Kilencven éve született Pozsony csalogánya, Házy Erzsébet
A kilencven esztendeje született és lassan harminchét éve halott Házy Erzsébet a magyar operaéneklés egyik legnagyobb csillaga volt, aki hasonló legendáriumot hagyott maga után a Kárpát-medencében, mint New Yorkban a görög származású Maria Callas.
Ahogy Callas, úgy testileg-lelkileg ő is belerokkant az állandó harcokba, s mindketten idő előtt léptek le a színpadról. „Ilyen nagy hatású, intenzív, gyönyörű és ilyen szépen éneklő primadonnája nemigen volt még a Magyar Operaháznak” – ezekkel a szavakkal búcsúztatta őt 1982. december 3-án, a temetésén Mihály András zeneszerző, akkori operaházi főigazgató.
Házy Erzsébet – s ezt sokan nem tudják – 1929. szeptember 30-án Pozsonyban született, ám a szülei a csallóközi Nyárasdról származtak.
A családnak Pozsonyon kívül a Somorja melletti Tejfalun is volt kiskocsmája, ahol a fröccs mellé saját hentestermékeiket kínálták. Böbe (hisz otthon csak így hívták) édesapját, Házy Jenőt és a családját – a magyar származása miatt – 1939-ben, a müncheni döntés után telepítették ki Pozsonyból Magyarországra, és a hentes, mészáros, csapos apa Újpesten próbált új életet kezdeni négy lányával, akik számára nem volt ismeretlen a szegénység és a nélkülözés sem.
Házy Erzsébet a Nemzeti Zenedében tanult zongorázni, többek között Váczi Károly tanítványa volt, s ezzel párhuzamosan László Gézánál énektanulmányokat folytatott. Bájos megjelenésére, rendkívüli szépségű hangjára már ekkor felfigyeltek, s 1950-ben a Magyar Rádió Énekkarának alapító tagja lett.
Innen emelte ki Tóth Aladár, s szerződtette ösztöndíjasnak az operába. Böbe egy interjújában idézte fel ezt a pillanatot:
Fél év múlva lépett először színpadra a Figaro házassága Első lány szerepében. Két hónapra rá Verdi Álarcosbáljának Oszkár apródjaként robban be a köztudatba. Pajkos mimikája, játékos grimaszai és pompás énektechnikája, ösztönös, színpadra termett mozgása és sugárzó szépsége olyan összhatást eredményezett, amely pillanatok alatt a publikum kedvencévé avatta.
1954 tavaszán ismét nadrágszerepben, de már jelentős figurát, a Figaro házassága Cherubinóját játssza, amely hatvannégyszeres előadással, kiugró siker lett.
A színpadi karrierrel egy időben szépségét, kiemelkedő mozgáskultúráját a filmvilág is felfedezi. „Korda Sándor meghívott magához Londonba” – híresztelte, s több magyar filmben is főszerepet játszhatott. 1957-ben, amikor még alig ocsúdik fel a nemzet a forradalom leverése okozta sokkból, Farkas Zoltán vitte színre a Gerolsteini kalandot, Offenbach csacska operettjét, amelyben Antónia hercegnőt alakítja. Partnere Darvas Iván, akivel később még találkozik filmen és a magánéletben is. A következő évben a Felfelé a lejtőn, a hatvanas évek elején a Férjhez menni tilos, az Új Gilgames és végül Gertler Viktor máig igen népszerű filmje, az És akkor a pasas című film következett.
De Házy Erzsébet igazi otthona a színpad volt, amitől csak a súlyosbodó betegsége és a korai halála választotta el.
A film- és színpadi sikereket a szakma és az állam is elismerte. 1968-ban Érdemes Művész, 1976-ban Kiváló Művész címet, 1970-ben, alig 41 évesen pedig Kossuth-díjat kapott. 1982. november 24-én hunyt el.
Ebben az évben újították fel az Operaházat, így még az sem adatott meg neki, hogy ott ravatalozzák fel. A temetésén, az Erkel Színház előtt hatalmas tömeg jelent meg. Szokolay Sándor így búcsúzott tőle:
Halála után az Operaház örökös tagjává avanzsálták, és 2004-ben domborművét is felavatták az operaház falán (Molnár Péter Salamon alkotása).
Azóta újabb bő egy évtizednek kellett eltelni, hogy emlékét újra felelevenítsék, és ebben az unokanővére Hechtné Házy Anna is részt kívánt venni. 2016. április 12-én ő velem együtt ott volt Újpesten, a szülői ház, az újpesti Baross utca 58.-ban elhelyezett emléktábla avatásán. „Köszönet mindenkinek, aki Házy Erzsébet és családja számára menedéket nyújtó újpesti családi ház falán elhelyezett emléktábla megalkotásában közreműködött. Számunkra, felvidéki emberek számára ez a tény kötelességet is jelent, hogy emléke megőrzése érdekében valamit cselekedjünk” – mondtam az újpesti táblaavató ünnepségen.
Ebben a szándékában Hecht Annát csak korai halála akadályozta meg. Így, helyette, nekünk jutott az a feladat, hogy a megemlékezés módját megtalálva együtt tisztelegjünk mindkettőjük emléke előtt.
A Szlovákiai Civil Becsületrend elnöke, Klemen Terézia jóvoltából még abban az évben sor került az I. Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekversenyre (HENTÉ), amely az idén a negyedik évfordulójához érkezett, és egyre népszerűbb.
Klemen Terézia szerkesztésében tavaly került kiadásra Az évszázad Manonja – Házy Erzsébet címen, az életéről és munkásságáról szóló emlékkönyv. Közben Érsekújvárott és Somorján emlékkiállítást szerveztünk, ahol a fényképek és plakátok mellett Házy Erzsébet címszerepeinek néhány kosztümje is bemutatásra került.
Nem feledkeztünk meg Házy Erzsébet unokahúgáról Hechtné Házy Annáról sem. 2018. január 14-étől Somorján újévi hangversennyel emlékezünk meg mindkettőjük munkásságáról.
A somorjai gálán az operett és musical műfajának fiatal tehetségei, a HENTÉ győzteseinek produkcióival hajtunk fejet Házy Erzsébet és Hechtné született Házy Anna emléke előtt, példaképül állítva őket az est szereplői és mind azok elé, akik a szépre, a jóra, mások szórakoztatására tették fel az életüket.
Egy biztos, Házy Erzsébet hangja, művészete és egyéniségének a bája – ha csak bakeliton vagy filmvásznon is – velünk maradt, s velünk él tovább. Bármikor meghallgathatjuk, megnézhetjük őt, és továbbra is olyannak szerethetjük, amilyennek az emlékeinkben vagy mások elbeszélése alapján bennünk él.
