Kőbánya, Hegyi György és a rock
Az idei Művészetek Völgye egyik üde színfoltja kétségtelenül a Kőbánya Udvarában zajló Rocktörténet Live! című interaktív, könnyűzene-történeti előadássorozat volt.
„Növendékeink nemcsak gitározni, szaxofonozni, dobolni és más hangszereken játszani tanulnak meg, hanem megpróbáljuk kontextusba helyezni azt a rengeteg dalt, amit megtanulnak, és megpróbáljuk azokat egy furcsa kultúrtörténeti mozaikba beleilleszteni, hogy vajon milyen társadalmi környezetbe ágyazódott, valamint hogy miért volt olyan a rock and roll, amilyen…” – hangzott el a Kőbányai Zenei Stúdió oktatója, Hegyi György által vezetett zenés előadás kezdetén. Megtudhattuk, hogy a zeneiskola tanárai és növendékei ezekből az órákból alakították ki az előadássorozatot, amit először a Békásmegyeri Művelődési Ház közönsége hallgathatott meg.
A Művészetek Völgye Kőbánya Udvarában öt napon át mutatták be a könnyűzene-történet 1950-től 1990-ig tartó főbb korszakait és zenéjét. A képekre és videókra épülő, interaktív előadás zenei főszereplői a Kőbányai Zenei Stúdió növendékei voltak, akik élőben elő is adták a szóban forgó korszakokat meghatározó jellegzetes dalokat.
A lebilincselő stílusú Hegyi György az első alkalommal a rock and roll hőskorába repítette vissza az érdeklődőket, megismertetve őket többek között Sister Rosetta Tharpe-pal, akinek az 1944-ben rögzített gospeles-bluesos, de a tempója és a lüktetése miatt már rock and rollra is hasonlító dalát a szakírók az első rock and roll-felvételnek tartják.
A Rock Around the Clock című dal előadója, Bill Haley mellett szóba került az a Fats Domino is, akinek a koncertjeire elsőként engedték el a fehér szülők a fehér gyermekeiket. Ez egyáltalán nem volt szokás abban a korban, amikor nem csupán az embereket, hanem a slágerlistákat is bőrszín alapján különböztették meg. Az előadó említést tett továbbá a rock and roll szó eredetéről, a memphisi Sun Stúdió és Parker ezredes Elvis karrierjében betöltött szerepéről, a magas energiaszinten égő Chuck Berry ördögi mozgásáról és arról, hogy miért is helytelen a vinil-lemezeket bakelitnek nevezni… A szövegírást és rocktörténetet oktató zenész – az erősítőkre, az effektekre és persze az elektromos gitárokra kitérve – beszélt a technológiai fejlesztésekről, így Leo Fender és Les Paul hatásáról is, de elmondása alapján elképzelhettük, hogy hogyan ütötték egymást tűzoltókészülékekkel a hullarészeg matrózok, amikor a hatvanas évek elején a Beatles Hamburgban játszotta Ray Charles What’d I Say című szerzeményét.
Hegyi György, aki Hajós Andrással közösen alapította meg az Emil.RuleZ! nevű alternatív formációt, a második napon Szakadáti Mátyás dobossal együtt zsúfolta bele hatvan percbe a brit és a magyar hatvanas évek könnyűzenei történéseit. Sok szó esett a Beatlesről, amely 1960–1970 között hat darab nagylemezzel is képviseltette magát a tíz legtöbbet eladott korongok listáján, de beszéltek az ötödik beatle-ként emlegetett George Martinról és a gombafrizurások menedzseréről, Brian Epsteinről, valamint a She Loves You című dal szövegírói innovációjáról is. A Rolling Stones Satisfaction című slágere keletkezési történetének felidézését követően értekeztek az 1968-as párizsi eseményekről, és arról a France Gall nevű lányról, aki a nápolyi eurovíziós dalfesztiválon törte át a beattel a korlátokat.
