Kilencven éve született Pozsony csalogánya, Házy Erzsébet

Dunajszky Géza 2019. szeptember 30., 09:30

A kilencven esztendeje született és lassan harminchét éve halott Házy Erzsébet a magyar operaéneklés egyik legnagyobb csillaga volt, aki hasonló legendáriumot hagyott maga után a Kárpát-medencében, mint New Yorkban a görög származású Maria Callas.

Fotó: archívum

Ahogy Callas, úgy testileg-lelkileg ő is belerokkant az állandó harcokba, s mindketten idő előtt léptek le a színpadról. „Ilyen nagy hatású, intenzív, gyönyörű és ilyen szépen éneklő primadonnája nemigen volt még a Magyar Operaháznak” – ezekkel a szavakkal búcsúztatta őt 1982. december 3-án, a temetésén Mihály András zeneszerző, akkori operaházi főigazgató.

Házy Erzsébet – s ezt sokan nem tudják – 1929. szeptember 30-án Pozsonyban született, ám a szülei a csallóközi Nyárasdról származtak.

A családnak Pozsonyon kívül a Somorja melletti Tejfalun is volt kiskocsmája, ahol a fröccs mellé saját hentestermékeiket kínálták. Böbe (hisz otthon csak így hívták) édesapját, Házy Jenőt és a családját – a magyar származása miatt – 1939-ben, a müncheni döntés után telepítették ki Pozsonyból Magyarországra, és a hentes, mészáros, csapos apa Újpesten próbált új életet kezdeni négy lányával, akik számára nem volt ismeretlen a szegénység és a nélkülözés sem.

Házy Erzsébet a Nemzeti Zenedében tanult zongorázni, többek között Váczi Károly tanítványa volt, s ezzel párhuzamosan László Gézánál énektanulmányokat folytatott. Bájos megjelenésére, rendkívüli szépségű hangjára már ekkor felfigyeltek, s 1950-ben a Magyar Rádió Énekkarának alapító tagja lett.

Innen emelte ki Tóth Aladár, s szerződtette ösztöndíjasnak az operába. Böbe egy interjújában idézte fel ezt a pillanatot:

1951-ben, a próbaéneklésen egy roppant nehéz darabot, A varázsfuvola Éj királynője áriáját énekeltem, és egy generálpauzában hirtelen megfordultam a saját tengelyem körül. Erre Tóth Aladár felkiáltott: ez bolond, ezt fel kell venni!

Fél év múlva lépett először színpadra a Figaro házassága Első lány szerepében. Két hónapra rá Verdi Álarcosbáljának Oszkár apródjaként robban be a köztudatba. Pajkos mimikája, játékos grimaszai és pompás énektechnikája, ösztönös, színpadra termett mozgása és sugárzó szépsége olyan összhatást eredményezett, amely pillanatok alatt a publikum kedvencévé avatta.

1954 tavaszán ismét nadrágszerepben, de már jelentős figurát, a Figaro házassága Cherubinóját játssza, amely hatvannégyszeres előadással, kiugró siker lett.

 A színpadi karrierrel egy időben szépségét, kiemelkedő mozgáskultúráját a filmvilág is felfedezi. „Korda Sándor meghívott magához Londonba” – híresztelte, s több magyar filmben is főszerepet játszhatott. 1957-ben, amikor még alig ocsúdik fel a nemzet a forradalom leverése okozta sokkból, Farkas Zoltán vitte színre a Gerolsteini kalandot, Offenbach csacska operettjét, amelyben Antónia hercegnőt alakítja. Partnere Darvas Iván, akivel később még találkozik filmen és a magánéletben is. A következő évben a Felfelé a lejtőn, a hatvanas évek elején a Férjhez menni tilos, az Új Gilgames és végül Gertler Viktor máig igen népszerű filmje, az És akkor a pasas című film következett.

De Házy Erzsébet igazi otthona a színpad volt, amitől csak a súlyosbodó betegsége és a korai halála választotta el. 

