Ki lesz az Év hangja?
Jubilál az Év hangja elnevezésű regionális csallóközi énekverseny Alistálon, ugyanis a helyi Csemadok-alapszervezet rendezésében kétévenként megvalósuló megmérettetés immár a tizedik alkalom a különleges versengésre. Az énekversenyre április 11-én kerül sor a helyi sport- és kultúrközpontban. Ennek kapcsán kérdeztem az esemény fő szervezőjét, a helyi Csemadok tagját, Bugár Veronikát.
2006-ban, amikor először került megrendezésre a verseny, különdíjas lettél. Milyen érzés most ugyanennek a rendezvénynek a szervezőjeként tevékenykedni?
Igazából már a legutolsó évfolyamnak is én voltam az egyik szervezője, sőt már egy kicsit előtte is beleláttam a verseny hátterébe. Egyrészt nagyon jó érzés, másrészt mikor egy ilyen régi múltra visszatekintő versenyt kezdesz el szervezni, akkor végig szoktuk nézni, hogy mik is történtek az elmúlt évtizedek alatt. Amikor egyszer valaki nekem szegezte a kérdést, hogy kik is léptek fel annak idején, akkor jöttem rá, hogy hihetetlenül sokan voltak, és közülük mennyien váltak jó énekesekké. Édesapám Csemadok-elnökként indította útjára ezt a versenyt, de mivel az elsőnél még nem volt elég jelentkező, azt mondta, akkor induljak én is. Akkoriban népdalokat énekeltem, és kórustag is voltam, ezért aztán azt mondtam, hogy jó, legyen. Úgyhogy nekem meghatározó élmény volt, főleg, hogy akkor sokkal fiatalabb voltam a többi indulónál. Ma már ez egy picit más, az elmúlt években sokkal több tizenéves volt a versenyeken.
Sokszor éri vád a Csemadokot azzal kapcsolatban, hogy nem nyit a fiatalok felé. Az év hangja gála ennek egyfajta cáfolata. Nem érzed azt, hogy máshol is szükség lenne hasonlóra? Régen a Csemadok országos szinten rendezett hasonló versenyt Melódia címmel, de például a Gútai Lírát sem a Csemadok szervezi.
Igen, ugye megszűnt a Ki mit tud?, bár Dunaszerdahely idén azt is újra megszervezte, s ott többedmagával a Csemadok is társszervező, és ez egy jó kezdeményezés, szerintem. Azonban azt is hozzá kell tennem, hogy ha a fő szponzor nem lát egy eseményben hosszú távon bevételi forrást, akkor többször nem szervezi meg. A Csemadok azonban jó esetben nem ezt nézi, vagyis mi soha nem ezt gondoltuk prioritásként. Nyilván az elmúlt években volt valamennyi bevételünk, de ezt a bevételt mi másra fordítottuk, hiszen mást is szervezünk. Például szeretnénk megszervezni egy nívósabb író-olvasó találkozót. Azaz mi rendezvényről rendezvényre gondolkodunk, tervezünk, nem pedig azt nézzük, hogy most hova is kerüljön az a pénz, és mit vegyünk belőle. Tudjuk, hogy a Csemadok mennyi támogatást kap és mindenki tudja azt is, hogy a támogatások nagy része Magyarországról érkezik. Mi sose azt néztük, hogy a központi Csemadoknál fönt mi van, de nekem még mindig az a véleményem, hogy központi Csemadok csak akkor létezik, ha vannak alapszervezetei. Na most én alapszervezeti szinten gondolkodtam mindig, soha nem ambicionáltam magam feljebb. Az egy másik riport témája lehetne, hogy miért nem. Ennek is vannak okai, ezzel kapcsolatban is voltak próbálkozások a részemről legalábbis, de én megmaradtam helyi szinten, és azt mondtam, hogy igen, itt helyben meg kell próbálni a helyieknek alkotni valamit.
Számomra ez a verseny ma, meg mondjuk két vagy három szezonnal ezelőtt már azt jelentette, hogy nézzük meg azokat a fiatalokat, akik tehetségesek a környéken, és küldjük őket fel a színpadra. Ebben az is benne van, hogy a fiatalokat a Csemadok vonzáskörébe tereljük, hiszen ez többről is szól, mint egy verseny. Szerintem hazudik az, aki azt mondja csemadokosként, hogy nem minden eseménye szól erről. De igen, erről kellene hogy szóljon.
