Kitartásból és közösségi munkából jeles
A csicseri Muník István bár 11 éve rokkant nyugdíjas, ez nem akadályozza meg abban, hogy aktívan kivegye részét faluja életéből. Lelkes MKP-tag, 1998-tól a helyi alapszervezet elnöke, az Ung-vidéki járási vezetőségben is helye van, a kerületi tanácsban is tevékenykedik, sőt az OT-nak is tagja. Kétszer az országos elnökség is falujukban tartotta soros ülését. István 36 évig Csicser önkormányzatában is dolgozott, 25 éve pedig megszervezte a helyi Egyházi Ökumenikus Férfikart.
Az idei csicseri nyugdíjasoknak rendezett ünnepségen léptek fel legutóbb, ahol megemlékeztek jubileumi évükről is.
„ Az elmúlt negyedszázad alatt mintegy 30 ember cserélődött ki az énekkarban, ahol ma tizenegyen énekelünk. Átlagéletkorunk úgy 65 év körül lehet. Repertoárunkat elsősorban Mária-énekek alkotják, de vannak benne világi énekek is. Helyben rendszeresen fellépünk, de voltunk már meghívottak Királyhelmecen, Nagykaposon, Dobóruszkán is -- mondja.
István általában mindenben kitartó, hiszen a helyi római-katolikus egyházban emberemlékezet óta ő a kántor, tavaly volt kinevezésének 50. évfordulója.
Ebből az alkalomból egy magyar zászlót ajándékozott a templomnak, ám az ide helyezett új plébános – a törvényekre hivatkozva – azt eltávolította. Hamarosan falujukba látogat a püspök úr, ő meg kíváncsian várja, hogyan ítéli majd meg ő ezt az döntést.
„1997-ben Gábor Bertalan, az akkori nagykaposi esperes azzal bízott meg, hogy szerkesszek egy új imakönyvet Harangszó címmel. Épp egy komolyabb műtét után voltam, egy évig dolgoztam rajta. Tíz imakönyvből válogattam az énekeket, illetve az egykori kántor-tanítónk, Rajzák János gyűjtéséből is került bele néhány, így a Hozsanna imakönyvhöz képest 300 énekkel többet tartalmaz. Először 5000 darabot nyomtattak belőle, majd a második kiadásnál még 3000 darabot, de ez már kottás változat volt, 580 énekkel, más szerkesztésében” – folytatja az emlékezést.
Jó 10 éve már amolyan univerzális kántornak számít a vidéken, hiszen a református és a görög-katolikus hívek temetésén is ő játszik. 1996-ban a Vatikánban is járt, mert egyike voltam azoknak, akik a magyar püspök kinevezésére készült petíciót a 400 ezer aláírással átadta. Vasárnaponként három misén vesz részt, az egyházi zene élete része lett.
S hogy mióta foglalkozik a zenével?
„Tanulmányaim befejezését követően visszatértem szülőföldemre, és Junior néven egy együttest alapítottunk, amely 10 éven át létezett. Bálokban, lakodalmakban játszottunk, én voltam a zongorista. Bátyáim is zenéltek, sajnos, már egyikőjük sem” tudjuk meg tőle.
Muník István számára Csicser a világ közepe.
„Nagyon szeretem a falumat, semmiért sem költöznék el innen. Büszke vagyok sok mindenre. Például azokra az önkéntes tűzoltókra, akik sorra nyerik a versenyeket, a falunapunkra, vagy a hamarosan immár 3. alkalommal megrendezésre kerülő adventi sokadalomra, arra a kirakodó vásárra, amelyen mindenki a saját maga létrehozott termékeit árulja és népszerűsíti. Akkor lennék még nagyon boldog, ha az MKP újra bejutna a parlamentbe, ismét lenne méltó képviseletünk” – zárja beszélgetésünket a zene és kultúra megszállottja.