A film- és színpadi sikereket a szakma és az állam is elismerte. 1968-ban Érdemes Művész, 1976-ban Kiváló Művész címet, 1970-ben, alig 41 évesen pedig Kossuth-díjat kapott. 1982. november 24-én hunyt el.

Ebben az évben újították fel az Operaházat, így még az sem adatott meg neki, hogy ott ravatalozzák fel. A temetésén, az Erkel Színház előtt hatalmas tömeg jelent meg. Szokolay Sándor így búcsúzott tőle:

Torokszorító fájdalmas tanulság elröppenésed, Te magasban szárnyaló mámorosan tündöklő Énekesmadár! A Színház szülöttje, káprázatos jelensége voltál, mert repülésre születtél, pályád az eget hasította… A mélyrepülésre, az átrendezhető élet nyugodt biztonságára nemigen maradt erőd és segítő reménységed. Ezért nem küzdöttél a betegség ellen, ezért volt bátorságod a halálváró kihívásra, mert nem volt többé maradásod!

Halála után az Operaház örökös tagjává avanzsálták, és 2004-ben domborművét is felavatták az operaház falán (Molnár Péter Salamon alkotása).

Képgalériánk:
Fotó: Dunajszky Éva

Azóta újabb bő egy évtizednek kellett eltelni, hogy emlékét újra felelevenítsék, és ebben az unokanővére Hechtné Házy Anna is részt kívánt venni. 2016. április 12-én ő velem együtt ott volt Újpesten, a szülői ház, az újpesti Baross utca 58.-ban  elhelyezett emléktábla avatásán. „Köszönet mindenkinek, aki Házy Erzsébet és családja számára menedéket nyújtó újpesti családi ház falán elhelyezett emléktábla megalkotásában közreműködött. Számunkra, felvidéki emberek számára ez a tény kötelességet is jelent, hogy emléke megőrzése érdekében valamit cselekedjünk” – mondtam az újpesti táblaavató ünnepségen.

Ebben a szándékában Hecht Annát csak korai halála akadályozta meg. Így, helyette, nekünk jutott az a feladat, hogy a megemlékezés módját megtalálva együtt tisztelegjünk mindkettőjük emléke előtt.

A Szlovákiai Civil Becsületrend elnöke, Klemen Terézia jóvoltából még abban az évben sor került az I. Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekversenyre (HENTÉ), amely az idén a negyedik évfordulójához érkezett, és egyre népszerűbb.

Fotó: Dunajszky Éva

Klemen Terézia szerkesztésében tavaly került kiadásra Az évszázad Manonja – Házy Erzsébet címen, az életéről és munkásságáról szóló emlékkönyv. Közben Érsekújvárott és Somorján emlékkiállítást szerveztünk, ahol a fényképek és plakátok mellett Házy Erzsébet címszerepeinek néhány kosztümje is bemutatásra került.

Nem feledkeztünk meg Házy Erzsébet unokahúgáról Hechtné Házy Annáról sem. 2018. január 14-étől Somorján újévi hangversennyel emlékezünk meg mindkettőjük munkásságáról.

A somorjai gálán az operett és musical műfajának fiatal tehetségei, a HENTÉ győzteseinek produkcióival hajtunk fejet Házy Erzsébet és Hechtné született Házy Anna emléke előtt, példaképül állítva őket az est szereplői és mind azok elé, akik a szépre, a jóra, mások szórakoztatására tették fel az életüket.

Egy biztos, Házy Erzsébet hangja, művészete és egyéniségének a bája – ha csak bakeliton vagy filmvásznon is – velünk maradt, s velünk él tovább. Bármikor meghallgathatjuk, megnézhetjük őt, és továbbra is olyannak szerethetjük, amilyennek az emlékeinkben vagy mások elbeszélése alapján bennünk él.

0 HOZZÁSZÓLÁS