Én nem édesapámon keresztül lettem csemadokos, hanem elsősorban a tanáraimnak köszönhetően lettem az. Kivittek a rendezvényekre, közösen szerveztünk eseményeket, és most pedig azt látom, hogy sok alapiskola, vagy legalábbis a vezetése, a tanárai a mellékvágányra helyzeték ezt. Talán azt gondolják, hogy erre nincs szükség, de amikor észreveszik, hogy régen történt valami, akkor azért érzik ennek a hiányát.
A honi könnyűzenei élet ismert szereplőivé váltak azok, akik már korábban részt vettek az eseményen. Kosár Szabolcs azóta körüljárta a világot, de például Krnčan Milán, Korber Darina vagy mások is, akik korábban indultak a versenyen, ismert szereplői a honi könnyűzenei életnek. Lehet, hogy most is olyan valakit indítotok útnak, aki aztán a későbbiekben majd nagyobb sikereket érhet el?
Én ebben minden egyes évben nagyon reménykedem. És ami nagy öröm, hogy minden évben – azok, akik nyertek és akiket most felsoroltál – mindig megkérdezik, hogy idén lesz-e verseny? Darina például az elsők között volt. Egyrészt visszahívjuk őket zsűrizni, másrészt azt nagyon jól látni, hogy azok, akik valamilyen eredményt elértek nálunk, ma milyen ismertek. Nagy Noémi nótaénekes is már volt nálunk a zsűriben. Szabiról meg ugye ne is beszéljünk. Mindig azt csináljuk, hogy a győztest, vagy a legjobbak közül valakit visszahívunk a zsűribe, hogy lássa az utána következő generációt. A közönség pedig azt látja, hogy igenis vannak szlovákiai magyar tehetségek.
Sokan úgy tartják, hogy a sportban lehet versenyezni, de a zenei versenyek inkább arra szolgálnak, hogy ki-ki megmutassa a maga tehetségét. Te is így látod ezt?
Igen is, és egy picit nem is. Megmagyarázom. A verseny egy motiváció. A sportverseny is, amihez ugye hozzá vagyunk szokva, mert például tudjuk, hogy a focit gólokra játsszák. Az énekesnek azonban teljesen más technikai háttér kell, mint egy játékosnak a gyepen. Másfajta a felkészülés is. Nem azt mondom, hogy kevesebb vagy több, hanem azt, hogy más, és másabb a motiváció is. Itt nem az eredmény a fontos, hanem a közösség, hogy ők egymást ismerjék meg, egymással tudjanak „párbeszédet” folytatni, egymástól tudjanak tanulni, mert mindenkinek van felkészítője. Általában tanárokkal jönnek, de jó látni, hogy a tanár megbeszéli a másik tanárral, hogy ő például mit javasolna. Egy olyan kommunikáció tud elindulni, amire nem is gondolnánk, és ami a sportban talán elképzelhetetlen. Tehát ez egyrészt közösségépítés, másrészt igenis benne van a verseny. Ha bárkit megkérdezel, aki nálunk versenyzett, akkor azt fogod hallani, hogy amikor mi értékelünk, akkor nemcsak a díjazottakat értékeljük, hanem mindenkit. Mindenkihez szólunk, mindenki tanácsot kap. Előtte közösen éneklünk be. Tehát barátias környezetet, jó együttlétet próbálunk teremteni. És ez szerintem azoknak a legfontosabb, akik 12-14 évesek.
Mert ugye 12 éves kortól 26 éves korig lehet jelentkezni... Csupán énekesek nevezhetnek, vagy zenekarok is jelentkezhetnek a versenybe? Hány dalt lehet előadni, és azok vajon saját vagy átvett szerzemények legyenek-e, illetve van-e stílusbeli megkötés, azaz a könnyűzene mellett például népdalt vagy operettet is lehet-e énekelni?