„A nyugati világból a vasfüggöny mögé is beszivárgott a kulturális forradalom. Magyarországon ez kapott egy rendszerellenes bukét. Teljesen betiltani nem tudták, megpróbálták hát kordában tartani” – hangzott el, miközben giszben szólalt meg egy közeli gépkocsi riasztója. A Szabad Európa Rádiót és a Luxemburg Rádiót hallgató hazai fiatalok először másolni próbálták nyugati példaképeiket, végül – saját, angolul hangzó, mégis magyar nyelvű dalszövegeivel – az Illés együttes engedte ki a szellemet a palackból.
„Jelentős volt ez idő tájt az államilag szervezett tehetségkutatók, a Ki mit tud?-ok és a Táncdalfesztiválok szerepe” – fogalmazta meg Hegyi György, majd méltatta a Szörényi–Bródy szerzőpárost, a mai dalszövegírók elé pedig Sztevanovity Dusán szövegeit állította példaként. A Kovács Kati–Koncz Zsuzsa–Zalatnay Sarolta hármasból leginkább az utóbbit emelték ki, megemlítve, hogy a magyar könnyűzenei szakmából éppen Cini volt az, aki londoni látogatása során egyszerre találkozott Jimi Hendrixszel és Janis Joplinnal.
„1951-ben alapították meg a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot, ami egyetlen dolgot nem tudott, hanglemezt gyártani” – mondta a Bors Jenő és Erdős Péter hatását részletező előadó arra utalva, hogy a hanglemezek ebben az időben a kábelgyárban készültek.
A kor két emblematikus alakja volt a Népszabadság vezércikkét maró gúnnyal megéneklő Kex-frontember, Baksa Soós János, valamint „a magyar Jimi Hendrixnek” is nevezett Radics Béla. „Kádár Magyarországán nem tesz jót az ember karrierjének, ha a hullarészeg rajongói azt kiabálják, hogy Bélát a kormányba, Bélát a pártba!” – fogalmazta meg Hegyi György, akinek harmadik napi vendégétől, a basszusgitáros Miklós Milántól egy újabb érdekességet tudhattunk meg: „Szövegíró édesapám, Miklós Tibor az első magyar nyelvű dalszövegét Radics Bélának írta. Ez volt a Purple Haze-re készült Bíbor köd.”
Az előadás-sorozat harmadik napján három kiemelkedő figuráról tettek említést. Megelevenedett a furcsa szövegekre épülő bizarr zenét játszó The Doors frontemberének, Jim Morrisonnak, a gitárokat égető, rendkívül egyedi Jimi Hendrixnek és annak a Janis Joplinnak az emléke, aki a politoxikomán életmódnak „köszönhetően” szintén jóval idő előtt lett az ún. huszonhetesek klubjának tagja. Természetesen megkerülhetetlen volt a tudat kitágításával való kísérletezgetés egyik alakjának, Allen Ginsbergnek és az idén ötven esztendős woodstocki fesztiválnak a felidézése is.
A negyedik napon az Eric Claptonnal felálló Cream, az első heavy metal albumot megjelentető Iron Butterfly, a Steppenwolf, a The Yardbirds, a Deep Purple, a Pink Floyd, az AC/DC, a Kiss és leginkább a legendás Led Zeppelin munkásságát állították az előadás középpontjába. „John Bonham teljesen megfordította a dobolás gondolkodását. Az ő feltűnéséig a legtöbb dobos az énekest kísérte. Elsőként Bonzo kezdett el úgy dobolni, hogy kifejezetten a gitáros riffként hozott tömörségét játszotta körbe” – fejtette ki a Kőbányai Zenei Stúdió oktatója.
Az előadássorozat zárónapján, július 26-án némi diszkós kitekintéssel az Abba és a Neoton életműve elevenedett meg lezárva ezt a kiváló kezdeményezést, ami során a Kőbányai Zenei Stúdió növendékei által olyan slágerek hangzottak el a Kőbánya Udvarán, mint a The Doors Riders on the Stormja, az Omega Petróleumlámpája vagy éppen Chuck Berry Johnny B. Goode-ja.
Bízunk benne, hogy a Kőbányai Zenei Stúdió ismeretterjesztő és szórakoztató előadás-sorozatának eredeti, terjedelmében jóval hosszabb műsorát a közeljövőben más helyszíneken is élvezhetjük, megismerve a legendás könnyűzenei korszakok titkait.
