani nagykövetség minden munkatársának a kedvességet, a törődést.