Igen, 12 és 26 éves kor között lehet jelentkezni, bár már gondolkoztunk rajta, hogy két kategória legyen. Ez nem zenekari verseny, tehát énekeseket várunk, de zenekari kísérettel vagy zenei alappal természetesen lehet jönni. Volt már rá példa, hogy valaki saját dallal jött. Egyetlenegy kitétel van: az egyik dalnak magyar nyelvű szerzeménynek kell lennie, mert ugye a döntőben mindenki két dalt adhat elő. Nemcsak az énektudást nézzük, hanem az énektechnikát is, például mennyire fárad el valaki a produkció végére, hogyan osztja be az erejét, és ugye maga a színpadi jelenlét és a dalválasztás is fontos. Ami a zsűrizést illeti, mindig van egy alap. Most már sokadik éve látom, hogy mit teszünk bele, mit kellett kivenni, mit kellett hozzátenni. A zsűrizés kritériumrendszerének kialakításakor mindig megkérdezzük az aktuális zsűri véleményét. A verseny előtt egy órával mindig tartunk egy értekezletet, ahol megbeszéljük, hogy mik a követelmények. Az is felmerül ilyenkor, hogy vajon a korának megfelelő dalt választott-e valaki? Ugyanis volt már példa arra, hogy egy 26 éves választott nagyon gyerekes dalt, de olyan is előfordult, hogy egy nagyon is fiatalkorú választott felnőttes dalt. Az énektechnikai vonatkozások miatt mindenképpen szakember is helyet foglal a zsűriben. Nyilván a zsűrizés egy szubjektív „műfaj”, aki régóta csinálja, az tudja ezt. Talán ezért is van közönségdíjunk, amelyet úgy hirdetünk meg, hogy két euró ellenében bárki adhat le szavazatot az egyik fellépőre. Nem egyszer előfordult azonban, hogy épp a győztes lett a közönségdíjas is. Ami a zenei stílust illeti, nincs megkötés, sőt, akár a capella is lehet énekelni, bár a zsűri azt biztosan nem fogja pluszként értékelni, tehát az is egyenlő elbánásban részesül a többi produkcióval. Azonban mivel énekversenyről van szó, természetesen nem zenekarokat várunk. Ha van hangszeres kíséret, az nem gond, de akkor is csak az énekes produkcióját értékeljük. Tapasztalataink alapján az a legideálisabb, ha a döntőbe 8-12 előadó kerül, mert azt már igazi versenynek lehet tekinteni, de a nap végére még nem leszünk annyira fáradtak.
Kik lesznek a zsűriben?
Az egyik zsűritagunk Takács Tímea művelődésszervező, a Perfects médiavállalat programigazgatója, aki még nem is olyan régen a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek VMK igazgatója volt és például a Csallóközi Vásár kulturális programját állítja össze. Rajta kívül zsűritag lesz Leckési Gábor rockzenész, Csizmadia Lilla Kinga, a Vivartis társulat vezető színésznője, a zsűri elnöke pedig Gyurász Ilda énekesnő lesz. Ami engem illet, nem szoktam minden éven beülni a zsűribe, de most kimondottan szerettem volna, ugyanis célom is van ezzel. Mivel nemrég költöztem haza, kicsit vissza szeretnék térni a helyi kultúrába.
Mik lesznek a díjak?
Egy biztos, hogy idén senki sem tér üres kézzel haza, mindenki kap valamilyen ajándékot. Sokkal több tárgyi nyereményben gondolkodunk tehát, ugyanakkor szeretnénk fellépési lehetőségeket is biztosítani. Például Kolozsnémán, a Csemadok járási rendezvényén már biztosan fel tudunk léptetni valakit. Idén több utalványunk is lesz, amelyeket tárgyi ajándékokra lehet majd beváltani, és egy vállalkozó pedig egy professzionális énekmikrofont biztosít majd.
Mit vársz a rendezvénytől? Ugródeszka lehet ez a résztvevők számára a céljuk elérése érdekében?
Mindenképpen ugródeszka, vagy legalábbis egy első lépcsőfok. Bár van egy olyan jelentkezőnk, aki már harmadszor jön. Első alkalommal különdíjas volt, aztán harmadik helyezett, és most az elsőre „gyúr”. Ő egy nagyon fiatal énekes. Legelőször tízévesen járt nálunk, és akkor ugye a korhatár miatt csak versenyen kívül szerepelhetett, így különdíjas lett. Egyébként az első három helyezettet díjazzuk, továbbá különdíjasunk és közönségdíjasunk szokott lenni. A különdíj a létszámtól is függ, ha több mint tízen szerepelnek a versenyen, akkor ki szoktuk osztani.
A verseny részleteiről hol tájékozódhatnak az érdeklődők?
Egyrészt az e-mail címemen ([email protected]) bármit lehet kérdezni, másrészt pedig a Csemadok Alistáli Alapszervezetének van egy Facebook-oldala, és azon belül van egy Év hangja esemény, amit meg lehet keresni, és ahol minden fontos információ megtalálható.
A nevezési határidő március 27.
